Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-45

797 Az országgyűlés 45. ülése 1951. évi december jhó 19-én, szerdán. 7S6 denekelőtt annak köszönhetjük, hogy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja helyes úton vezet ben­nünket. Annak köszönhetjük, hogy sikerrel valósít­juk meg ötéves népgazdasági tervünket, amelyet joggal nevezünk béketervnek. Ez a terv a nagy Szovjetunió által felszabadított népünk előtt soha nem látott hatalmas távlatokat nyitott meg. Módo­sított ötéves tervünk végrehajtásával boldog jö­vőnk, a szocializmus alapjait rakjuk le. Ezért a célért harcolnak dolgozóink odaadó, lelkes mun­kával. Ezért valósítják meg maradéktalanul pár­tunk II. Kongresszusának történelmi jelentőségű határozatait. Ezeket a nagyszerű eredményeket mindenek­előtt a szovjet sztahanovistáknak és kiváló szak­embereknek köszönhetjük, így- például Amaszov Sztálin-díjas olvasztárnak vagy Bikov esztergá­lyosnak, akiktől a mi élenjáró dolgozóink, sztahá­novistáink és Kossuth-díjasaink átvették a terme­lés új, tudományos módszereit. Ezeknek a munka­módszereknek, a szovjet technika vívmányainak elsajátítása hatalmas segítséget jelentett a terme­lés és a termelékenység emeléséért folytatott har­cunkban. De köszönhetjük ezt a sikert azoknak a magyar dolgozóknak is, akik példamutató munká­jukkal az é.en haladnak és társaikat is eredmé­nyeik fokozására lelkesítik a terv teljesítésóért és túlteljesítéséért folyó harcban. Ilyen töb­bek között "például Palotás Gyula, a Ganz Villamossági Gyár ifjúmunkása, aki már 1954. évi tervén dolgozik. Kovács Sándor a Ganz Hajógyárból és még sokan mások 1953. évi tervüket teljesítik. így például a mi üze­münkben, a Standard-gyárban Mares Ferenc ugyancsak 1953-as tervfeladatain dolgozik. A Rákosi Mátyás Művekből Rőder Béla sztahanovista esztergályos jelentős mozgalmat indított meg azzal, hogy munkamódszerének átadásávail új sztahanovistákat nevel és példájának követésére szólította fel a többi üzemek sztahanovistán; is. Vagy itt van Mátyás Károly olvasztár, aki négy munkatársának adja át- munkamódszerét. De em­líthetném még sok-sok dolgozónk, mint Ültyán Józsefné köszörűs vagy Kristóf Jánosné mag­készítő nevét, akik harcos kommunista munkával, nagyszerű termelési eredményekkel, megdöntik az elavult technikai normákat, és azokat túl­szárnyalva magukkal ragadják a műhelyek többi dolgozóit is. Az ő munkájuknak is nagyban kö­szönhető, hogy számos üzemünk már nemcsak globálisan, hanem részleteiben is befejezte ezévi tervének teljesítését. Dolgozóinkat — fizikai és értelmiségi dolgo­zóinkat egyaránt — új győzelmek elérésére lelke­sítik a most folyó, eddig soha nem látott hatalmas méretű építkezések. Ezek közül a legkiemelkedőb­bek a Sztálin-Vasmű, az Inotai Erőmű, a csepeli gyorsvasút, az új diósgyőri rekonstrukció, az új hatalmas magasolvasztó. Nap mint nap személye­sen gyözdhetünk me,g arról, amit Rákosi elvtárs legutóbbi beszédében úgy fogalmazott meg, hogy hazánk mezőgazdasági országból ipari ország lett. Felemelt ötéves tervünk átlagosan minden öt­hat napban egy új üzemet hoz létre. Tervünk ha­talmas célkitűzései megvalósításának azonban el­engedhetetlen feltétele nehéziparunk gyors fejlesz­tése. Ez a gondolat jut kifejezésre felemelt ötéves tervünknek abban a pontjában, amely a kohó- és gépipar fejlesztésére 12.2 milliárd forintot irányoz elő. Beruházásaink értéke az ezévi 1.6 milliárddal szemben 1952-ben 2 v milliárd forint felett lesz, aminek nagy részét vaskohászatunk további fejlesz­tésére kívánjuk fordítani. Szükség van erre azért, hogy például nyersvasból az eddiginél 27.3% -kai teljesíthessünk többet. Emelni akarjuk tehergép­kocsitermelésünket is, az ezévihez képest 23.9%­kal. Autóbuszból 117.7%-kai gyártunk többet 1952-ben, mint 1951-ben. Ugyancsak jelentősen emelkedik gépgyártásunk termelése is. Termelésünk ilyen arányú emelkedését nem csupán a beruházásuk teszik lehetővé, hanem ez­évi eredményeink is fontos biztosítékot jelentenek arra, hogy jövőévi előirányzatunk teljesíthető. A kohó- és gépipar 1952. évi termelési előirány­zatából külön.ki kell emelnem azokat a tételeket, amelyek mezőgazdaságunk szocialista átszervezé­sét és dolgozó népünk életszínvonalának közvet­len emelését szolgálják. Például lánctalpas trak­torból 66.7%-kai, kombájnból 150%-kai, kévekötő-. aratógépből 157.2%-kail gyártunk többet 1952-ben az idei termelésnél. Tömegcikkiparunknak, amely ez évben 50%-kai termelt többet az 1950. évinél, a jövő évre további 25%-kai fokozzuk a termelé­sét. Kerékpárból 11.6%-kai, edény áruból 52.9%­kal, rádióból 29.8%-kai, kályhából 52.4%-kai, tűz­helyből 29.1%-ka) tudunk többet bocsátani a fo­gyasztók rendelkezésére, mint ebben az évben. A munka termelékenységét a jövői évben 11.8%-kai kívánjuk a kohó- és gépipar területén növelni. E célkitűzéseink megvalósításának biztosítéka az, 'hogy üzemeink dolgozói ma már túlnyomó többségükben tudatában vannak annak, hogy ők az üzem gazdái. Ezért kezdeményezik és terjesz­tik el széles körben a szocialista munkaverseny új és új formáit. Eddig soha nem tapasztalt lendülettel veszik ki részüket a szocialista munkaversenyből a mű­szaki értelmiség dolgozói is. Példa erre Koltaj Béla, a DÏMAVAG gépgyár mérnöke, aki a munka jó megszervezésével segíti gyárrészlegének dolgozóit a terv túlteljesítéséért vívott harcuk­ban. Dolgozóink sorában a műszakiak is egyre nagyobb számban részesülnek elismerésben és ki­tüntetésben, ami újabb bizonyítékát adja szá­munkra annak, hogy nálunk a munka valóban becsület és dicsőség dolga. A műszaki és a fizikai dolgozók között az együttműködés mind szorosabbá válik. Nagyjelen­tőségű ezen a téren a Rákosi Mátyás Művek dol­gozóinak kezdeményezése, akik közvetlen kapcso­latot építettek ki a Tudományos Akadémia és a Vasipari Kutatóintézet tudósaival. Művezetőink nagy része is felismerte már a minisztertanács rájuk vonatkozó határozatának jelentőségét, és kez­denek élni a rendeletben biztosított jogaikkal, kez­denek munkaterületük valódi parancsnokaivá válni. T. Országgyűlés! Elvtársak! Módosított ötéves tervünk teljesítésének minden előfeltétele megvan. A győzelem azonban nem jön magától, azért még valamennyiünknek keményen meg kell dolgoznunk. Csak így fejleszthetjük országunkat — Gerő elv­társunknak pártunk II. Kongresszusán mondott szavaival — a vas és az acél országává. Az előttünk álló legfontosabb feladat most az, hogy az elkövetkezendő napokban maradéktalanul

Next

/
Oldalképek
Tartalom