Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-44

787 Az országgyűlés 44. ülése 1951. évi december hó 18-án, kedden. 788 emberek elpusztítására, a világuralomra toro imperialistáknak áruba bocsátották. •A mi egészségügyünk harcol az ember eletéért, a betegségek ellen, és ezzel a haladást, a béke ügyét szolgálja. Az Egyesült Államok úgynevezett egészségpolitikája, amely a népek tömeges elpusztítására, a betegségek mesterséges elterjesztésére szervezi erőit, az imperializmus háborús célkitűzéseit szolgálja. Az egészségügyi tárca 1952. évi költségvetéséből is világosan megállapítható, hogy egészségügyünk szerves része általános népgazdasági tervünknek. Az egészségügy sajátos eszközeivel alátámasztja és elősegíti szocializmust építő felemelt ötéves tervünk megvalósítását. Az egészségügyi tárca programrnj-a megfelel felemelt ötéves tervünk célkitűzéseinek és elősegíti ipari, rfiezőgazdasági fejlődésünket. Az egészségügyi hálózat fokozott kiépítését, fejlesztését és bővítését elsősorban azokon a területeken fogja a tárca végrehajtani, a dolgozók fokozott .egészségügyi ellátását a tárca ott fogja kiiszélesíteni, ahol azt gazdasági fejlődésünk megköveteli. Az egészségügyi minisztérium 1952. évi költségvetése visszatükrözi azokat a nagyszerű célkitűzéseket, melyeiket pártunk II. kongresszusa politikai, gazdasági és társadalmi fejlődésünk követelményeinek megfelelően határozott meg. Az egészségügyi minisztériumot egyre lelkesebben támogatja feladatai megvalósításában az egészségügyi dolgozók széles tábora. Professzoraink, orvosaink nagy küzdelmet folytatnak a betegségek leküzdéséért. Fokozatosan alkalmazzák a Szovjetunióban bevált és nagy eredményeket felmutató új szervezési módszereket, mint például a kórház-rendelőintézeti egység kiépítését. A »Gyógyíts jobban« mozgalom keretében széleskörű orvos- és középkáder-képzés folyik ma már országszerte. Az egészségügyi középkáderek egyre méltóbb segítőtársai az orvosi karnak, egyre több Jeladat elvégzésével segítik hozzá az orvosi kart

i jobb, magasabb színvonalú tudományos és -gyógyító munkához. így szolgálja az egészségügyi tárca 1952. évi költségvetésében felvett programm egész dolgozó népünk nagy ügyét, a szocializmus építését és a béke megvédését. Az a nagy erőfeszítés, amely világméretekben folyik az emberiség életére törő, a történelmi haladással szembenálló háborús gonosztevők ellen a béke megvédéséért, visszatükröződik az egészségügyi tárca 1952. évi költségvetésében is. Pártunk programmjának megfelelően a tárca azt a feladatot tűzte maga elé, hogy fokozza hatásos gondoskodását egész dolgozó népünk egészségéről, munkaképességéről, egészségvédelméről. Ezek a törekvések, ezeknek a célkitűzéseknek megvalósítása, továbbfejlesztése a szocializmus építésének természetes követelményei. Ezeknek a céloknak megvalósítását támogatja az a hatalmas béketábor, melynek zászlóvivője, megdönthetetlen oszlopa felszabadítónk, a hatalmas Szovjetunió. Azok a nagyszerű eredmények, melyeket munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, a néphez hű értelmiségünk a béke megvédése, a szocializmus építése terén eddig is elért, kell, hogy továbbra is lelkesítsék az egészségügyi dols gozókat arra, hogy szélesítsék tovább' eddigi ' eredményeiket, javítsák ki hibáikat és harcoljanak keményen egész dolgozó népünk egészségügyi helyzetének további fejlesztéséért. Biztos vagyok benne, hogy a magyar egészségügyi dolgozók a szovjet egészségügyi dolgozók eredményeitől lelkesítve eleget fognak tenni ennek a kitüntető feladatnak. T. Országgyűlés! Pártom, a Magyar Dolgozók Pártja és a magam nevében is az egészségügyi tárca 1952. évi költségvetését elfogadom. (Nagy taps.) ELNÖK: Szólásra következik? CZETT JÓZSEF jegyző: Kende Zsigmond. KENDE ZSIGMOND: T. Országgyűlés! Amikor ez évben megalakult egészségügyi minisztériumunk első költségvetéséhez szólok hozzá, emlékek tolulnak fel bennem, i amelyek arra késztetnek, hogy beszédemet a visszaemlékezés hangjával kezdjem. A visszaemlékezést maga az a tény, annak öröme váltja ki, hogy önálló egészségügyi minisztériumunk van, és az, hogy aki most itt felszólal, ifjúkorában ahhoz a diákcsoporthoz, majd fiatal szocialista orvoscsoporthoz tartozott, amely e század elején, amikor a szocializmus megvalósulása még csak a távoli jövő ábrándja és reménye volt, nálunk először formulázta meg . írott politikai programúiként, íiogy az egészségügyet elsőrendű fontosságú állami feladattá kell tenni, s ennek jelképeként önálló egészségügyi minisztérium alakítására van szükség. Mert mi, fiatal szocialista orvosok, akik sok minden miatt tűrhetetleneknek éreztük az akkori társadalmi állapotokat, semmit sem éreztünk anynyira át, mint azt, hogy tudományunk minden egyes emberért, az egész népért van, vagyis liogy azért kellene legyen, s hogy szégyene az emberiségnek, szégyene, bűne a társadalomnak, az országnak, hogy az orvostudomány nagyszerű eredményeit csak a kisszámú kiváltságosok élvezik, s hazánk lakosságának túlnyomó többsége ugyanolyan egészségügyi nyomorban és nélkülözésben él, mint évszázadokkal előbb, amikor ezek a tudományos eredmények még nem voltak meg. Magyarország fekete statisztikájának számai égtek lelkünkben, a húsznál magasabb csecsemőhalálozási százalék, a tuberkulózisban évről évre elpusztultak tízezreiről szóló számok, a többi fertőző és egyéb megbetegedési formák megdöbbentő pusztításai a nincstelenek és a szegények soraiban és még sok, hasonló irányba mutató jelenség. A mi szemünkben érzelmileg semmi sem támasztotta alá jobban a szocializmus igazságát, mint ezek az igazságtalanságok, s az a mély belső ellentmondás, amely a tudomány által már akkor nyújtott lehetőségek s a kapitalizmus gyakorlata között fennállott. Az egészségügy államosításának, az egészségügyi minisztérium felállításának követelése e meggyőződéseink kifejezése volt. Ezért érzek örömet és meghatottságot s velem együtt sok kor-' társam az egészségügyi dolgozók közül, hogy