Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.
Ülésnapok - 1949-20
503 Az országgyűlés 20. ütése 1949. évi olyképpen, hogy a belügyminisztériumtól, a minisztertől, az államtitkártól lefelé a főispánságokon. az alispánságokani keresztül a főszolgabírói hivatalokig mindem hatalmi pozr ció az ő kezükben volt. Ilymódon a személyes befolyás útján urai voltak a minisztériumnak, a vármegyéknek, a járásoknak és beié tudtak szólni minden ember életébe. Irányítafmi tudták a politikai életet. Kedvük és érdekeik sze-» rint akadályokat tudtak állítani a dolgozó nép fejlődéséinek útjába mindéin tekintetben. Emellett a belügyi igazgatásban jutott ** legnagyobb szerephez az élősdi bandla.:. amelyet hivatalnok-arisztokráeiának szoktak nevezjni és amely a népelnyomás szolgalatában mindig egy húron pendült a dzsentriből, a nagybirtokosok szegény rokonaiból kikér ü H főszolgabírókkal. fóUspátoiokkal, minisztériumi asztályvezetőkkeiL Ez a társaság apáról fiúra örökölte a hivatalt. Tagjai a »kéz kezet mos« elvének alapján egymást támogatták a hi va; tali állások elnyerésében, és minthogy a régi időkiben ia hivatalt felülről adták, az állások odaítélésében a dolgozó «népnek szava nem volt, az ilyen közigazgatási »hivatalnok urak« számára istállószagú volt ia paraszt. A munkással lehetőlég ceiak csendőrön keresztül érintkeztek. Az alsó közigazgatásiban a hivatali hatalmak mellett csak a legtöbb adót fizetőknek, a< virilistáknak volt szavuk. Természetesen ezek is felfelé hízelegtek, az urakhoz dörgölőztek- A szegény dolgozó ember sem megértést» sem segítséget nem kapott náluk sem. Még az alsó közigazgatás tisztviselői is a dzsentriből és ia virilisták rokonságából kerültek ki. és azokban a hivatalokban, amelyekről hazug szólammal úgy szoktak beszélni a múltban, mint az önkormálnyzat »fellegvárairól«, a fejkendős parasztasszony oknak, a szegény pairasztoktoiak, az igazságukat, jogaikat kereső, munkás oknak szavuk nem volt. Sem aj vármegyékben, sem a városokban: sem a községekben nem volt igazi önkormányzat és a felszabadulás után mégis azt kellett tapasztalnunk. < hogy az úgynevezett polgári front képviselői, a városi emberek és elsősorban iaz akkori Független Kisgazdapártban vezető szerepet játszó gazdag parasztok, kulákofc a régi közigazgatásinak, a régi közigazgatás embereinek átmentésére törekedtek. Visszaemlékszem: milyen vitáink voltak a B-listák idején a # Független Kisgazdapártban egy-egy a /égi világból hivataliálban maradt közigazgatási basa személye körül és ha nem akadt közöttünk valaki. aki a szóbanforgó volt főszolgabíróról, alispánról vagy miniszitériumi hatalmasságról a maga személyes tapasztalatai alapjáni egészen súlyos terhelő adatokat sorolt fel, akikor az Nagy Ferencék részéről védelmet kapott. Az ember lépten-nyomon belebotlott olyan véleménybe, hogy amikor a régi hivatalnokokat vérWmezzük, egyúttal az önkormányzat gondolatat is védelmezzük, egyúttal az önkormányzat gondolatát is védelmezzük. Sok öszszetüzés, sok vita zajlott le közöttünk ebben a kérdésben és nekem, meg elvbarátaimnak akkor isi az A r olt a véleményünk, hogy a demokratikus IMlaigyairiország önkoirimányzaitíRa hamis Önkiormláinyzatok volnának» ha vezetésüket a Hoi%y-faailsztia fiidőklből itt maradt dzsentri és hivatalnok basák, kulákok, kupecek és nyugalmazott eseudíőrök kezébein hagytuk volna, - Megváltozott a világ — a dolgozó nép december hó 15-én, csütörtökön. 504 javasra változott meg — és megváltozott a magyar közigazgatás képe is. A z egész igazgatási gépezetbe bekerültek -azok az ipari munkások é>. dolgozó parasztok, akiket a kormányzat és az ügyek intézésébe közvetlenül bevont városi es falusi dolgozó nép alkalmasaknak talált arra, hogy a közigazgatási teendőit elvégezzék. Azokra a minisztériumi helyekre, ahonnan kisöpörtük a fasisztákat és a nea'kciósiokat, bejutottak az ipari munkásság, a , dolgozó para'gztsásr és a néphez hű értelmiság legjobbjai. Az önkormányzatok hivatalaiban már ott vannak a fejkendős munkás- és parasztasszonyok fiai, sőt maguk a fejkendős asszonyok is. Ott van najk és ott is fognak maradni, akár tetszik ez a kisöpört reakciósoknak, a virilistáknak, a kulákoknak, akár nem tetszik. Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a doh gozó néptől, a dolgozó népnek a közigazgatásban döntő való részvételétől nem kell ( félteai a városok, fl falvak fejlődését. A hároméves terv máir nagy változásokat hozott a victék életében, a most elinduló ötéves terv végrehajtása során, pedig a népi demokrácia többet juttat a vidéki városoknak és a falvaknak, mint a Horthy-r ©akció a maga 25 esztendeje alatt, pedig az első világháború alatt nem pusztult el úgy az ország, mint amilyen, pusztulásból mi elindultunk felfelé. (11.00.) A fasiszta időkben nem törődtek a városok, a falvak fejlődésével, nem törődtek azzal, hoigy and történik a tanyákon. Nem törődtek latozial, hogy a tanyai gyermekeknek öt-hat kilométerre kellett iskolába menniök. ha ugyan ebben a körzetben is egyáltalán találtak, iskolát. A gazdag parasztok csak nyáron laktak a tanyán, hogy ellenőrizzék a munkásokat, télire behúzódtak a városban, községhen léviő házaikba. Egyik névnapi és disznótor! mulatozás a. másikat érte« Akik nem láttak tovább az orruknál, ezt nevezték parasztéletnek. Nem vették észre vagy nem akarták észrevenni, hogy mi történik az alföldi, városok ési falvak külső utcáin, azokon az utcákon, ahol fenéketlen volt a sár, mert az utak gondozására itt már senki sem gondolt- A sárba süppedtek az egészségtelen, vertfalú^ vagy vályoghiázacskák, amelyek egyikét-másikájfc kunyhónak-nevezni is túlzás volt. Nem volt ikülönb állapot a tanyákon sem, ahol a bére s vagy a szegényparaszt nem 'tudott jobb életkörülményeket teremteni magának, mint amilyen életkörülmények az állatoknak jnltottak. És mindez a régi világ hamis Önkormányzatának szemeláttára történt, amikor 80 fillér volt a napszám, amikor a földhaszonbéreket holdankint 5—6 mázsa gabonára tuf'iták feltornászni. Nagyot változott a világ. A dolgozó nép kezébe vette és ezután még nagyobb ínéritékben Ikezébe veszi a z önkormányzatok irányítását, a közigaizgatást. Ennek az átalakulásnak, a dolgozó nép érdekébein folyó átalakulásnak, szocialista fejlődésnek a menetét biztosítja a belügyi költségvetés. A. költségvetésben az országos jelentőségű intézményekre és feladatokra történt előirányzás, a helyi intézményekről és a helyi feladatok) ellátásáról az önkormányzatok gondoskodnak. Ez azonban olyképpen 'történik, hogy a belügyi táxea költségvetésében 630 millió forint sízerepel, mint állami hozzá járulás az önkonmlányzatok költség vetési hiányainaik: fedezésére. Az egészségvédelmi szolgálat, az önkormányzati közkórházak és sízociális otthonok minden kiadásaa járási t>üdő-, nemibeteg- és traohomagondozó"
