Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.
Ülésnapok - 1949-23
727 Âz országgyűlés 23. ülése 1949. zású- A főiskolákon a helyzet egyenesem megdöbbentő volt; az egész lakosság 56.4%-át kitevő munkások és szegényparasztok gyermekeinek arányszáma a főiskoláikon ' 5.4% volt, a birtokososztály és fa polgárság részesedése viszont 94.6% volt. A Horthy-rendszer, isfcolapolitiikájáiijak. szükségszerű következménye volt népokitaitá8unk elmaradottsága. A tankötelezettek 10% -a egyáltalán nem . járt iskolába, az iskolákba járók között pedig óriási volt a lemorzsolódás. Sokat lehetnie beszelni aiz iakkorji iskolaépületeik állapotáról, felszereléséről, a nemzet akkori níapszáino&airól, n tanítókról, a nádpálcáról minit fegyelmező eszközről, aizi egyházi iskoláikban uralkodó középkori helyzetről, a tandíj- és ösztöndíjpo'ldtikáról; a pedagógusok egyresczének beállítottságáról, a tankönyvek tartalmáról és még sok mindenről. Az iskolákban a hurrá-hangulat, ta sovinizmus, a máts népiek, de különösen a szomszéd népek 'elleni uszítás szelleme uralkodott. A nagytőkével és a nagybirtokkal összefonódott főpapság, a hataloin szentháromsága béríróin é s bérgondolkodóin ke" resztül meghamisította ia történelmet. A természet és a társadialom mozdulatlanságát hirdette, osztályharmóniát prédikált. Többet foglalkozott iái (túlvilág: 1 földrajzával, minit ta földi élet gazdiasági törvényeivel. A Hortthy-rend^zer neveléspolitikájárai is' alkalmazhatjuk a híreis archimedesi törvényt: minden pedagógia annyit veszít a súlyából, mint amennyit elhallgat ai társadalmi valóságból. Ez a tánytipró, éléthamieító, nikotexes pedagógia egyetlenegy feladatot tűzött maga elé: biztosítani az oSztályuralmiat. Klebelsberg. Kunó, Hóman Bálint, Pintér Jenő és h'asonszlőrű 'társaik irányították a magyar neveléspolitikát, joggal állapíthatjuJk meg tehát, hogy akkori iskoláink homlokzatára ráírhatfá,k volna a pokol tornácának feliratát: Ki itt belépiSiZ, hagyj fel minden reménnyel! A magyar diák. kévéseit, vatgy talán semmit sem tudott a hályogot tépő (gondolkodókról, a tudomány és a munka hőseiről, meghamisított képet kapott a szabadságharcokról és vezetőikről. Érettségi tétellé magasították Werbőözyt és Horthyt. Herozeg Ferencet és Mécs Lászlót, ai Z életükben még valakiket, de halálukban már sienkiket, azokat, akiket utóiért a l&gesúfabb költőhalál: a kortársak már életükben megfeledkeztek róluk; de gondosan ügyeltek arra, nogy diákjaink Paylovot, Timirjazevet, Micsurint még hírből se ismerjék. Főiskolásaink nagy része nem a tudomány. erődje elleni intézett rohamot, hanem harcba lendület a Gólyavár éis a különböző bajtársi azö" vétségek pozícióiért. Hogy ki voit SaintSimon, .azt kevesen tudták, de hogy mit jelent Hiriff Simon, aizt sokan tudták, és kevesen érezték is. (Élénk denittsép é® ta^s.) Egyetemeink diplomát adtak tudás helyett'. Hogy az ellenforradalom böllérbicskaszelleme milyen mértékig mérgezte meg akkori köznevelésünket, arra vonatkozóan csak egy példát szeretnék megemlíteni. Az egyik számtankönyvben — tehát nem világnézeti, nem ideológiai ^tankönyvben — a következő feladat szerepelt. Egy négyzetkilométernyi terület felrobbantására ennyi ós ennyi eikrazit kell, Moszkva ennyi és ennyi négyzetkilométer területen fek.szik, mennyi eikrazit kell Moszkva felrobbantására? (Mozgás.) A babonát terjesztő, agybénító, aláziatosságra nevelő pedagógia ellen népünk légévi december hó 20-án, kedden. 728 jobbjai minttem időben felvették a harcot. Apáczai Cseri Jánostól Vajda Péteren keresztül Föld es Ferenc elvtársig pedagógusaink kíméletlen őszinteséggel tárták fel a valóságot, hogy közremunkálkodjaniak a megváltoztatásán." Politikusiak, nemzetpedagógusoik, társadalmi forradalmárok, képromboló eretnekek, de új törvényt fogalmazók is voltak egy személyben. Haidia't üzentek az életbénító hagyományoknak, az elavult intézményeknek, Ulalomfa-kulturának, az élőkön uralkodó holt eszméltnek. Az ig>azi nép jogokért küzdöttek, a magyar nép^ gazdasági, politikai és szellemi felszabadulás átért. Csokonai Vitéz Mihályt áttüzesítette az első somogyi »oskola« felépítésének gondolata. Petőfi azért harcolt» hogy bekövetkezzék az a korszak, melyben a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán- Vörösmarty fellteszi a kérc')ést* »Mi dolgunk a világon!« — és így válaszol: »iKülzideini erfönk isaeiiint ai legnemesbekérit. Előttünk egy nemzetnek sorsta áll. Ha ezt kivittük a mély süllyedésiből & a szellemharcok tiszta sugarainál olyan magasra tettük, mint lehet« — akkor teljesítettük kötelességeinket s ez, mint mondja '»jő mulatság, férfi munkja volt.« Azt hiszem, t. Országgyűlés, felesleges hangsúlyoznom, hogy a telt erszényű és üres agyú urak Magyariországátban nemcsak a költőikre, hanem a nagy pedagógusokra is lesújtott a sorsharag, az uralkodó osztály haragja. Megállapíthatjuk, hogy okozati összefüggés van a népet szolgáló nevelő által kimondott igazság mélysége és az őrá lesújtó sorsharag nagysága között, Vörösmarty viizlójának valónavfáláaai, a nemzetmegsemmisülés veszélye fenyegetett bennünket, azonban hazáink földjén megjelent a diadalmas, győzhetetlen szovjet hadsereg, hogy egyszersmindenkoTTta felszámolja a gyalázat korszakát. A felszabadulás ténye lehetővé tette számunkra, hogy leszámoljunk az embert nyomorító pedagógiával és rátérjünk a szocialista embernevelés útjára. Természetes, hogy itt is. mint mindenütt, a ^Szovjetiínió-t, a szovjet pedagógiát vettük mintaképül. Olyan embereket alkarunk nevelni, amiliyenek a szovjet emberek: a cselekvés embereit, akik mentesek a, pániktól, a munka, enr bereit, akik fegyelmezetten, tudatosan, a tervek alapján építik a szocializmusit, a. hazáju. kait rajéngásifí- szerető embereket, akiket á'tfűt az internacionalüzlmus szelleme. (Élénk, naav taps.) Harmonikus embereket, akik széleskörű műveltséggel, poli technikai ismerettel rendelkeznek, akik szeretik az igazi művészet alkotásait; erkölcsös embereket, akiknek viszonyát az államhoz, a munkához és emibertársasikhoz a közöségi élet megváltoztatta. Ilyen embereket kell és ilyén embereket fogunk nevelniTermészetesen meg kell állapítani, hogy ennek m útiiiiak mégr osialk a kezdetén vagyunk, de 1950. evi áillami körtségveitésüník és méfíinkább az ötéves terv valórayáláisla, nagy lépést jelent ezen az úton. 1950. évi kurtúszköltségvetéisiünk haladást jelent az utolsó békeév, az 1937/38- év költségvetésével, de az 1949. évi költségvetés sel szemben is. A vallás- és közoktatásügyi tárca 1950. évi költségvetési előirányzatának kiadásai 883-8 millió forintot tesznek ki, vagyis a tavalyihoz képest 174.7 millió forintos, azaz 23°/o-o» az emelkedés. Ez a jelentős emelkedési is élénken illusztrálja, hogy míg a tőkés országokban évről-évre csökken a néir>nevelésre fordí"
