Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-43

689 Az országgyűlés 43. ütése 1951. évi december hő 17-én, hétfőn. 690 város és a falu kölcsönös gazdasági együttműködése elmélyült, kiszélesedett. A magyar dolgozó nép egysége megbonthatatlanul szilárd. Egységesen és szilárdan sorakozik fel amogött a politikai vezetés mögött, amelynek eddigi eredményeit, győzelmeit köszönheti. Egységesen bízik a Magyar Dolgozók Pártjában és tudja, hogy annak hatalmas ereje és szeretett vezetőjének, Rákosi Mátyásnak bölcs irányítása — mint ahogy eddig — a jövőben is átvezeti minden akadályon, minden nehézségen. Meg vagyok róla győződve, hogy 1952. évi költségvetésünket kormányunk helyesen készítette el és egyetértek a költségvetés általános indokolásának befejező megállapításaival, melyek szerint »költségvetésünk kiadásainak minden forintja népűnk érdekeit szolgálja, a bevételek né punk áldozatos munkájának eredményeként jelentkeznek. Az 1952. évi költségvetés maradéktalan végrehajtásával is hozzájárulunk ötéves tervünk megvalósításához, a szocializmus alapjainak további megszilárdításához, békénk védelméhez« és ezért a költségvetést elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik? CZÉH JÓZSEF jegyző: Parragi György. PARRAGI GYÖRGY: T. Országgyűlés! Mély meggyőződéssel hiszem, hogy a t. Ház minden tagja büszkeséggel, a dolgozó magyar nép munkájáért és a nagy Szovjetunió önzetlen baráti támogatásáért mély hálával eltelten, a Magyar Népköztársaság kormánya, a Magyar Dolgozók pártja iránt érzett bizalommal hallgatta végig a pénzügyminiszteri költségvetési expozét és a minisztertanács elnökének jelentését a kormány munkájáról. A felszabadulás óta megtett út nagyságát, népgazdaságunk fejlődését, kultúrforradalmunk sikereit bizonyítják az előttünk fekvő költségvetési javaslat összes számadatai. De különösen megvilágítja mindezt a pénzügyminiszteri expozénak az az egy adata, hogy míg egész hároméves tervünk megvalósítása során összesen 10.3 milliárd forintot ruháztunk be, addig az ötéves terv harmadik évében a beruházások összege 15.3 milliárd, amely 3.6 milliárddal több, mint az idei esztendőben, vagyis egy év alatt, 1952-ben másfélszer akkora összeget ruházunk be, mint az egész hároméves terv végrehajtása során. Pedig milyen hatalmas feladatokat kellett megoldania a hároméves tervnek. À háború romjait kellett eltakarítania, el kellett tüntetnie a fasiszta háború által okozott mérhetetlen pusztításokat, amelyeknek érékét a statisztikusok 35 milliárd aranypengőre, hét esztendő egész magyar nemzeti jövedelmére becsülték. A magyar nép szorgalma, hazaszeretete a Szovjetunió baráti segítségével, a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével megoldotta a hároméves terv nehéz feladatait és ma máf mélyen benne járunk a szocializmust építő ötéves terv megvalósításának útján. A mostani költségvetés is lényégében győzelmi jelentés az ötéves terv minden frontjáról. Hatalmas alkotásainak diadalmas megvalósítását nemcsak a nehézipari beruházások nagyon komoly összegei, ipari fejlődésünk száguldó tempója, mezőgazdaságunk szocialista átalakulásának egyre nagyobb lendülete bizonyítja, hanem azok ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ. a költségvetési tételek is, amelyeket kulturális es szociális kiadásokra fordítunk. Éppen ezért erről a költségvetésről elmondhatjuk, hogy minden forintja a magyar nép javát, szellemi és anyagi felemelkedését szolgálja. A kötségvetés minden oldalán a szamok mögött megtaláljuk a szocializmus alapelvének érvényesülését. Ez az alapelv így hangzik: »Legfőbb érték az ember.« A költségvetés tükrében meglátjuk, hogy a magyar népi demokrácia a bölcsőtől a nyugodt öregség biztosításáig szerető gondoskodással veszi körül a legfőbb értéket, az embert. A szocialista humanizmus megvalósítását jelentik költségvetésünknek olyan számadatai, amelyeket anya- és csecsemővédelemre, a dolgozók és gyermekeiknek üdültetésére, óvodák, iskolák, népkönyvtárak, kultúrotthonok létesítésére, új tudományos intézetek, új egyetemek építésére, tanulóotthonok megteremtésére, egészségügyi hálózatunk kiszélesítésére, ösztöndíjak folyósítására fordítunk. Az ember szolgálatában állnak nemcsak azok a költségvetési tételek, amelyeket közvetlenül fordítunk kulturális és szociális kiadásokra, pedig ezek a tételek is jelentős hányadát, 19.4%-át alkotják költségvetésünknek* hanem a nehézipari beruházás, a néphadsereg, az állambiztonsági szervek fenntartására biztosított kiadások is elsősorban az embert a magyar dolgozó nép békéjét, hazájának függetlenségét szolgálják. Ennek bizonyságára hadd mondjak el egy jellemző esetet. Szeptember havában 13 francia és angol protestáns lelkész járt hosszabb tanulmányúton Magyarországon. Amikor beszámolóikat francia, angol, svájci lapokban olvastam, különösen megkapott Albert Finet francia lelkész egy érdekes megfigyelése, amelyre Sztálinvárosban tett szert. Azt írja ugyanis, hogy Sztálinvárosban, az akkori Dunapentelén az lepte meg leginkább, hogy itt. az új szocialista magyar város építését azzal kezdték, hogy előbb lakásokat, kórházat, parkokat, kultú

rotthont, iskolákat építettek és csak utána fogtak hozzá a gyári épületek építéséhez, felszereléséhez. Feltűnt neki, hogy az iskolaépületek elhelyezésénél külön arra is ügyeltek, hogy a gyermekek ne a forgalmas főútvonalakon menjenek iskolába. »Ez a sorrend teljesen az ellentéte annak, amit Franciaországban tapasztaltam« írja Finet lelkész. . „ pgy vélem, t. Országgyűlés, hogy az említett lelkész, ha nem is tudatosan, de mégis önkénytelenül rámutatott arra a mélyreható, alapvető különbségre, amely a szocializmust építő Magyar Népköztársaság és Franciaország vagy más kapitalista állam gazdasága, társadalmi rendszere között fennáll. Nálunk valóban az ember a legfőbb érték és az embert szolgálja az egész népgazdaság, a kapitalista országokban a 'legfőbb érték a tőkéseik profitja. Az emberiben, különösen a dolgozó emberben csak eszközt látnak ahhoz, hogy a kapitalizmus uralkodó osztályali számára megszerezze és biztosítsa ezt a profitot. Mostani költségvetésünk is azt bizonyítja, hogy Magyarországon megszűnt az embernek ember által való kizsákmányolása. Az ember nem csak politikailag, gazdaságilag szabadult fel, hanem emberi mivoltában- is. Más szavakkal ezt úgy fejezhetném ki, hogy nemcsak a földnek, a gyár53