Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.

Ülésnapok - 1949-19

485 Az országgyűlés 19. ülése 1949. módszerrel, brigádmozgalomímal. muíníkayersenyékkel és egyéni ver senyékkel, hogy a hároméves tervet — amint már előbb is említettem — maradéktalanul befedezik jóval határideje előtt és -bizalommal, teljes munkakedvvel fognak hozzá az új. ötéves terv meg' valósításához. Az új ötéves népgazdasági terv végrehajtása során -— amiint Rákosi Mátyás, a magyar tlolgrozók vezére mondta — Virágzó mezőgazdasággal rendelkező ipari ország lesz Magyarországból- A most tárgyalt 1950. évi költség" vetés az első mérföldkő azon az úton, amely a íBoeializmus felé vezet. ,T. Országgyűlés! A péniziügyimiiniszibeír úr arról a különbségről is beszélt, amely a szocialista államok és & tőkés államok között van. Igen, olyan óriási a különbség, hogyha az embeT kezdi vizsgálni, valósággal megdöbben., mert látja, hogy az imperialista, országok, âuÉkor költségvetésüket ö»saealllitjak, mem a dol~ gozó)k 'érd-ekeit tartják szem előtt, hanem mindenkor a tőkéseken segítenek. Nem azt mondják, hogy »fizessenek d gazdagok!«, hianem a terhek legnagyobb résssét a dolgozóik váltaira rakják. Ezzel szemben a szocialista költségvetés fő bevételei a szocialista: szektorokból, az állami válliaUatokiból tevődnek össze, amint ezt megállapíthatjuk. Ez mind olyan összeg, anuery nálunk Magyarországon a felszabadulás előtt, az imperialista országokban most m, — reméljük már nem sokáig — a tőkés zsebeibe vándorol. Igen jellemző arra, hogy milyen állapotok volftiak Miaigyiatroirszágoin a felszabadulás előtt, a következő tény. A 30-as évek elején ,a Weiss Manfréd-gyár tulajdonosa] a dolgozóik kizsákmányolásával

1 egy esztendő alatt több mint 30 millió piemgő tiszta hasznot tettek zsebbe akkotr, amiikoar a munkás fillérekért volt kénytelen eladni munkaerejét. De nézzük meg, hogy a tőkés állaimok költségvetésében szereplő összegeket milyen célokra használiják fel» és milyen célokra használja fel a'költségvetés tételeit a szocialista álliam. , A tőkés áHlaimokban ,a költségvetés nagy része — ahogyan már előttem többen elfmondották eat — a fegyverkezést szolgálja. Olyan hadsereget szerveznek, szerelnek fel a dolgozók pénzéből, amely szerintük megakadályozza a szocializmus terjeszkedését. Ez persze csak ürügy, porhintés a dolgozók szemébe azért, hogy eltereljék a figyelmüket arról a ítényirői, hogy a hadsereg felszerelése és felfegyverzése panitosan az ö kizisákimányol'ó érdekeiket szolgálja, Olyatn hadselreget tartanak fenn, amelylyel: gyiaironati elnyomó politikájúkat akarják biztosítani» ez azonban nem sikerül nekik mindenkor. . legalább is nean úgy, ahogy ők gondolták és szerették volna,. Erre ittvan a legszebb bizonyíték: a kínai néphadisereg győzjelme, amely a Koutminftang hadseregeit majdnem egészen megsemmisítette, illetőleg elűzte már és Kína háromnegyed résziét felsziabadítotia. A népfhadseregiek sorozatos győzelmeit az is elősegíti,. hogy igaz ügyéirt, az elnyomás ellen, a szocializmusért harcolnak, míg ugyanakkor az imperialista országok katonái meggyőződés 'nélkül, dollárokért vagy fontokért szolgálják a tőkések érdekeit. Ezeknek a harcoknak a kimenetelje senki előtt sem lehet kétséges. Ezenkívül olyan kato^ nlaságot és rendőrséget tartanak feron. amely a :töké

s

eket lakájmódra kiszolgálja, vagy a évi december hó 14-én, szerdán. 486 kormány egyik tagjának intésére a dolgozó tömeg közé lő, legyen az a tömeg a magasabfb élietszínvonialént harcoló, sztrájkoló ipari munkások tömege, vagy a földbirtokosok által parlagon hagyott földeket biTtokbavenoi és megművelni akaró parasztok toiwege. Súlyos dollárokat költenek a demokrácia országaiban elhelyezett kémeik megfizetésére is, akiket arra használnak fel. hogy a demokratikus államokat minden eszközzeí megdöntsék, és ezzel biztosítsák a;z imperialista, államok tőkéseinek a tőke gyűjtését és halmozását. Eat mutatta Maigyarorsaágon a Mindszenity- és Bajk-ügy, Bulgáriáiban pedig a Kosztov-ügy, nem beszélve arról, hogy Jugoszláviáiban. is rengeteg dollárt és fontot költenek el aura. hogy Tito hazaáruló politikáját iminjél jobban mgszilárdítsáik. Ez azoniban JugosaláViábain nem fog s kerűlnii, mert a jugoszláv dolgozók ráeszmélnek arrfa. hogy Tito a jugosialáv dolgozó nép árulója, aki az egész országot és a dolgozókat kiszolgáltatja as imperialistáknak. A jugoszláv nép véget fog vetni Tito aljas munkájának. T. Országgyűlés! Ezzel szemben nézzük meg <a, szocialista költségvetést, a mi költségvetésünket. A minisztertanács elnökségének költségvetésében a rendes kiadásiok cím alatt ilyen tételek szerepelnek: a minisztertanács elnökének hivatallá alkalmazottjainak jóléti céljaíria 28.100 forint. Vagy nézzük meg a másak tételt, amely ia Magyar Tudományos Tanács titkárságának rendes kiadásiai, között szerepel. Ez egy 254.000 forintos összeg. Az indokolásban az Van. hogy: »Ezt az összeget a tudósok üdültetésére fordítom«- Csak a népj demokráciák és a szocializmus országtaíibam törődik a kormány ilyen mértékben és ilyen gondossággal a tudósokkal!. Nem hiszem, hogy a tőkés országokban ilyen gondoskodás történne a tudósokról, ha csak azokról a tudósokról uem, akik a háborús pusztítás, a háborús rémJhírterjeszités szolgál&tábaai állnak. Nem hinném azoniban, hogy ai szioeialistia tudósok ezekkel közösséget vállalnának, mert az nieim tudós, aki a nép ellenségeinek szolgálatáJbla állítja tudományát. Szerepel a rendes kiadások között egy 7 mullió forintos tétel, amely a tudományos egyesületek és a tudományos kutatások támogatását szolgálja. Ez m azt bizonyítja, hogy a szocialista kölltségvetésbeni minden dolgozóról' és minden olyan egyesületről és tudományos kísérletről gondoskodás történik, amely maradéktallainul a nép, a szocializmus érdekeit szolgálja. Ezek a kézzelfogható tények azt bizonyítják, hogy Magyarország valóiban a nép országa lett, hogy Magyatrországon válóban a nép fiad kormányoznak. A Magyar Népköztársaság költségvetésében szerepel a honvédelmi tárca költségvetése is. A Magyar Népköztársaság is tart fenn hadsereget, azt állandóan fejleszti és korszerűen; felszereli. De nem azzal a szándékkal és oéllal tartja, hogy f a dolgozók tömegeinek leigázására,, elnyomására kellő erőt biztosítson úgy, mint például Olaszországban, hanem azért, — mint Bákosi Mátyás, a magyar dolgozók nagy vezére mondotta — hogy országúink a béke frontján ne réSj hanem szilárd bástya legyeni. Arra, hogy ezt a szerepet szilárdan betöltse, biztosíték az, hogy a magyar néphadsereg, a nép fiaiból, a dolgozók soraiból kikerült vezetőkkel az élén, tény-