Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-45

819 Az országgyűlés 45. ülése 1951. évi december hó 19-én, szerdán. 820 T. Országgyűlési Most rátérek annak taglalására, hogy mi mindent köszönhetünk mi, bányászok pártunknak és kormányzatunknak. Valójában csak a felszabadulás után győződtünk meg arról, mit jelent szabad emberként élni. A múltban kizsákmányolt, nyomorgó, elnyomott páriák voltunk. Ma pártunk és kormányzatunk intézményesen gondoskodik a bánya dolgozói szociális, egészségügyi és kulturális igényeinek kielégítéséről. Kultúrházak, könyvtárak, és orvosi rendelők, csecsemőgondozók, napköziotthonok létesültek olyan helyeken, ahol azelőtt a tuberkulózis tombolt és a betegek tömeglakásokban együtt éltek az egészséges dolgozókkal, köztük apró gyermekekkel, orvosi gondoskodás és felügyelet nélkül. Az 1950. november 22-i minisztertanács határozata gondoskodik a szénbányászat fejlesztéséről és azt a legmegbecsültebb iparok egyikévé tette. A határozat mélyreható változást hozott a bányász bérezése terén. Jelentősen emelte a munkabéreket, teljesítménybéreket, prémiumokat és egyéb juttatásokat. A nehéz és veszélyes munkára való tekintettel az élelmezés és ruházat terén külön kedvezményeket biztosított a bányászoknak. Előírja továbbá a határozat, hogy a hosszabb szolgálati idővel rendelkező, valamint a kiváló munkát végző bányászokat kitüntetésben kell részesíteni. 1951-ben 12.000 bányászt részesített kormányzatunk kitüntetésben. Megfelelően tudjuk értékelni a magyar bányászok helyzetét, ha összehasonlítjuk azt a kapitalista országok bányászainak helyzetével. Az amerikai, angol, francia megszállás alatt lévő Nyugatnémetország Bányaipari Szövetségének vezérigazgatója, dr. Kost arról volt kénytelen beszámolni, hogy a legutóbbi három hónap alatt 21.000 szakképzett bányász vándorolt ki a Ruhrvidékről, mert nem voitak hajlandók továbbra is éhbéren tengődni és nyomortanyákon lakni: ÉszakFranciaországban novemberben több mint 100.000, Japánban 200.000 bányász sztrájkolt különböző követelések érvényesítéséért. De a kapitalista országok dolgozóinak .mindenütt kizsákmányolás, munkanélküliség és nyomor jut osztályrészül. Nálunk pártunk kezdeményezésére folyó év november 1-ével a kormány új bérezési rendszert léptetett életbe a bányaiparban, amely könnyebbé teszi a bérelszámolás áttekinthetőségét és újból lényeges javulást eredményezett a bánya műszaki dolgozóinak bérezésében. Az átlag 10 százalékos alapbéremelésen kívül már 100 százalékos teljesítés esetén is 15—20 százalékos prémiumot biztosít részükre. A föld alatt dolgozó bányászok, amennyiben egy éven át igazolatlan mulasztásuk nincsen, hűségjutalomban részesülnek. A szeptember 2-i bányásznapi ünnepségen 7,487.000 forint került e címen kiosztásra. Pártunk és kormányzatunk gondoskodása ellenére szénbányászatunk tervét az év első kilenc hónapjában, de a további hónapokban sem teljesítette és jelentős szénmennyiséggel adósa népgazdaságunknak. A lemaradás okait vizsgálva megállapíthatjuk, hogy ebben mind a bánya- és energiaügyi minisztérium, mind a vállalatok hibásak. A hiányosságok okait elsősorban a vezetés eddig nem kielégítő módszereiben kell keresnünk, | mert sem a minisztérium, sem a vállalatok vezető szervei nem tudták mindig kellően átfogni a problémákat. Sok esetben nem irányítottak, hanem futottak az események után. Meg nem engedhető lazaságokat tűrtek meg a munkafegyelem megbontóival szemben és a munkafegyelem kérdését nem kezelték azzal a szigorral, amelyet az megkövetel. A fegyelem megbontói elleni rendszabályok a kezükben voltak és mégsem éltek velük. Beleestek abba a hibába, hogy a mennyiségi terv teljesítése mellett nem foglalkoztak kellő súllyal számos olyan műszaki problémával, amely a jövő terv teljesítésének szempontjából elengedhetetlenül szükséges. így nem elég intenzitással foglalkoztak a ciklikus munkaszervezés problémájával, a Kóta-féle millszekundos robbantás kérdésével, a szén minőségének alakulásával, nem is beszélve a gépesítés területén mutatkozó komoly hiányosságokról. Nem álltak élére a haladó kezdeményezéseknek, nem ismerte fel sem a minisztérium, sem a vállalatok vezetősége a rendelkezésre álló gépi berendezések alacsony kihasználási fokában rejlő tartalékokat és hagyták kampányszerűen fejlődni azt. A Szovjetunióból kapott értékes tapasztalatokat csak részben vitték át az üzemekben és nem ellenőrizték kellőképen azok végrehajtását. Â hiányosságok és hibák leküzdéséhez ismét a párt sietett segítségükre és a tatabányai II. bányásztanácskozáson Rákosi elvtárs személyesen mutatott rá a lazaságok felszámolásának útjára és hívta fel a figyelmet a megteendő intézkedésekre. Rákosi elvtárs útmutatásainak első eredményei már mutatkoznak bányászatunkban, ami elsősorban a fokozódó termelésben mérhető le; De ezen túlmenően kezd kialakulni a bányákban és a minisztériumban az a szellem és munkastílus, mely méltó a bányászok harcos hagyományaihoz. A munkafegyelem megszilárdítása terén érezteti hatását üzemeink többségében az a határozott fellépés, amellyel öntudatos bányászaink Rákosi elvtárs útmutatásai nyomán kiközösítik maguk közül a notórius hiányzókat, a munkafegyelem rnegbontóit. A magyar szénbányászat irányító szervének, a minisztérium' szénbányászati főosztályának átszervezése is megtörtént és a folyamatban lévő szervezési munkálatok arra irányulnak, hogy a bányaípar megfeleljen azoknak a követelményeknek, melyek a szocializmus építésének ebben a szakaszában reá hárulnak. A minisztérium munkája a jövőben feltétlenül azon az úton kell haladjon, melyet Rákosi elvtárs az első há(

'nyászértekezleten elénk tűzött: Nem elég a bányászatot emelni, nekünk a szocialista bányászatot kell létrehoznunk. De minden kérdésben látjuk és érezzük mi, magyar dolgozók, pártunk és kormányzatunk szerető gondoskodását. A Rákosi elvtárs december 1-i rádióbeszédében bejelentett intézkedések fokozottabban biztosítják a dolgozók ellátását. A bányák dolgozói azzal viszonozzák pártunk, kormányzatunk gondoskodását, hogy jó munkával, a munkafegyelem megjavításával, a termelés és termelékenység fokozásával segítik elő ötéves ter- ' vünk teljesítését, a szocializmus építését. Mi, bányászok, tudatában vagyunk annak, hogy pártunk vezetésével a termelés frontján kemény harcot kell folytatnunk hazánk, dolgozó né-