Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-42

641 y Az országgyűlés 42. ütése 1951. is, akiket sikerül befolyásuk alá vonniok. Ezek megfeledkeznek arról, mivel tartoznak annak a hazának, amely oly sok évszázad után most először biztosította részükre a szabad és emberséges életet, a telt éléskamrákat, a jó ruházkodást és kultúrát, s amely fiaik és leányaik előtt kitárta a tanulás, az érvényesülés és boldogulás kapuit. Az állami fegyelmet semmibevevő dolgozó parasztok különösen most a maguk kárán tanulhatják meg, hogy a nép állama nem részesíti a kötelességmulasztókat sem a szabadpiacon való értékesítés lehetőségében, sem más kedvezményben. De ez nem elég. Eleget kell tennünk a szorgalmas, hazaszerető, kötelességét lelkiismeretesen teljesítő, a munkás-paraszt szövetség erősítésén munkálkodó parasztság követelésének és megtorló intézkedéseket is kell foganatosítanunk a törvényszegőkkel szemben.' Mindenkinek meg kell értenie azt, hogy mi valamennyi törvényünket kötelezőnek tekintjük és az állam egyetlen polgárának sem bízzuk a tetszésére, melyiket fogadja el közülük és melyiket utasítja el. A mi államunk hatalma éppen olyan erővel ruházza fel a begyűjtésről szóló törvényt, mint annakidején a földreformot, vagy azokat a törvényeket, amelyek számtalan kedvezményt és segítséget biztosítanak a falunJk. Mindenkinek meg kell értenie, hogy a begyűjtésről szóló törvény is, a mi hazánkat erősíti, a munkás-paraszt szövetséget erősíti, a nép javát szolgálja, a dolgozó parasztság javát szolgálja csak úgy, mint egyéb törvényeink is. Mindenkinek meg kell értenie ezért, hogy nem tehetünk és nem teszünk kivételt: a Népköztársaság valamennyi törvénye szent és sérthetetlen. Es kitől várhatnánk leginkább a törvények betartását, mint az ország birtokosaitól, a törvények gazdáitól, a dolgozóktól, köztük a dolgozó parasztoktól. , Ezért üdvözöljük az állami fegyelemnek, a törvények tiszteletének azt a közszellemét, amely falvainkban mind fokozódó mértékben hódít tért, amely megbélyegzi a kötelességmulasztókat, akik csak szégyent hoznak falujukra és az egész dolgozó parasztságra. A Magyar Népköztársaság kormánya nem fog habozni, hogy a mulasztókkal szemben érvényt szerezzen a törvénynek, s ugyanakkor bízik dolgozó parasztságurík kötelességtudásában, törvénytiszteletében és hazaszeretetében. Ugyanakkor nem tagadhatjuk- el azt sem, hogy a mezőgazdaság terén elért eredmények korántsem tartanak lépést azzal a ' gyorsütemű fejlődéssel, amelynek az ipar területén tanúi vagyunk. Mezőgazdaságunk jelenlegi állapotában nem tud megfelelni azoknak a követelményeknek, amelyek a gyorsan szaporodó gyárak nyersanyagszükségletének és a városi lakosság élelmiszerigényeinek kielégítése terén várnak rá. l Különösen megmutatkozik ez az állattenyésztés területén, ahol, bár végleges adatok még nem állnak rendelkezésre, előzetes becslés szerint mindenütt a terv alatt maradunk; és ki kell jelentenünk, hogy bár földünk,'éghajlatunk, társadalmi rendünk megadja a lehetőségeket, amíg mezőgazdaságunkban a jelenlegi termelési viszonyok uralkodnak, addig a dolgozó parasztság semmiéoí december Î5-én, szombaton. 642 féle igyekezete, semmiféle erőfeszítése sem lesz elégséges ahhoz, hogy az ipar szükségleteit teljesen utolérje. , Ennek az az alapvető oka, hogy mezőgazdaJ ságunk háromnegyed részében még kisparaszti : birtokokból áll. Márpedig a "keskeny parcellák, I amelyek úgy sorakoznak egymásmellé, mint az i elnyűtt nadrágon a foltok, nem teszik lehetővé a | gépek alkalmazását, a fejlett agrotechnikát. Ilyen módon a szocialista nagyüzemű ipar és a mezőgazdaság kis üzemei között még mindig van távolság, népgazdaságunk egyik lábával nagyobbakat lép előre, mint a másikkal. A megoldást csakis a szocializmus térhódítása, a nagyüzemi, a termelőszövetkezeti gazdálkodás rendszerének elterjedése hozhatja meg. Ez a megoldás találkozik a dolgozó parasztság érdekeivel, mert hiszen biztosítja anyagi és kulturális felemelkedését. Erről ma már falvaink lakossága nem csupán azoknak a tanulmányutaknak a során győződhetett meg", amelyeket küldöttei a nagy Szovjetunióban tettek, hanem azokból a személyes közvetlen tapasztalatokból is, amelyeket hazai termelőszövetkezeteink eredményei nyújtanak. Ennek tudható be,- hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodás ügye örvendetesen halad előre. Ma már 4652 termelőszövetkezeti csoportot tartunk számon, amelyekben 236.500 család egyesül s amelyeknek 350,000 dolgozó tagjuk van. Ezek a szövetkezeti nagyüzemek most már 1,503.000 kat. holdnyi szántóterületen, az ország szántóterületének 15.6 százalékán gazdálkodnak. Most minden erőnkkel azon kell fáradoznunk, hogy e termelőszövetkezeteket megszilárdítsuk. Nem lehet kétségünk abban a tekintetben, hogy csakis ilyen módon teremthetjük meg a,további előrehaladás alapját ezen a téren. Segítséget kell nyújtanunk a már meglévő csoportoknak abban, hogy alkalmazni tudják a vezetés helyes elveit, hogy jól meg tudják szervezni a munkát és helyesen osszák el a jövedelmet. »A legjobb agitáció és propaganda a termelőszövetkezetek eszméje mellett — mondotta Rákosi elvtárs —, ha ezek a szövetkezetek virág'zanak, a termelékenységük, jövedelmük messze meghaladja az egyéni parasztok eredményeit, Necsak mi agitáljunk most már a szövetkezetek mellett, hanem beszéljen a termelőszövetkezetek jó eredménye magáért.« Hogy Rákosi Mátyás elvtársnak ez a megállapítása milyen világosan mutatja meg a követendő utat, azt mi sem bizonyítja jobban, mint éppen a közelmúlt hetek tanúsága. Ez idő alatt gyorsan emelkedett szövetkezeteink tagjainak létszáma. Ebben minden bizonnyal közrejátszik az a körülmény, hogy termelőszövetkezeti csoportjaink most hozzák nyilvánosságra zárszámadásaikat és az eredmények mindenütt nagy hatást váltanak ki. Csak természetes, hogy az egyéni gazdák kedvet kapnak a társas nagyüzemi gazdálkodáshoz, ha olyan példát látnak maguk előtt, mint teszem fel a Kecskéd-pusztai »Dózisa«-termelő• szövetkezet éwégi számvetése. Ez a szövetkezet eleget tett minden kötelezettségének az állammal j szemben és emellett még tekintélyesen meg-