Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-43

677 Az országgyűlés 43. ülése 1951. évi december hó 17-én, hétfőn. 678 Az ötéves terv győzelemre vitele komoly erő­feszítéseket,, nagy odaadást, lelkiismeretes köteles­ségteljesítést követel minden magyar dolgozótól. Mégsem beszélhetünk a szó igazi értelmében vett áldozathozataliról. Nem áldozat az, amikor fá­radságos munkával, ezernyi akadállyal, a belső és külső ellenség miin den támadását leküzdve a ma­gunk, népünk, hazáink még .szebb jövőjéért dolgo­zunk. Nem áldozat ez és nem is csak hosszúle­járatú befektetés, eredményeink egyrésze máris jelentkezik. Országunk erős és virágzó, népgazda­ságunk lendületesen fejlődik. Népünk egységes és bizakodva tekint á jövőbe. A Szovjetunió vezeté­sével, a testvéri népi demokráciákkal egysorban küzdünk a béke védelméért, a szocializmus fel­építéséért. Kormányunk minden intézkedése ezt a célt szolgálja. Most, amikor ötéves tervünk harmadik évének megkezdése előtt állunk, dolgozó népünket az a tudat tölti el, hogy tervünk teljesítésével a szocia­lizmust és a béke táborát erősítjük. Nem, kétséges számunkra, hogy ez a munkánk is eredményes lesz. , A doligozó magyar nép, pártunk és Rákosi elvtárs vezetése alatt a- következő 1952. évben a szocialista építés újabb győzelmeit fogja kihar­colni és ezzel újabb nagy lépést teszünk afelé, hogy a szocializmust megvalósítsuk hazánkban. Az előterjesztett költségvetést magám és pártom nevében elfogadom. (Nagy taps.) ELNÖK: Szólásra következik? CZÉH JÓZSEF jegyző: Katona Sándor. KATONA SÁNDOR: T. Országgyűlés! A költségvetés olyan időszakban kerül tárgyalásra,, araikor országunk dolgozó népe a Magyar Dol­gozók Pártja és a kormányzat elhatározásából gazdasági erőfeszítéseinknek, az ipari termelés hatalmas megnövekedésének, s a begyűjtés nagy sikerének, eredményeképpen megkapta a jegyrend­szer szegszüntetését, az árak és bérek ezzel kap­csolatos jól átgondolt rendezését és a mezőgazda­sági termények forgalmának széleskörű felszaba­dítását. Népünk úgy értelmezte az életbeléptetett kormányzati intézkedéseket, mint népgazdaságunk további fejlődésének, megszilárdulásának bizonyí­tékait, hatalmas csapást rendszerünk belső ellen­ségeire. Megértettük Rákosi Mátyásnak, népünk bölcs vezérének beszédéből, hogy az új intézke­dések folytatását jelentik annak , a fejlődésnek, amit a jó pénz bevezetése, az ipar államosítása. a falu és az egjész ország szocialista átépítésének megindítása nyitott meg népünk és országunk számára. Tisztában vagyunk vele, hogy a beve­zetett rendszabályok gyors és eredményes végre­hajtása, a sikerek megszilárdítása, és dolgozó né­pünk jó munkája további gazdasági és politikai győzelmeknek forrása lesz. üj gazdasági és politikai győzelmek forrá­sát és elindítóját láthatjuk a most beterjesztett és tárgyalás alá vett költségvetésben is. Mi, itt, a magyar országgyűlésben, megint egy békeköltségvetést tárgyalunk, olyan világpo­litikai helyzetben, amikor a nyugateurópai orszá­gokra már elviselhetetlen fehérképpen'nehezedik az Amerikai Egyesült Államok diktatúrája és az Amerikából parancsolt fegyverkezési verseny. Költségvetésünk újabb csattanós válasz mindazok­nak-, akik ostoba rágalmakat terjesztenek rólunk, olyan fegyverkezési meséket, amelyek ha igazak volnának — mint ahogy hazugság mind egytől egyig —» Magyarországon még szárazkenyérre való sem maradna a nemzeti jövedelemből. Magyarország a felszabadulás óta évszáza­dokra valót fejlődött. Ezt még az ellenségeink,is kénytelenek újra és újra beismerni rólunk. Miköz­ben polgári politikusaink nagyrésze azon törte itt a fejét, hogyan lehetne visszafelé fordítani a tör­ténelmünk kerekét, hogyan lehetne országunkat kiszolgáltatni az amerikaiaknak, a magyar kom­munisták olyan erőket mozgósítottak, olyan érté­keket, olyan tartalékokat tártak fel, hogy arról pár esztendővel ezelőtt még álmodni sem mer­tünk volna. Maguk mögé tudták állítani a dol­gozó népet, ipari munkásokat, dolgozó paraszto­kat, a néphez hűséges értelmiségieket. A Szovjet­unió felbecsülhetetlen értékű segítségével, a szov­jet tapasztalatoknak a mi viszonyainkra való okos alkalmazásával talpraállították, szinte megtöbb­szörözték az ipart, a mezőgazdaság fejlődésének lendületet adtak és nemzeti jövedelmünk évről évre emelkedett. Lépten-nyomon éreznünk lehetett a minden­napi életben és érezni lehet ma is: sokkal gazda­gabb ország vagyunk, mint az a Magyarország volt, amelyet Horthyék a hitleri fasizmusnak kényre-kegyre, szabad rablásra, pusztításra ki­szolgáltatták. De mégis csak kis ország vagyunk. Ha olyan mértékben fegyverkeznénk, mint ahogy rágalmazóink állítják rólunk, nemhogy Sztálin­város, Inota és az ország-világ szemeláttára folyó sok más nagy békeépítkezésre - nem futná az ál­lami bevételekből, de talán akkor is nehézségei volnának a pénzügyminiszternek, ha hirtelenében valahol egy elemi csapástól összedőlt bakterházat kellene rendbehozatni. Minthogy azonban pénzügyminiszterünknek szemmelláthatóan és a költségvetés tanúsága sze­rint sincsenek ilyen gondjai, sőt az egész or­szágban állandóan és megszakítás nélkül folynak a nagy békeépítkezések, építünk kórházakat, isko­lákat, egyetemeket, gyermekotthonokat, lakótelepe­ket, gépállomásokat, kohókat, gyárakat, vasuta­kat, hidakat, sőt egész városokat, úgy gondolom, egyszer még nyugaton is elővehetnék a ceruzát és számolhatnának. Ha számolnak, akkor kénytele­nek volnának tudomásul venni, hogy Magyaror­szág jól gazdálkodik, természetesen építi, fejleszti néphadseregét is, a békeszerződés által megsza­bott mértékben, de mi csak szabadságunk és füg­getlenségünk védelmére fegyverkezünk, amit nem lehet elmondani minden népről. Nem lehet elmon­dani az amerikaiakról, nem lehet elmondani az Atlanti Szövetség országairól és — ezt talán a mi helyzetünkben elsőnek is említhettem volna —, a Magyarország déli határain lesben álló, min­denre elszánt Tito-banditákról, az imperialisták legveszedelmesebb cinkosairól. A déli határainkon szinte naponta, de néha még sűrűbben ismétlődő gyalázatos fegyveres pro­vokációk, határőreink ellen intézett támadások, a mezőkön békésen dolgozó határmenti paraszt­jainkra való gyilkos lövöldözések mutatják a Tito-banda elvetemültségét és figyelmeztetnek a 52*

Next

/
Oldalképek
Tartalom