Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-42

651 Az országgyűlés 42. ülése 1951 tervet, hogy a falun fokozzuk a begyűjtés ütemét. Ezért erről a helyről is melegen -üdvözöljük a munkásoknak és dolgozó parasztoknak azt a kezdeményezését, hogy fokozzák teljesítményeiket a termelés, és a begyűjtés terén. Ezzel fejezik ki hálájukat a Pártnak és a Magyar Népköztársaság kormányának azért a rendelkezésért, amely megszüntette a jegyrendszert, rendezte a béreket és az árakat és felszabadította a mezőgazdasági termékek forgalmát. Ez a nagyjelentőségű kezdeményezés mind szélesebb körben terjed el és éppen a harmadik tervesztendő küszöbén a legjobb reményekre jogosít fel bennünket. Ebben a kezdeményezésben is megnyilvánul dolgozó népünknek az a szilárd elhatározása, hogy a következő esztendőt, Ötéves tervünk döntő évét a nagy győzelmek esztendejévé avatja. T. Országgyűlés! Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a kormány tevékenységéről a béke védelmében. A béke ügye vezérlő csillaga volt a kormány munkálkodásának. Elmondhatom, hogy nem adtunk ki egyetlen rendeletet, nem hoztunk meg egyetlen határozatot sem, amelyet ne hatott volna át a béke szeretete. Ez a tény igazolta leginkább azt, hogy kormányunk valóban egy hús és egy vér a néppel; hiszen béketörekvéseink ta» lálkoztak a magyar nép leghőbb vágyaiv il, legmélyebb meggyőződésével. A magyar nép forrón szereti a békét, következetesen harcol érte és védelmében minden áldozatra kész. A békéért folytatott harc nagyobb helytállást követelt meg tőlünk éhben az esztendőben, minthogy az imperialisták — élükön az amerikai imperialistákkal — fokózták az új világháború kirobbantására irányuló törekvésüket. Mindenekelőtt magában az Egyesült Államokban gyorsították meg a fegyverkezés ütemét. Amikor Truman ezév elején, január 15-én benyújtotta a kongreszszusnak az 1951—52. évi költségvetést, a kiadások 72.5 milliárdos végösszegének még csak 69%-át szánta katonai célokra. Magábanvéve ez sem jelentéktelen szám. De két hónap múlva Wilson, az amerikai mozgósítási hivatal vezetője már azt jelentette ki, hogy ;az USA 1953. év vegéig 150 milliárd dollárt fordít fegyverkezési célokra. Es ehhez hozzá kell tennünk azt, hogy ez az előirányzat menetközben állandóan emelkedik. Az USA ugyanakkor arra kényszeríti csatlósait is, hogy gazdasági lehetőségeik végső megfeszítésével, sőt erejükön felül is fegyverkezzenek. A támadó előkészületekre mindenütt saját tisztjei, saját katonai küldöttei, saját úgynevezett gazdasági szakértői ügyelnek, akik olyan nagy, fejlett, évszázados kultúrájú országokban, mint Anglia. Franciaország, Olaszország, — hogy csak a legnagyobbakat említsük — úgy . viselkednek, mint leigázott tartományokban. Az USA emellett ebben az esztendőben változatlanul folytatta nyílt, . közvetlen háborús cselekményeit is. Agressziós csapatai feldúlják . a határaitól sok ezer kilóméternyire elterülő Koreát, megkínozzák és halomra gyilkoljak békés lakosságát, csakhogy támaszpontot szerezzenek a kínai népköztársaság és a Szovjetunió megrohanásához és az agressziónak világháborúvá való kiszélesítéséhez, Erre vonatkozóan hadd idézzem Taftnak, a hírhedt reakciós amerikai szenátornak egy kijelen• évi december 15-én, szombaton. 655 tését. Taft még ez év elején, január 5-én a szenátusi vita során állapította meg a következőket, és hadd tegyem hozzá, hogy szavait az események azóta is mindennap újra igazolták és megerősítették. »Truman felhatalmazás ' nélkül sodort bennünket a koreai háborúba és most nyilvánvalóan hasonló politikát folytat Európában. Az USA jelenleg olyan politikát folytat, amely a háború kitörését inkább meggyorsítja, mint megakadályozza.« T. Országgyűlés! Hadd utaljak itt arra is, hogy a veszély, amelyet a tűzzel játszó amerikai imperialisták felidéznek, egyáltalán nem esik távol a mi hazánk határaitól. Az amerikai bankárok és trösztvezérek nem képesek megbocsátani népünknek azt, hogy lerázta magáról a földesurak és a nagytőkések igáját, és nem gazdagítja többi munkájának verejtékével a külföldi kapitalistáit sem. Az amerikai imperialisták nem hajlandók lemondani zsákmányukról, és ezért mindent elkövetnek, hogy a mi békés országunkat tűzbe és lángba borítsák és vadászterületükké tegyék. Ebből a célból ebben az esztendőben is megpróbálták tovább folytatni durva beavatkozásukat belső ügyeinkbe. E tekintetben legyen szabad utalnom a Magyar Népköztársaság kormányának 1951. évi november hó 24. nyilatkozatára, és Népköztársaságunk Külügyminisztériumának most kiadott Fehérkönyvére az Egyesült Államok kormányának ellenséges tevékenységéről a Magyar Népköztársasággal szemben. Ezek a megcáfolhatatlan bizonyítékokkal igazolt tények egész sorát közli arról, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya sorozatosan beavatkozik a Magyar Népköztársaság belső ügyeibe, meghazudtolva az ENSZ alapokmányában lefektetett eszméket, semmibevéve a fennálló nemzetközi megállapodásokat és durván megsértve a Magyar Népköztársaság jogait, függetlenségét és: állami szuverenitását. Az Egyesült Államok kormánya hazánk gazdasági fejlődését akadályozni, demokratikus állami és társadalmi rendszerét aláásni és megdönteni igyekszik és ezzel a Magyar Népköztársaság és a magyar nép békéjét és biztonságát veszélyezteti — állapítja meg jegyzékünk. Ebből a célból amerikai megbízottak hazánk területén államellenes összeesküvéseket szítottak. Ebből a célból amerikai kormánytámogatással fasiszta bandákat szerveztek meg és fegyvereztek fel Népköztársaságunk ellen. De ez még nem minden. Az amerikaiak legutóbb már a közvetlen katonai provokáció eszközéhez is folyamodtak államunkkal .szemben. 1951 november 19-én katonai repülőgépet küldtek területünk fölé, megsértve a Népköztársaság légi terét. Az amerikai imperialisták déli szomszédságunkban ügynökséget, szerveztek meg, amely támaszpontja a kémtevékenységnek és a provokációknak, a háború előidézésének. Tito, akinek klikkje gyalázatos fasiszta- rendszert honosított meg Jugoszláviában, egyre buzgóbban törekszik arra, hogy megfeleljen gazdái utasításainak és hasznossá tegye magát imperialista megbízót előtt. Ezért az elmúlt esztendő során hozott intézkedéseivel nyíltan helyreállította Jugoszláviában a kapitalizmust és az amerikai tőkések