Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-27

19 Az országgyűlés 27. ülése 1950. évi május hó 10-én, szerdán 20 szédére: »A népi demokrácia fejlődése nemcsak a már elért eredmények és az eddig megtett út le­szögezésénél tükröződik vissza, hanem még inkább ott, ahol a dolgozó nép győzelmének folyománya­képpen a szocializmus elveit és már kimunkált, megvalósított alapjait rögzítjük.« N'okÖztársaságunk Alkotmánya kimondja, hogy a Magyar Népköztársaság a munkások és a dolgozó parasztok állama. A munkások és dol­gozó parasztok államának formái közül a legma­gasabbrendű az a forma, amelyet a Szovjetunió valósított meg, és amelyet mindnyájunk tanítója, Sztálin tűzött követendő, például a világ dolgozói elé. A tanácshatalom a demokráciának az a leg­magasabbrendű típusa, amely biztosítja a dolgo­zók tevékeny és állandó közreműködését az ál­lamhatalom gyakorlásában, közelebb viszi az ügyintézést a dolgozó tömegekhez és következe­tesen érvényesíti a szocialista törvényesség elveit. Csak^ilyen hatalom volt képes arra, hogy a dolgozó nép egységére támaszkodva, a Bolse­vik Párt irányítása, Lenin és Sztálin zászlója, a • munkásosztály vezetése alatt megdöntse a ki­zsákmányolók uralmát, felszámolja a kizsákmá­nyoló osztályokat, felépítse a szocializmust, megvédje a szocialista hazát a rabló impe­rialisták támadásaival szemben, s felszabadítsa az elnyomott emberek millióit a fasizmus legyő­zése után. Tehette ezt azért, mert a vezető és irányító erő, a Párt, a tanácshatalmon keresztül milliók és milliók erejét egyesítette a demokrácia legmagasabbrendű típusaiban, a szocialista demo­kráciában a háborús uszítók feletti győzelemben. Ezért példaképünk a tanácshatalom szovjet típusa, mint a szocialista demokrácia legmagasabbrendű formája. A most benyújtott törvényjavaslat azokat az alapelveket kívánja megvalósítani a mi viszo­nyaink között, amelyeket Lenin és Sztálin pártja dolgozott ki, valósított meg a gyakorlatban és tett a világ dolgozó népeinek közkincsévé. Éppen ezért a helyi tanácsok a dolgozó nép köréből a széles­körű demokrácia elvei szerint választott, demokra­tikus centralizmus elveinek megfelelő, egymás alá és fölé rendelt szervek, amelyek- a dolgozó nép egységes államhatalmát képviselik. Működési te­rületükön biztosítják a tervszerűséget az állam­élet minden vonatkozásában, ellátják a gazda­sági, társadalmi és kulturális vezetés feladatait, valamint általában az állami igazgatás helyi ten­nivalóit. A helyi tanácsok közvetlenül a lakosságra támaszkodnak; egyúttal tömegszervezetek is, ame­lyeknek feladata a lakosság tevékeny részvételé­nek', kezdeményezésének, ellenőrzésének biztosí­tása az államhatalom helyi gyakorlatában. A ta­nácsokon keresztül a dolgozó nép legszélesebb tömegeit tanítjuk- meg az államvezetés tudomá­nyára. A helyi tanácsok a dolgozó nép számára országunkban is az államvezetés iskolái. T. Országgyűlés! A javaslat benyújtását an­nak fontosságához képest gondos előkészítő mun­ka előzte meg. 1950 március 3-án a miniszter­tanács kormánybizottságot küldött ki a törvény­javaslattervezet előkészítésére. A kormánybizott­ság javaslatát elkészítette. A belügyminiszter a javaslatot a minisztertanács elé terjesztette, A mi­nisztertanács a javaslatot letárgyalta és elfogadta. Engedjék meg, hogy mint Budapest polgár­mestere, mielőtt általában a helyi tanácsok kér­déséről beszélnék, kiemeljem a Budapesti Tanács kérdését. Budapest a magyarországi kapitalizmus ko­rában úgynevezett önkormányzat volt. A tőkés állam, jellegéből, természetéből következik, hogy a dolgozókat maradéktalanul kirekesztik az állam­hatalom gyakorlásából, bármit mondanak is a képmutató látszatjogok. Az önkormányzatok tar­talma Budapesten sem volt más, mint az, hogy egyes tőkés csoportok inkább a központi vezetés­ben, más tőkés csoportok pedig az úgynevezett önkormányzatban találták meg bázisaikat. Az ön­kormányzat és a központi kormányzat urai egyek voltak a dolgozó nép elleni gyűlöletben és a mun­kásosztály elnyomásában. A felszabadító szovjet hadsereg szétzúzta a burzsoá fasiszta államgépezetet országunkban. Ennek maradványai azonban az önkormányzatok­ban — Budapest önkormányzatában is — igye­keztek megvetni lábukat, támaszkodva a jobbol­dali kisgazdákra és a jobboldali szociáldemokra­tákra. (10.30) Azt a szervezeti formát, amelyet a burzsoázia hagyott örökül reánk, az önkormányza­tot, akarták felhasználni a központi kormányzat gyengítésére, hatalmának csökkentésére, a reakció erőinek szervezésére. Ezt kísérelték meg a jobb­oldali kisgazdák, a klerikális reakció pártjai és a jobboldali szociáldemokraták is. A, szívós küzdelem eredménye, amelyet Pár­tunk a magyarországi demokrácia kiszélesítéséért, továbbfejlesztéséért folytatott, a budapesti város­vezetés életében is jelentkezett. Amíg a kommunisták a becsületes baloldaliak élén a város fejlesztésének ügyét — összhangban a központi kormány irányításával, — igyekeztek előbbrevinni, az önkormányzatokban és adminisz­trációjukban a különböző árnyalatú jdbboldali elemek mindent elkövettek haladásunk fékezésére, meggátlására. Különös veszélyt jelentett a. jobb­oldali szociáldemokrácia és annak, szellemi hagyo­mánya, amely az autonómia jelszavával akarta szembeállítani a városvezetést a központi kor­mányzattal. Ennek a törekvésnek maradványait a tanácsok megalakulásával fel kell számolnunk. A törvényjavaslat általános rendelkezései az Alkotmány nyomán általánosságban határozzák meg a helyi tanácsok szervezetét és működési kö­rét. A helyi tanácsok szervezete egybevág a Ma­gyar Népköztársaságnak, az Alkotmányban lefek­tetett területi beosztásával, mert elvileg minden államigazgatási egység számára helyi tanácsot keli alakítani. Célszerűségi és gyakorlati okoknál fogva azonban a törvényjavaslat ezt a szabályt nem alkalmazza mereven, lehetővé teszi ugyanis több kislakosságú község számára a közös köz­ségi tanács felállítását. A megyei tanács működési köre ki fog terjedni a megye területéhez tartozó valamennyi járásra, városra és községre. A Nép­köztársaság fővárosa: Budapest, a törvény erejé­nél fogva ki van véve a megyei tanács alól és tanácsa elvileg egy tekintet alá esik a megyei tanáccsal. Az ország fővárosa politikai, gazdasági és kulturális jelentőségénél, fejlett életviszonyainál és különösen a munkáslakta peremvárosokkal való egyesítése óta elért nagy kiterjedésénél, valamint másfél milliót meghaladó lakosságánál fogva ter-

Next

/
Oldalképek
Tartalom