Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-46

866 Az országgyűlés 46. ülése 1951. évi december hó 20-án, csütörtökön. 866 nül indult a pereskedésbe, mert tudta, hogy a | perben ő csak vesztes lehet, a tőkésekkel, banka- I rokkal, gyárosokkal, kizsákmányolókkaí szemben nem nyerheti meg a maga igazságát. Ha a múlt rendszer jogszabályainak fejlődését nézzük, látjuk, hogy a törvényeket nem a nép, hanem az uralkodó, osztály érdekében hozták és magát a törvényt a paragrafusok labirintusába burkolták, hogy azután a törvény fegyverével annál biztosabban tudják az egyszerű, a törvény tolvajnyelvét kevésbbé értő munkásokat, parasztokat kijátszani és saját uralmukat fenntartani. Röviden: a bíráskodás és a jogszabályalkotás az osztályuralom fenntartását célozta. Ma is így van még a tőkés országokban, ahol a törvény és az igazságszolgáltatás csak arra jó, hogy a haladó gondolatot, a népek szabadságvágyát és a dolgozók életének megjobbítását megakadályozza. így van ez Amerikában, a Ku-Klux-Klan hazájában, így van ez a monarchofasiszta Görögországban, a fasiszta Tito országában és a többi tőkés országban. Ezzel' szemben a szocialista igazságszolgáltatás és törvénykezés egészen más. Alapvetően eltérő célokat követ és alapvetően új, valóban demokratikus módszereket alkalmaz. Szépen határozza meg a szocialista igazságszolgáltatás feladatait Fjodor Beljajev, az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság igazságügyminisztere a népbíráknak a Szovjetunióban most történt újraválasztása alkalmával írott cikkében. Ezt írja: »A szovjet bíróság könyörtelenül megbünteti a nép ellenségeit, az árulókat, kémeket és diverzánsokat. Szigorúan bünteti a spekulánsokat, banditákat, tolvajokat, csavargókat, azokat, akik megsértik a szocialista együttélés szabályait. A törvény élét azok ellen a bűnősök ellen fordítja, akik merényletet követnek el az állam és a társadalom érdekei ellen. Ugyanakkor nagy nevelőmunkát végez: az embereket a szovjet hazafiság és éberség szellemében, a törvények tisztelete és teljesítése szellemében, a .szocialista tulajdon megóvásának és az állampolgári kötelességek becsületes teljesítésének szellemében neveli.« Azzal, hogy országunk a dolgozó nép országává vált és — amint Alkotmányunk kimondja — nálunk minden hatalom a dolgozó népé, többek között ezen a területen is gyökeres változásoknak kellett jönniők. Ütmutató és segítő ezen a téren is a nagy Szovjetunió évtizedes tapasztalata volt. A változások egy részét már végrehajtottuk, jelentős része azonban még megoldásra vár. Miket valósítottunk meg igazságszolgáltatásunk terén? Hosszú lenne végigvezetni a fejlődés vonalát az első lépésektől, a népbíráskodástól kezdve a mostani helyzetig. A legdöntőbb eredményünknek mindenesetre azt tekinthetjük, hogy a törvényhozás már nem idegen a néptől és nem a kizsákmányolók osztályérdekeit szolgálja; az országgyűlésen már a dolgozó nép küldöttei hoznak törvényt. De az; alapvető változások nemcsak a törvényhozást jellemzik, hanem mindinkább jellemzik igazságszolgáltatásunkat is. A bíráskodást már nem a néptől idegen bírói testület végzi. Igazságszolgáltatásunk a dolgozó nép igazságszolgáltatása, mert a dolgozó nép igazságát a szakbírákból és a népi ülnökökből álló bírósági tanácsok valósítják meg. Jogszabályaink minden dolgozóhoz szólnak és elengedhetetlenül szükséges, hogy mindenki által érthető nyelven íródjanak, hogy a dolgozó nép is megértse saját igazát. Mindezekkel a Szovjetunió példája nyomán 'mi is elérjük, hogy törvényeink és igazságszolgáltatásunk nem a kizsákmányoló osztályok, hanem a dolgozó nép jogait védik, a szocializmust építő haza és a szocialista fejlődés ügyét szolgálják. Nem célom, hogy az előbbi feladatok mindegyikéről és az eddig megtett útról részletesen beszéljek, hiszen mindnyájan ismerjük ezeket, mert mi mindnyájan küzdöttünk ' az eredményekért, de mint az igazságügyi tárca költségvetési előadója el kell, hogy mondjam, hogy a feladatok közül melyek és mennyiben nyertek megoldást a mqst folyó költségvetési évben. Az eredmények és a feladatok szolgálnak legsúlyosabb érvül a jövő évi költségvetés elfogadása mellett. Az 1951. évben alkotott jogszabályok, továbbá az 1950. év végén és az 1951. év során az igazságszolgáltatás szervezetét és személyi állományát illetően tett intézkedések, az igazságügyi apparátus átszervezése, az igazságszolgáltatásnak a dolgozó néphez való kozelebbhozása és egyszerűbbé tétele, a szükséges szervezeti és jogalkotási feladatok megoldása igazságszolgáltatásunkat határozottabbá, következetesebbé tette az ellenség, a kártevők ellen a jog fegyverével vívott küzdelemben és alkalmasabbá a szocialista társadalmi viszonyok kialakításának és megerősítésének előmozdítására. Ezévi jogalkotásaink közül jelentőségénél fogva messze kiemelkedik a Munka Törvénykönyve, az 1951. évi 7. törvényerejű rendelet. Ez a munkaviszonyoknak a szocializmus építését szolgáló szabályait foglalja össze és kifejezi a dolgozóknak a munkához való megváltozott viszonyát. Kifejezésre juttatja, hogy a munka a kényszerből mindinkább a becsület és dicsőség dolgává válik, és hogy a Magyar Népköztársaság messzemenően biztosítja és védi a dolgozók érdekeit. A folyó évben az országgyűlés megalkotta büntetőigazságszolgáltatásunk egyik alapvető törvényét, a büntetőperrendtartásról szóló 1951. évi III. törvényt. Ez a törvény összefoglalja mindazokat a vívmányokat, amelyeket igazságszolgáltatásunk demokratizálása során elértünk. Tartalmazza mindazokat az eljárásjogi biztosítékokat, amelyek a büntetőeljárásban szereplő személyek jogainak gyakorlati érvényesülését szolgálják, lehetővé teszi az anyagi igazság érdekeinek teljes biztosítása mellett a büntetőeljárás meggyorsítását. A törvény a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi és gazdasági rendjének és intézményeinek, valamint a dolgozók jogainak védelmében megfelelő módon biztosítja a bűncselekmények üldözését, a dolgozók ellenségeinek megbüntetését és a dolgozóknak a szocialista társadalmi együttélés szabályaira való nevelését. A baráti népi demokráciákkal való szorosabb kapcsolatok kiépítését szolgálta a magyar-csehszlovák jogsegélyegyezmény megkötése, amely biztosítja a két ország közötti kölcsönös baráti, jogi együttműködést. A Szovjetunióval és a népi