Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-45

821 Az országgyűlés 45. ülése ÍÖ5Í. évi december hó 19-én, szerdán. 822 punk külső és belső ellenségei ellen. Tudjuk, hogy szerszámmal a kezünkben is az imperialis­ták és csatlósaik ellen harcolunk, akik újból há­borúba akarják sodorni a világot, a békeszerető demokratikus országokat, köztük hazánkat is Ko­rea sorsára szeretnék juttatni. Azt is tudjuk, hogy Ötéves tervünk teljesítésével nemcsak hazánk gazdasági erőit növeljük, de még szilárdabbá, erősebbé kovácsoljuk a proletariátus nemzetközi frontját, melynek leghatalmasabb bástyája a Nagy Szovjetunió. A költségvetésben annak biztosíxékát látom, hogy Ötéves tervünk teljesítésével, túlteljesítésé­vel meg tudjuk védeni függetlenségünket, szabad­ságunkat, építő munkánk eddigi eredményeit, bé­kénket és az egész világ békéjét. Ezért harcos lelkesedéssel és kommunista ön­tudattal menetelünk Sztálin elvtárs zászlaja alatt, pártunk és Rákosi elvtárs vezetésével a béke­szerető népek soraiban. A költségvetést pártom és a magam nevében elfogadom. (Nagy taps.) ELNÖK: Czottner Sándor, bánya- és energia­ügyi miniszter kíván szólni. CZOTTNER SÁNDOR miniszter: T. Ország­gyűlés! Az 1952. évi költségvetési vita időszakát az egyre élesedő küí- és belpolitikai helyzet jel­lemzi. Az imperialisták egyre újabb lépéseket tesz­nek egy új világháború kirobbantása érdekében. Fokozódik a gyarmati népek harca, Közel-Keleten egyre nő az elnyomott népek szabadságmozgalma. Az USA imperialistái a népek növekvő békeaka­rata ellenére mindent elkövetnek, hogy megakadá­lyozzák Koreában a megegyezés létrehozását, foly­tatják Nyugat-Németország militarizálását, új háborúval akarják megakadályozni roskadozó ural­muk összeomlását. Az éles kü'politikai helyzetnek megfelelően hazánkban is egyre élesebbé válik az osztályharc. A megdöntött uralkodó osztályok megpróbálják fékezni szocializmust építő munkánkat. Ezirányú törekvésüket teljes mértékben támogatják az USA vezető körei. E támogatás legarcátlanabb formája a legutóbbi időben hozott törvény, amely során százmillió dollárt irányoznak elő a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen irányuló aknamunka cél­jaira. Hiába hoz azonban az USA ilyen törvényt, dolgozó népünk pártunk vezetésével, — mint aho­gyan eddig is — a jövőben is le fogja leplezni és meg fogja akadályozni azt a törekvést, hogy­visszafelé forgassák az idő kerekét, hogy vissza­állítsák a'z urak népelnyomó rendszerének hatal­mát. Az imperialisták agresszív törekvéseivel szemben a békeszerető népek a nagy Szovjetunió vezetésével egységfrontban küzdenek a béke fenn­tartásáért. Ez az egységfront — amelynek egyik szilárd bástyája hazánk is — egyre erősebb és meg tudja akadályozni a háborús agresszorokat bűnös terveik megvalósításában. Ennek a béketábornak az erősítését szolgál­ják a Szovjetuniónak és a népi demokráciáknak — köztük hazánknak is — a szocializmus építése terén eddig elért eredményei. Helytállásunk leg-' döntőbb kifejezője népgazdaságunk mind nagyobb mérvű fejlesztése, mivel az egyre erősödő osztály­harcot csak szilárd gazdasági alapokra támasz­kodva tudjuk megvívni, szilárd gazdasági alapun­kat pedig csak iparunk nagyméretű fejlesztésével valósíthatjuk meg. ; A'z iparosítás terén a Szovjetunió szolgál példaképül számunkra, amely sokkal nrfiezebb vi­szonyok között hajtotta végre a szocialista iparo­sítást. A Szovjetunió tapasztalatainak felhaszná­lásával népgazdaságunk fejlesztését, az iparosí­tást elsősorban a nehézipar felfejlesztésével végezzük, mert ez az alapja mind véderőnk fej­lesztésének, mind mezőgazdaságunk korszerűsíté­sének, továbbá ez biztosítja népünk életszínvona­lának állandó emelkedését. Népgazdaságunk fejlődésének ezen irányvona­lát az ötéves tervtörvény foglalja magában, amely­nek megvalósításával hazánkat agrár-ipari ország­ból fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari or­szággá tudjuk változtatni. E törvényt Rákosi elv­társ útmutatásával a Magyar Dolgozók Pártja 11. kongresszusának határozata alapján módosítottuk a megnövekedett feladatoknak megfelelően. A Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusá­nak határozata rámutatott iparunk hiányosságaira is, köztük alapanyagtermelő iparágaink elmara­dottságára, amely lassan iparunk egész fejlődésí­nek gátjává válhatik. Az alapanyagtermelés jelen­tős része, a szén-, olaj-, vegyes- és ércbányászat, továbbá a vegyipar minisztériumunk irányítása alá tartozik. Népgazdaságunk alapanyagokkal, villa­mosenergiával való eilátása tehát nagyrészt a mi vállalataink jó munkáján alapszik. A megnövekedett feladatok alapján vállala­taink az 1951-es költségvetési évben termelésüket mintegy 25 százalékkal növelték, az 1950. évet figyelembe véve, mialatt vállalataink összes dolgo­zóinak létszáma több mint 20.000 fővel növeke­dett. Minisztériumunk legdöntőbb termelési feladata népgazdaságunk jelentősen megnövekedett szén­szükségletének biztosítása. Széntermelésünk emel­kedéséről mind az előadó, mind a szónok kép­viselőtársam már beszéltek. Ezzel kapcsolatban azonban meg kell említenem, hogy ezt az emelke­dést nem követte a munkáslétszám hasonló arányú növekedése, mivel a bányászlétszám csak 12 szá­zalékkal nőtt az elmúlt évhez képest. A létszám­növekedés jelentős része is csak az év második felére esik, amikor is a tatabányai bányászok fel­hívása nyomán újabb 5.800 munkást kapcsoltunk be toborzás révén a termelésbe. Az új munkások beá.lítása mellett átcsoporto­sításokat is hajtottunk végre a vékonytelepekről a nagyobb termelékenységet biztosító vastagabb telopekre. Mivel a gépesítés, a műszaki fejlesztés és létszámemelkedés ellenére sem tudtuk a szén­bányászat tervteljesítését biztosítani, pártunk kez­deményezésére Tatabányán bányászkonferenciát hívtunk össze a fennálló nehézségek kiküszöbölé­sére. E megbeszélésen Rákosi elvtárs rámutatott, hogy súlyos hiányosságok vannak a munka meg­szervezése és irányítása, valamint a munkafegye­lem terén. A konferencia tapasztalatait már fel­használtuk munkánkban a negyedik negyedévben, tervünk teljesítése érdekében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom