Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.

Ülésnapok - 1949-9

127 Az országgyűlés 9. ülése 19i9. évi augusztus hó 16-án, kedden. 128 tézményekkel semmiképpen sem tudnánk ki- I elégíteni. A budapesti műegyetem, az ország- | eddjgi egyetlen műegyeteme, — eltekintve az eddlig ott folyt oktatás hiányaitól amelyekről később fogok beszélni, — hallatlanul túlzsúfolt s a legnagyobb erőfeszítéssel £&m volna képes lépést tartani az új követelményekkel. Hisaan áz ötéves tervvel kapcsolatban legalább kilenc" vagy tizenegyezer új mérnökre van szükiég, ami nem jelent kevesebbet, mint hogy öt év alatt meg kell kétszereznünk Magyarország jelenlegi mérnökeinek számát. Vagyis öt év alatt annyi mérnököt kell kiképeznünk, mint amennyit a budapesti műegyetem 25 év alatt képezett kiDe nemcsak a mennyiségről van &zó, hanem a minőségről is. Gerő Ernő államminiszter az Állami Műszaki Főiskola 1948/49-i tanévének megnyitásakor tartott beszédében joggal mu" tátott rá arra, hogy nálunk az üzemekben teljese« elhanyagolt álllapotban van a technológia. •Enneík fő oka, — mondotta — az, tiogy rendkívül kevés a technológus-mérnökünk. Konstrukciós mérnökökben sem állunk jól, de technológns'mérnökünk rendkívül kevés van. Pedig ennek meghonosításával egymagában rendkívüli módon tudnánk növelni a termelést, a termelékenységet és le tudnánk szállítani a termelési költségeiket. De nemcsak a mérnökök abszolút számát kell emelnünk, hanem jelentékeny mértékben meg k'áll változtatnunk a mérnökök és munkásak viszonylagos számát, vagyis a mérnököknek az alkiáiim'azott munkások létszámához viszonyított számát is. Ez az arányszám ma az egész' iparra számítva rendkívü kedvezőtlen, nem magasabb, mint 0.7 vagy 0.8 %, sőt vannak iparágak, amelyekben e,z a számérték lényegesen alacsonyabb az átlagnál. Ez komoly akadálya technikai fejlődésünknek, főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy komoly és erélyes intéz" kedések nélkül ez az arányszám az ötéves terv folyamán még rosszabbodni fog, annak következtében, hagy az ipari munkásság száma az Ötéves terv folyamán 300.000 fővel nő. Ha mérnökképzésünk színvonala már eddig is elégtelen volt, ez az elégtelenség komoly akadállyá lesz, ha megfelelő intézkedéssel nein vesszük efejét. Ezért javasolta a Magyar Dol; gozók Pártja,, Rákosa Mátyás és Gerő Ernő két új műegyetem felállítását. Ezt nemcsak iparunk, hanem mezőgazdaságunk fejlődése is szükségessé teszi. A mező" gazdiaság modern színvonalra emelése, a műszaki feladatok, amelyeik nélkül mezőgazda-águnk nem emeLkedhetik fel elmaradottságából arra, a színvonalra. amelyet a szocialista gazdaság, a munkásosztály és parasztság életszínvonalának folytonos emelése, az ipar nyersanyagszükséglete és hasonlók megkövetelnek, nem kisebb mértékben parancsolólag megkövetelik technikai színvonalunk gyors emelését. Az elmondottakból világos, miért van szükség líj műegyetemek felállítására, Technoló" gus, konstrukeios és kutató mérnökök egész hadseregére van szükségünfk, hogy az előttünk álló feladatokat megoldhassuk és népgazdaságunk fejlesztésének grandiózus terve csorbát ne szenvedjen. Àz sem szorul bővebb megpkolásra, miért Miskolcon és Veszprémben állítjuk fel a két új műegyetemet. Elég rámutatnom arra, hogy ezáltal a lkét új (műegyetemet vasipari és vegyipari központjaimkkal, Diósgyőrrel, ózddal és Veszprémmel eleven kapcsolatba hozzuk, közel széntelepeinkhez. Hogy ennek az ipari termelési szemponton kívül, a gyakorlati mérnökök oktató személyekként való bevonásán és a töjbf bin kívül mi a pedagógiai jelentősége, arról később fogok majd beszélni. Rámutattam arra, hogy mennyi új mérnökre van szükségünk. Legyen szabad uiost arra rámutatni, hogy milyen mérnökökre van szükségünk. Ez a kérdés, mérnökeink minőségének kérdése, több oldalról szorul megvilágításra. Mindenekelőtt tisztán szakmai síem" pontból. A modern műszaki gyakorlat, az egyes szakmák vagy iparágak számára különlegesen, speciálisan, képzett mérnököket követel ímeg. Mai műegyetemünk azonban a műegyetemi reform előtt általános mérnököket képezett ki és ennek az volt a következniénye. hogy a műegyetemről kikerült mérnlöfc ssoik mindent tanult, de nagyon keveset tudott a gyakorlatiban alkalmazni. Választott szakmáját műegyetemi tanulmányai elvégzése .után az üzemben kellett megtanulnia. A műegyetemi reform kétségtelenül lendített ezen ® téren, bevezette a szakosítást, de még távolról sem szüntette meg ezt & rendel lenestséget. Kétségtelen, hogy a fejlődés perspektívája a speciális, műszaki főiskolák felé mutiat^ amint a Szovjetunióban míáir régen ez a szabály. Nekünk olyan mérnökökre

1 van szükségünk, akik a legmélyebb elméleti tudás birtokában ugyanalkkor a legalaposabban értenek Bajéit fezaikmájüklhoz. Az új miskolci műegyetem egyelőre két fakultással, bányá&zalti-kolhásHa't; és gépészeti faíkultáiS'Siad nyílik meg. Az első 105, a más-k 30S fővé!. A népi demokráciák mérnökeinek azonban nemcsak a szakképzés tekintetében kell Ikülönbözniök Magyarország régi mérnökeitői Más szellemnek kell őket áthatnia. Nekünk,, olyan, mérnökeikre van szükségünlk, akik mentesek n

linden sablontól és rutintól, akik nemesink u k taposott ösvényeken, képesek és akarnak járni, hanem akiket áthat szakmájuk lángoló szeretete és akiket keresztül-kasul átleng szakmájuk fejlesztésénck,, az ájítá&nak vágya, a fejlődés szenemé. Olyan mérnökökre, akik segítsenek a. magyar ipart a legmagasabb színvonalra emelni: magasabbra, mint a takés országok ipara, olyan, magasra* mint amilyen magas iszínfen a Szovjetunió ipara halad. Mérnökeinket szakmájukban annak a célnak kell ösztökélnie, hogy új eljárásokat fedezzenek fel. Az újítás szél lemének kell őket áthatnia; máf csírájukban meg kell látniok az új és új lehetőségeket; sohasem szabad megelégedniük a már elért eredményekkel, hanem a technika folytonos fejlesztésének kell szemük előtt • ébagnáte. Eddig az volt a helyzet, hogy az egyetem nem nevelte erre hallgatóit, nem vezette a magyar ipart, hanem általában az iparban bevezetett újítások után kullogott. Ennek gyökeresen meg kell változnia. Olyan műszaki egyetemekre van szükségünk, amelyek már az iskolla padjaiban beoltják fiatal mérnöknemzedékünkbe tisztán szakmai téren is a forradalmi szellemetEzt a célt többféle úton akarjuk elérni. Először azzal, — amire már rámutattam; — hogy az új nehézipari egyetemet a magyar nehézipar egyik gócpontjába» a diósgyőr—ózdi vasművek közelébe, Miskolcra helyezzük. Ezzel 'lehetővé válik, hogy az oktatásba bevon-