Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.

Ülésnapok - 1949-25

855 Az országgyűlés 25. ülése 1949. évi jutottunk előre, hogy meßt már hazánkban a szocializimíust tudjuk építene Ügy jutottunk el idáig, t. Országgyűlés» hogv volt egy osz­tály: a munkásosztál'y. amely a legválságo­sabb időkben sem ingadozott s volt egv párt: a kolmimnnisták pártjla. amely mindig erőtel­jesen, céltudatosan vezette ezt az országot előre a haladás útján* ée, volt egv ember, aki bölcsen irányította ezt a pártot, és az egész doligozó magyar «nép fejlődéséinek ügyét: Rákosi Mátyás. (Élénk, tam-) T. Országgyűlés! Ez ia poÄka. a dolgozó parasztsággal szövetséges mnnkásos&tály veze­tésére épült politlika vitte 'és viszi előre orszá­gunkat, dolgozó népünket a szooiaJüzmus útján» Ez a politika (biztosítja számunkra a ( nagy Szovjetunió baráti szövetlségét és segítségét. Ez a politika biztosítja hazánk számára a békét, amelyre országunk építése, doligozó népünk bolídognlása és jóléte szempontjából igen nagy szükségünk van. Igeim, a mi országunknak, a mi népünknek tartiós békére van szükségre, hogy építhessünk, termelhessünk, fejlődhessünk. Békére van szüksége országunknak, «népünknek, hogy mi is felépíthessük hazánkblan a szocializmuslt. Ezért van; a helyünk abban a táborban» aimely minden erejével a béke megvédéséért dolgo­zik. Ea a tábor a Szovdetúnió vezette tábor­Ez a tábor inlapról-njajpra nő és erősödik, míg a másik tábor, az amerikai imperialisták álltai vezetett tábor ereje állandóan csökken. A Szovjetunióban és vele szövetséges népi demokráciájában a termelés állandóan nő- A dolgozók mmnkiaversenyekkel, ömiként _ vállalt munkatúlftyijesítésekkel. újításokkal igyekez­nek fokozni a termelést» az impettúalisták olda­lán pedig sztrájkok» lázongások, felkelések gyengítik az uralkodó osztályok, a nlaigytőkjé 1­sek és földbirtokosok hatalimát, és csökkentik a termelést. Nyugodtan áliliapíthatjuk meg. hogy kormányunk kül- és belpolitikája, helyes, és jó úton halaid. Külpolitikailag országunk érdekeinek megfelelően ai nagy Sztálin vezette hatalmas Szovjetunió és a népi demokráciák békeítáborában szilárdan állóink helyünket, és dolgozunk a béke megvédéséért. Belpoliltlikai­liag pedig állandóan építi és fejleszti kormá­nyunk ai ezoeializmustt, azt a politikai, gaz­dasági és' társadalmi rendlet. amelyben a dolgo­zók kizsákmányolásla teiliiieseta megszűnik. Kormányunk külpolitikaija tehátl röviden kifejezve: békénket^ védi, belpolitikája pedig a dolgozó nép jólétét biztosítja. Ehhez ha­sonító po'iütiikájlai az úri Magyarország kormá­nyaiknak soha nem voit. Sem küll)- siem beipoli­tikaillag nem ezolgáliták soha az ország dol­gozó népének érdekeit. Csupán saját ihlatalmu­kait, a nép felett való uralkodástukaJt kíván­tiák biztosítani. T. Országgyűlés! IÀ. költségvetési vita előtt egy olyan törvényjavaslatot tárgyiaJlltl és- f oga­dotjt el egyhangú lelkesedéssel az országgyű­lés amely törvény megvalósítása meg fogja változtatni egééz nemzetgazdaságunkalt, új irányú fejlődést ad egész gazdasági elértünk­nek. E törvény végrehajtása során hazánkat fejlett mezőgazdasággal rendellkiező ipari állammá fejleszti át. Ez döntőéin változtatja meg az ország fejlődésének, s az egész dolgozó magyar nép jövőjének képét. Iparunk hatalmas mértékiben fog megnövekedni. Ujabb tíz- és tíz­ezrek kerülnek be az ipari dolgozók táborába az eddig más. foglalkozásúak közül. Nagy arányban növekszik értelmiségi, különösen december hó 22-én, csütörtökön. Ô56 műszaki értelmiségi dolgozóink szalma- A nagyüzemi társasgazdálkodás állandó növeke­dése, a mezőgazdaság gépesítése megvaltoz­tatija, könnyebbé, teszi dollerozó parasztságunk életét, s az eddigi paraszti élterttformát nagy­részben meg&zünteti. Ez nem azt jetltenlti. hölgy az ötéves terv végrehajtása után r már neon lesz parasztságunk. lesz, de> az életformája egészen más lesz, mint a felszabadulás előtti paraszti életforma volt. Azt az életformát, a régi világ által a parasztság számára biztosí­tott életet legkevésibbé a dolgozó parasztság sírhatja vissza­Mit jelentett a régi paraszti életforma, t. I Országgyűlés? Jelentett faluhellyen néhány» # a mezőgazdasági városokban pedig párszáz csiz­mában járó tőkésnek, zsírosparasztnak, illetve kuláknak — mint ahogyan most nevezzük őket — a községházán, a piactéren, a gazdakör­ben való naplopást, a közép- és kisparasztnak pedig azt a csak a legritkább esetiben vailórla váló ábrándot, hogy egyszer belőle is zsíros­paraszt, nagygazda lehet- Jeilentett a szegény­parasztok millióinak örökös nélkülöziésiti elnyo­mást, kizsákmányolást. Jeléntiette' a régi élet­forma a parasztságnak <azit, hogy a hatökrös gazda fiából, bármilyen buta volt is, főszolga­bíró leltt, a szegényparaszt fia pedig, 'akármi­lyen tehetséges volt is, béres lehetett, vagy hai megtagadta osztályát és igen jól Jtudta szolgálni az urakat, lehetlfc csendőr, kisbíró. kivételesen segéd végrehajtó- Ez a paraszti életforma tűnjék osak el. mégpedig mielőbb és minél nyomtalanabbul, és jöjjön helyette a szocialista mezőgazdaság a maga korszerű gépesítésével. traktorálloimásaiyalL villanyfé­nyes faluival és tanyaközpontjaival. A kapitalista rendszerben (a dolgozó pa­rasztság elnyomása és kizsákmányolása mel­lett maigát a földet is kizsarolta az a módszer. feimeliyel a gazdálkodás f olytL A föld termőere­jének fenntartására és fokozására^ nagybirto­kos uraink nem hozlták megfelelő áldozatokat; inkább munkásaik bérének minél lejjebb való szorításával, mint korszerű gazdálkodással igyekeztek jövedelmükeitt fokozni- Ha alkalmaz­tak is gépeket, vagy ,a technikának és ttrudo­mánynak valami vívmányát, e-ztti is csak akkor tették, ha kevesebb munkás alkalmazása, vagy a munkabérek ilyen módom való leszorítása tette számukra) kívánatossá. Kis*- és közép­birtokosainknak pedig sem anyagi erejük, sem megfelelő ezaktudásuk nem volt! ahhoz» hoigy szétszórt kisparcelláikon korszerűen gazdál­kodni tudjanaak. Maga az állam siem törődött azzal, hogy fejlődák-e mezőgazdaságunk, vagy pedig korszerűtlen eszközökkel és módszerek­kel' folyik a gazdálkodás- Az állam urtai a nagytőkések és a földbirtokosok voltak. Ezek­nek a feje azután nem is fájt soha a földnél­küli és a néhány holld földöm kínlódó szegény­parasztágért. Az ezer és tízezer holdak pedig maradi gazdálkodás mellett is jövedelmezitek annyit, hogy uraiknak megvolt a, mindennapi pezsgőre, lóversenyre és lokálra valójtuk- Igaz, hogy nemcsak nálunk volt ez így» hanem min­denütt, ahol a kapitalizmus eszmélje uralko­dott és így van a kap itallista államiokban még ma is. Korszerű, a föld termőére je fenntartá­sának és fokozásának állandó szem előtt tar­tásával folyó, igazán modern mezőgazdaság ma is Csak a Szovjetunióban van. Ezt a mező­gazdaságot kell nekünk is példaképünknek tekintenünk, és ennek al'apján a szocialista termelési módszert mezőgazdaságunkban is

Next

/
Oldalképek
Tartalom