Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-41

évi december hó 14-én, pénteken. 620 619 Az országgyűlés 41- ülése 1951. ; das folyik és a felszerelések iis lényegében már hasznavehetetlenek. Az iparvállalatok ellenőrzését a Tito-klikk a régi bankároknak adta át. A New York Herald Tribune, valamint a Christian Science Monitor * jugoszláv dolgozó parasztság növekvő ellenállásáról, szabotálásáról számol be. A svájci nagytőke lapja, a Neue Zürcher Zeitung pedig azt hangsúlyozza: nyugaton is kételkednek abban, hogy a jelenlegi jugoszláv kormány képes lesz Jugoszláviát a gazdasági katasztrófából kivezetni. A tőkés országoknak a háborús gazdálkodásra való áttérése a gazdaság egyoldalú fejlesztésére, a fogyasztási javak termelésének csökkentésére vezet, ugyanakkor növeli az állami kiadásokat és pénzgazdálkodásuk válságát idézi elő. A fegyverkezés pénzügyi fedezetét a dolgozókra áthárított fogyasztási adókkal, inflációval kívánják biztosítani, ami mind tűrhetetlenebb körülmények közé süllyeszti a tőkés államok dolgozóit. A tőkés államokban ez a pénzügyi! politika is egyre több ember szemét nyitja fel és teszi az imperialista államok dolgozó tömegeit a béketábor harcos tagjaivá. T. Országgyűlés! Rátérek ezután az 1952. évi költségvetés ismertetésére. Az 1952. évi költségvetés bevételei 42.599.7 millió forintot, kiadásai 42.314.2 millió forintot tesznek ki. A költségvetés mérlege tehát 285.5 millió forint felesleget mutat. A költségvetés kiadásainak előirányzásánál azokkal a hatalmas feladatokkal számoltunk, amelyeket a következő évben ötéves tervünk valóráváltása, népünk ^szociális és kulturális felemelése, békés építőmunkánk védelme, államunk igazgatása tekintetében meg kell valósítanunk. A költségvetés kiadási oldalának főösszege 42.3 milliárd forint. 12.8 milliárddal több, mint az 1951. évi. A kiadások ilyen jelentős emelkedése elsősorban hatalmasan megnövekedett feladatainkkal kapcsolatos, de kifejezésre jut a költségvetés kereteinek emelkedésében az ár- és bérrendezés hatása is. Régi áron számítva az emelkedés 9.1 milliárd .forint, ami kereken 30 százalékos fejlesztésnek felel meg. A kiadások jellegében, összetételében, -arányaiban is kifejezésre jut az, hogy népi demokratikus államunk hatalmas építőmunkát szervez, tervszerűen rakja le és szilárdítja meg népgazdaságunk szocialista alapjait. Gondoskodik az építőmunka biztonságáról, forradalmi vívmányaink megvédéséről, állandóan emeli a dolgozó nép anyagi, kulturális és szociális életszínvonalát, erősíti népgazdaságunk szocialista szektorát, fokozatosan felszámolja a kizsákmányolás mindenfajta Jjprmáját. Ezeknek a funkcióknak megfelelően alakulnak állami kiadásaink. Az összkiadások 61.5 százalékát irányoztuk elő népgazdaságunk fejlesztésére, 19.4 százalékát dolgozó népünk kulturális és szociális igényeinek kielégítésére. Békés építőmunkánk, szocialista építésünk biztonságát a kiadások 14 százalékát kitevő védelmi és állambiztonsági kiadások szolgálják. Az igazgatási kiadások aránya az összkiadásokhoz-képost fél százalékkal csökkent az 1951. évivel szemben. A népgazdaság fejlesztésére szolgáló kiadások közt első helyen áll a beruházásokra előirányzott 15.3 milliárd forint. E kiadásoknak 40 százalékát a nehézipar további erőteljes fejlesztésére fordítjuk. A nehézipari beruházások 1952-es terve magábanfoglalja azt a célkitűzést, hogy az ötéves terv végével hazánknak a vas és acél országává kell válnia. A nehézipari beruházások tervkeretei kifejezik a szocialista iparosításnak sztálini törvényeit. A vas- és acéltermelés mellett a termelőeszközöket gyártó iparágak gyors fejlődésére van szükségünk. A termelőeszközöket gyártó ipar biztosítja egész .iparunk , gyotsütemű fejlődéséit, a mezőgazdaságunk szocialista nagyüzemi átalakításához szükséges gépeket. 1952-ben egész sor nagyjelentőségű új üzem kezdi meg a termelést. Üzembehelyezzük a Rákosi Mátyás Művek új csőgyárát, a békéscsabai szerszámgépgyárat, befejezzük a kaposvári fonodát, a sarkadi kendergyárat, a mályi téglagyár építkezését. Legnagyobb beruházásaink közt továbbépítjük a Sztálin Vasművet, az Inotai Erőművet, a Budapesti Földalatti Gyorsvasútat. ^Beruházásainknak 13 százalékát fordítjuk a mezőgazdaság fejlesztésére, elsősorban a mezőgazdaság szocialista szektorának. erősítésére. 1952-ben különösen nagy súlyt helyezünk állami gazdaságainkban és termelőszövetkezeteinkben az állatférőhelyek bővítésére. Jelentős lépéssel haladunk előre a mezőgazdaság gépesítésében, öntözőcsatornák építésében, a falu villamosításában, a mezőgazdaság fejlesztéséhez szükséges közlekedési hálózat kiszélesítésében. A gazdasági célú beruházások mellett meg kell említeni az új lakásokat — amelyek közül egyedül Sztálinvárosban többszáz készül el —, az új iskolákat,- óvodákat' és tanulóotthonokat. A város- és községfejlesztési beruházások összege 1952-ben 80 százalékkal nő az idei évhez képest. A beruházásoknál azonban rá kell mutatni arra, hogy a szocialista gazdálkodásra jellemző takarékosság nem mindig, érvényesül maradéktalanul. Nem egyszer előfordul, hogy egyes területeken beruházási igények lépnek fel, holott a termelő kapacitást új üzem létesítése nélkül is növelni lehet. Iparunk termelő kapacitásának növekedését, amint erre már utaltam, nemcsak új gyárak és új üzemek építésével, hanem sok esetben az üzemben lévő vállalatoknál a technológiai folyamatok tökéletesítésével és gépállományunk kihasználási fokának növelésével is biztosítani tudjuk. így pl. már ötéves tervünk első évében merült fel az az igény, hogy új reszelőgyárat létesítsünk. A meglévő üzemek kapacitásának alapos felmérése után azonban kitűnt, hogy az új gyár-létesítését ötéves tervünk utolsó esztendejére halaszthatjuk. Hasonló igény jelentkezett új faipari üzem létesítésére, jóllehet meglévő üzemeink kapacitása megfelelő átszervezés mellett fedezi a szükségleteket. A beruházásokra fordított kiadások jelentékeny részét teszik ki az építkezések. Építőiparunk fejlődésének a Szovjetunió gazdag tapasztalatai' nak átvétele hatalmas lendületet adott. Építőiparunk azonban még mindig magas önköltséggel dolgozik, ami egyebek közt összefügg a munkafegyelem terén fennálló lazaságokkal. Emellett a rendelkezésre álló gépkapacitás nem kellő kihasználása és egyes építkezéseknél a túlzottan drága megoldások alkalmazása további olyan tényező,