Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.
Ülésnapok - 1949-9
143 Az országgyűlés 9. ülése 1949. évi jelentős eredménynek kell tekintenünk, hogy a felszabadulás után éppen ez a társadalmi csoport ébredt rá saját mulasztásainak és bűneinek nagy súlyára, örömmel szögezhetjüllv le, hogy segített az újjáépítés hatalmas munkájában» részt vállalt ebből a munkából, ÚÍTV érezte, hogy szakítania kell azal a bűnös múlttal, amely az műegyetem falai közül kisugárzott. Üj műegyetemeinknek, mint ahogy most már ia budapesiti műegyetem % teszi, sugározuiok kell azt a tanításit, a)mely feléjük % a marxizmus és leninizmus tanaiból sugálrzik. amely megmutatja, hogy mi iái helyük a termelésben, m j iái heilyük az újjáépítésben mind . technikai, ipari, mind pedig politikai társadalmi értelemben is. Uj műegyetemeinkiiiek mindeiniekelőtt való első feladatuk. ^ hogy a marxizmus és a leninizmus oktatásával valóban ilyeim tariiadalmat, politikát,. ^iport, ^tech; nlkát teremtsenek, ilyen újjáépítő műszaka érteim i!í éget neveljenek. Jó hangsúlyoznunk ezt a feladatot, bár előttem íi Rúdteis László és Szádeczky-Kardos képviselőtársaim m rámutattak neon egy szempontra. Hadd említseim meg itt a Parlament színe előtt a Szovjetunióban lefolyt isahti-i perek nagy tauiuságtételét. azt hogy az ipa'n! értelmiség a saabotáztsiokon keresztül hogyan tud rombolni, hogyan tud pusztítani, és szahotázsaival — amint e perek dokumentumanyaga. oly?,n megdöbbeintően rajzolja elénk — hogyan tu^ja az ipari, műszaki rombolást egyesíteni a- politikai és társadalmi rombolái-Pal. Ezért új műegyetemeinken, mint általiálban minden egyetemünkön is. if juhárunknak meg 1 kell i' s ~ mérkednip a szocializmust és a kommunizmust építő ideológiával, elméletté 1 , s annak teljesen képzett harcosaivá kell válniokEmellett meg kell változnia annak a rend" 'szermek £&, ami a:z utóbbi évtizdekben tapasztalható volt ías műegyetemen. Emoi is őszintén kell beszélnünk, hiszen ez szorosan ősszelüger a budapesti műegyetem elmaradottságával!. Meg kell. szümnie annak, hogy műegyetemeiiinik el" zárkózzanak az iparral, az eleven üzeminél V?flbő kapcstolattól Meg kell szűnnie annak a, szegy enletes állapotnak, amire Benedek Pál mutatott rá nem régibein egyik tanul mám yáb an,- hogy sa ipari üzemekben folyó kutató munka után kul" lógott valójában a műegyetem, nem előzte meg azt a maga tudományos kutatásalival s felfedé" zéseiveil, hanem az ipar terén évekkel ae ütemekben történő felfedezések és eredmények után kullogott. Mi úgv akarjuk, hogy aa ipari üzem, a! bánya- a kohóművek, a gyárak és a műegyetem közt eleven, szerves legyen a kapcsolat,, eleven szerves legyen a tudós< és lar mun" kás politikai kapcsolata s eleven legveu a kap* csolat a laiboratóirlumi kutatómunka és az üzemi, technikai munka közt; műegyetemeink élenjárók legyenek a felfedezésben, az ipari muirtka célszerűbbé, termelékenyebbé tételében. A magunk részéről, azt hiszem, erről nem kell sokat bíiszéln. ; természetesnek' tartjuk, hogy új műegyetemeinken is a döntő szerepet a munkásság és a vele szövetséges dolgozó "parasztság gyermekei kapják meg elsősorban. Nem jelenti ez természetesen a haladó értelmiség gyermekeinek kizárását műegyetemeinkről. De jelenti, hogy ők is szerepelhetnek o't'a>tár, sadalmí súlyuknak megfelelő százalékarányban, a döntő súlyt azonban a munkásság és a velük szövetséges dolgozó parasztság gyermeaugusztus hó 16-án, kedden. 144 keinek kell ezéken "az új egyetemeinken is elnyerniük. Ezzel kapcsolatban nem érdektelen rámu- ' tatnunk arra az ellenoldalra, arra az árnyoldalra, amely a felszabadulás előtt az ipari munkásság gyermekeivel kapcsolatban volt tapasztalható nemcsak az elemi oktatás terén, nemcsak a polgári iskolai, középfokú olktatásban, hanem különösen az egyetemeken, ahonnan — mint a múltkori parlamenti felszólalásomban is mondtam és mint ahogy a t. Országgyűlés nagyon jól tudja — mind a munkásság, mind a parasztság gyermekei szinte intézményesen ki voltak zárva. Ha valaki megvizsgálja az iparoktatás, a tanoncoktatás történetét. akkor megdöbbentő szám allatokra bukkan. Éppen, a magukat szakíróknak nevező jobboldali iparoktatási cikkírók adataiból derül ki, — amint ezt egyikük, Áfra Nagy János megírja az iparosifjúsággal kapcsolatban — hogy nemcsak az elemi iskolát nem végezték eh nemcsak a polgári iskola első osztályaiból maradtak M döntő, 75—80 százalékban, hanem azt -; s bebizonyítja az 1920-as és 1930-)as népszámlálások adatni alapján, hogy Magyarországon például — az 1930nas nép s zámlálás adatait veszem — 76.462 iparostanonc volt, elzek közül 53.000 járt ti rendszeresem azi ipi-rostainonc-oktatásra, tehát a tanoncok 30 ^százlaléka még a tanoineoktatásban sem vett részt Magyar országon rendszeresen. (12.00.) Évre nem is fordítottak valami különös gonidot> hiszem, mint az egyik szakírójuk megírta, a döntő az volt, hogy először m a leventeoíktatéval jó legyen a kapcsolatuk, mert ha a leventeofctatóval nem volt jó kapcsulatuk, az üzemből, a műhelyből íizoirnal kitették, fekete listára került, azután pedig, amint egyik szerző, Vig Albert MMgyar" ország iparoktatásának történetéről séóilé é s là Tudományos Akadémia által 1932-ben kiadott munkájában leszögezi, »'Pz iparostanoncok számára — mint írja — véleményem- szerint az volt a fontos, hogy olyan me chair ikuSok legyenek, akik főként a gyakorlati, speciális munka" mozdulatokat Sajátítsák el tökéletes en. Egyébre szükségük nincs«- Ezek szerint tehát mintegy standardizált munkamozdulatok elsajátítása az, amitaz iparos tanulónak tudnia kell, szellemii, politikai fejlődése egyáltalán miém szüksége^, sőt nem is kívánatos. Amint uo'yanez a Vig Albert írja, ebben a munkájában: »a legkívánatosabb az Lenne« — ( és hadd ismételjem, ezt a munkát az Akadémia adta ki — »ha las iparos szülők gyermekei mindig szüleik iparát folytatnák és ugyanabban dolgoznának, meirU — amint mondja — »milyen szép az a nyugati hagyomány, ahol vammiak iparos^ osiailádok, amelyek félezer év óta ugyanazt az ipart folytatják«. Víg 'barátunk ezzel természetesein airra a néhány nagyiparos családra gondol, nem pedig & névtelein munkások millióira. Pelnsze, ő azt szeretné, ha a névtelen munkások miEiói mindig ugyanazok a néhány sznkmfai mozdulatot tudó- ós fie-mmi egyébről mem is sejtő, a. mozdulatba belerögződő iparosok, inunikálsiok lennének, mert így kormányzásuk a fasiszta rendszer számára tagadhatatlanul lényegesen könnyebb lenne. (RUDAS László — gúnyosan: Éljen!) Azzal a politikai rendszerrel szemben, amely még az iparoktatásban is a szándékos elnyomorítás, a szándékos mélyeintartás politikáját folytatta nem kell különösebben az érveket keresnünk és az igazolási arrai, hogy a mi iskolapolitikánk lényege az, hogy a magyar
