Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-41

627 Az országgyűlés 4L ülése 1951. sitására szolgál, addig a kapitalista. országokban egyre nyíltabban szorítják meg a dolgozókat aránytalanul su*có forgalmiadó-csavart, hogy a széles tömegekből még nagyobb összegeket saj­toljanak ki a népelnyomó apparátus fenntartá­sára, az imperialista fegyverkezés és agresszió folytatására. \ vállalátok adóbefizetése 26.2 milliárd fo­rintban van költségvetésünkben előirányozva. Míg a vállalatok által befizetendő forgalmi­adó független működésük gazdasági eredményei­től, addig a vállalatok költségvetési befizetéseinek másik fő formája, a nyereségbefizetés attól függ, hogy a vállalatok milyen mértékben teljesítik, il­letve teljesítik túl termelési, értékesítési, önkölt­ségcsökkentési terveiket. A nyereségbefizetési előirányzat biztosítása a tervteljesítés egyik legfontosabb fokmérője. A nyereségbefizetés 1952. évi előirányzata 5330 millió forint, á múlt évinél 40%-kai na­gyobb. Ez az emelkedés a vállalati eredmények várható alakulásának reális felmérésén alapszik. A nyereségbefizetés költségvetési összegeinek két alapvető tényezője: a termelés kibővítése és az önköltség csökkentése terén számottevő haladást könyvelhetünk ugyan el, de 1952-ben erőfeszíté­seinket még jobban kell fokoznunk, hogy eleget lehessünk'a szocialista építés gyorsuló üteme ál­tal támasztott akkumulációs igényeknek. Tudatában vagyunk annak, hogy az 1952. évi nyereségbefizetés, előírása feszített tervet jelent, és hogy ezt az eredményt csak akkor tudjuk el­érni, ha iparunk jövedelmezőségének fokozását mint egyik legfontosabb kérdésünket tekintjük. Döntő jelentőségű feladatunk ez, nemcsak a költ­ségvetés egyensúlyának megóvása, hanem egész népgazdaságunk jövő fejlődésének biztosítása ér­dekében is. El kell tehát hárítanunk minden aka­dályt, fel kell számolnunk minden hiányosságot, amely iparunk fejlődésének egyre gyorsuló üte­mére fékezőleg hat. Egyik legfontosabb feladat a szilárd szocia­lista munkafegyelem biztosítása, amely a kapita­lizmus kényszerfegyelmével szemben elsősorban az önkéntességen, a dolgozók szocialista öntuda­tán alapul. A munka észszerű megszervezése mel­lett a munkafegyelem megszilárdításának hatal­mas emelője az a mindinkább észlelhető jelen­ség, hogy a jól, becsületesen dolgozók a munká­jukat rosszul, hanyagul végzőkkel, a nép vagyo­nát fecsérlőkkel szemben maguk lépnek fel, mert megértették, hogy a munkafegyelem meglazulása az egész szocialista építést hátráltatja. Szorosan kapcsolódik a munkafegyelem kér­déséhez a szilárd bérfegyelem. A folyó év elején bevezetett munkabéralap-ellenőrzési rendszer al­kalmazása óta haladást értünk el a termelés és a munkabéralapok közötti megfelelő viszony bizto­sításában. 'Az utóbbi hónapok tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a béralap kérdését egyes vállalati igazgatók még mindig nem keze­lik fontosságának megfelelően, és csak akkor kez­denek foglalkozni a béralap-túllépéssel, amikor a bank — kötelességét teljesítve — kifogást emel a termeléssel nem indokolt bértöbblet miatt. A munkafegyelem megszilárdítása és a laza béralap-gazdálkodás felszámolása önmagában is fontos tényezője az önköltség csökkentésének és évi december hó 14-én, pénteken. 628 így a jövedelmezőség növelésének. Legalább ilyen ' fontossága van az önköltség szempontjából an­nak, hogy az anyaggazdálkodás terén is a leg­szigorúbb takarékosságot valósítsuk meg. A ta­karékosság a szocialista gazdasági rend törvé­nye. Különös súllyal jelentkezik ez a követelmény fejlődésünk jelenlegi szakaszában, amikor még egyes fontos alapanyagok termelése elmarad az ipari termelés gyorsütemű emelkedése mögött. Vé­get kell vetnünk az egyes üzemekben még min­dig folyó anyagpocsékolásnak, maradéktalanul érvényesítenünk kell a szigorú normák alapján való anyagfelhasználást. Meg kell szüntetnünk azt az egyes gazdasági vezetőknél a tőkés gondolkodásmód maradványa­ként még mindig érvényesülő gyakorlatot, amely szerint nagy anyagkészletek felhalmozásával hosszú időre előre igyekeznek »magukat biztosí­tani«. A minisztertanács takarékossági határo­zata legalább 500 millió értékű feleslegesen heverő anyagkészlet mozgósítását írta elő, és bár válla­lataink ezt a feladatot túlteljesítették, az anyag­készletek újabb felhalmozása és az elosztás körül mutatkozó hibák révén az ilyen készletek ezidő­szerint is jelentős mennyiségű értékes anyagot vonnak el népgazdaságunktól. Hasonlóan károsak azok a jelenségek, ame­lyek a gazdálkodás hibájából a termékek vagy szolgáltatások átfutási idejét hosszabbítják meg. így például az 1. sz. Budapesti Autójavító Üzem­nél helytelen gazdálkodás következtében a futó­és generáljavítások átlag 70 napra vonják ki a lavítandó gépkocsikat a forgalomból. Egyes ipar­ágakban az alapanyagok szükséges feltöltése he­lyett segédanyagokban mutatkozik felhalmozás. így például a pamutipar anyagkészleteiben 66% & segédanyagok aránya. Az 1952. évben megvalósítandó nagy felada­tok szükségessé teszik, hogy a gazdálkodásunkban riég fennálló lazaságokat gyors ütemben felszá­molva, tartalékainkat feltárva, biztosítsuk az ön­költségcsökkentés területén előírt feladatok ma­radéktalan teljesítését, sőt túlteljesítését. Különö­sen sok a tennivalója a földművelésügyi minisz­tériumnak, hogy az állami gazdaságokban is szi­gorú pénzügyi rendet teremtsen, megszüntesse a deficitet, biztosítsa a normák betartását, az áru­termelés és ezen keresztül a bevételek fokozását, hogy áüami gazdaságaink is hozzájáruljanak népgazdaságunk növekvő akkumulációs síüksév* léteihez. A költségvetés bevételei között 558 millió forintos előirányzattal szerepel a szövetkezetektől származó bevétel. Ez az előirányzati összeg nem fejezi ki megfelelően a szövetkezeti szektor erő­södését, mely lényegesen nagyobb, mint ami a bevételi számokban tükröződik. Számításba kell venni ugyanis, hogy a december 1-i határozattal kapcsolatos adóügyi rendszabályok különösen földművesszövetkezeti vonalon jelentősen csök­kentették az adókötelezettséget. Bevételeink 12.9%-a származik a lakosságtól, döntő részben a lakosság adóbefizetéseiből. A köz­teherviselés elve, az állampolgári fegyelem meg­követeli, hogy adóbevételi tervünket maradékta­lanul teljesítsük. Ezen a területen bőven van még tennivalónk, mert az adófizetési fegyelem — sok­szor még egyes pénzügyi szerveknél is — szá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom