Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.
Ülésnapok - 1949-4
57 Az országgyűlés 4. ülése 19 séges politikai akarata, célkitűzése, közös, nagy nemzeti frontba való tömörülése. Az egységre való törekvést tehát, mint mondottam, miamiik a doligozó tömegek indították el, 6 a 'nemzeti egységnek ezt a látható politikai szervezetét, a Magyar Függetlenségi Népfrontot voltaképpen a doigozó tömegek természetes vágya, ösztöne hívta életre. A népfront tehát természetes 'egységet és a fejlődés törvényei által diktált haladást jelenít. Amit a dolgozó tömegek, mint a magyar államhatalom birtokosai, a társadalmi és politikai fejlődés motorjai, az orszasr újjáépítésének meffvalósítói, legdrágább kincsünknek, nemzeti függetlenségünknek biztosítói és védelmezői a maguk körében megteremtettek, vagyis a p>em ! zieti egységet és a haladást,, azt a politikusoknak is fel kellett ismerhiök és valóra kellett váltaniok, ha valóban bizonyítani akarják, hogy együtitéreznek, együtthaladnak a tömegekkel, ha nem akarnak leszakadni a fejlődés iramától!, ha niem akarnak elválni a magyar népi demokráciát alkotó, építő és továbbfejlesztő tömegektől. T. Országgyűlés! A magyar polikai életnek ezt az igazságát fejezte ki Rákosi Mátyás február 1-én, a Népfront megalakulásakor mondott beszédében^ amikor kijelentette, hogy minden építőszándéku demokratának és hazafinak a Népfrontban van a helye. Más szavakkal kifejezve ez azt is jelenti, hogy a Népfront tagjának lenni nem jelent privilégiumot, kedvezményezett helyzetet, hanem egyszerűen állampolgári kötelességet és felelősségérzetet. Enmeik az állampolgári és lelkiismereti kötelességüinknieík tettünk eleget politikai barátaimmal, amikor a Magyar Függetlenségi Népfronthoz csatlakoztunk. Nem előjogokat jöttünk kérni, hanem kötelességet jöttünk teljesíteni & dolgozó ^ magyar nép érdekében. A nagy nemzeti egység frontján kijelölt helyünket jöttünk betölteni szerény munkánkkal, kiállásunkkal, felvilágosító magatartásunkkal. Ügy éreztük, hogy amikor elsőízben hangzik el szavunk ebben az új országgyűlésben, ezt kötelességünk vol'fc elmondani. T. Országgyűlés ! A miniiszterelnölk úr érthető módon niagy megelégedéssel beszélt a fényes választási győzelemről és meg is volt minden oka arra, hogy elégedett legyen. Ebben az érzésében természetesen egyek vagyunk vele. Ilyen)ragyogó győzelem azonban neima-ak az öröm fényeit gyújtja fel a szivekben, hanem a telelősségérzet súlyos terhének árnyékát is hullatjfti ráink, törvényhozókra és különösen a kormányra. Törvényhozásnak és kormányzatnak ilyen nagy győzelem után fokozottabban kell éreznie a felelősség súlyát azokkal a dolgozó magyar tömegekkel szemben, amelyek május 15-ém bizalmukkal 'ajándékoztak meg bennünket; Minden »igen«-el szavazó választó érezte, hogy a Népfront szándékai nemcsak tiszták, hanem programja is alkotó, a népeit felemelő program, amely valóban a boldog, szabad, emberi élet feltételeit akarja megteremteni ebben a hazában. I A niagy gazdasási tervek, amelyeknek monumentalitását a miniszterelnölk úr ajdiatai még inkább kidomborították, népünk minden rétege, az ipari munkások, a szegényparasztok, a középparasztok és a néppel összeforrt értelmiségiek, de különösen if juságunk előtt hatalmas, nagy távlatokat tártak fel. A miniszterelnök úr programnyilatkozata, de már előzőleg Rákosi Mátyás beszéded., Gerő miniszter úr előadása az '. évi június hó 4-én, kedden. 58 ötéves tervről a dolgozó magyar nép elé festették a jövő Magyarország boldog képét. Tudjuk, hogy ez a kép mem délibáb, nem csapongó képzelet szüleménye, hanem nagyon komoly, ridegen tárgyilagos, képzett szakemberek precíz tervrajza. Ezeknek a tervrajzoknak egyike, a hároméves terv immár nemcsak papíron van meg számoszlopokban, , grafikonokban, szelvényekben, hanem javarésze a valóságban is megvalósult a hidakban, a közlekedési! vonalaikban, az ipar. a bányászat és a mezőgazdaság nagyobb és egyre impomálóbb termelési adataiban. Az ötéves terv legnagyobb biztonsági koerf f!iciensét is, éppen a itíútnyomó részében megvalósított hároméves terv jelenti. Megvalósulásának legfőbb biztosítéka pedig a magyar ipari munkáság önfeláldozó hazaszeretete, dolgozó parasztságunk szorgalma, értei miségüntk magasifokú képzettsége. T. Nemzetgyűlés! Nyugodt lelkiismerettel állíthatom tehát, hogy aiz Ötéves terv nem romantikus utópia, de alaposan kikalkulált, reális lehetőség. De éppen az előbbi megállapítás ómnál! fogva, hogy tudniillik a nagy választási győzelem fokozottabban kötelez bennünket, nyomatékosan figyelmébe kell ajánlanom a t. kormányztaitnak, hogy mind a tervek gyakorlati megvalósításánál, mind általában a végrehajtó közegek munkájánál éberein ügyeljen arra, hogy a közigazgatási, bírói, gazdasági és társadalmi gépezetek és apparátusok kerekei közé ne keveredjenek csikorgó homokszemek. Ezeket a homokszemeket gyakran a bürokrácia termeli ki, amely — mint tudjuk — lényegében mem tud lemondani arról a, tompa szeinvedélyrol, hogy, tologiasBiai az aktáikat, az ügyeket késedelmesen intézze el. Ha a miniszterelnök úr mostt megismételte Rákosi Mátyásnak korábbi találó figyelmeztetését, hogy a szocialista termelésinek jobb minőségű termelésnek 'kell lenAiöe» mint amilyen a kapitalista volt, akkor ezael párhuzamosan jog gal állíthatjuk fel a másik követelést, azt, hogy a; népi demokrácia közigazgaitlásánjaik is gyorsabb és minőségi munkát kell végezinâe, lka kell küszöbölni belőle a bürokrácia lassúságát, lélekteleuiségét, nehézkességét- Jó tudom, hogy a kormányzatot ez a s&ándék tölti el. de mégis szükségesnek tartottam külön is hangsúlyozni ezt, mint a doigoizó magyar tömegek egyik leigminldennapitbb kívánságát. T. Ház! Nem kívánom itt megismételni Piros t. képviselőtársam fejtegetéseit és ezért nem is, kívánom a mpnisztereinötk úr beszédéneü£ gondolatmenetét végig taglalni. Inkább egyes problémacsoportokat ragadok ki beszédéből és ezekkel kívánok a továbbiakban' foglalkozni. A kormány gazdasági programjának két fókuszáról, a hároméves és az ötéves tervről már beszéltem. Magam részéről is üdvözlöm a Népgazdasági Tanács megszecrvezését és különösen azt a tényt, hogy annaik elér© gazdasági újjáépítésünk fáradhatatlan motorja, Gerő Ernő állt, a maga kivételes képességeivel, szervező erejével. (ÉlénJc taps.) Ezzel valóban egy magasabbrendű gazdasági szervezés szférájába emelkedhetünk. Viszont nem tudltfunk volna idíe eljutni, ide felikapaszíkoldni, ha az idevezető út nehézségeit, akadályait el nem távolította volna előzőleg a Gazdasági Főtanács. Ma már egykori ellenzői is beismerik, hogy a Gazdasági Főtanács Vas Zoltán vezeftésie alatt a magyar gazdaságtörténelem-
