Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.

Ülésnapok - 1949-19

467 Az országgyűlés 19. ülése 1949, form érdemével való foglalkozásnak, de legyen szabad irámultiaitnlom ia közigazgatásinak arra a.három eleinp árjára* aapelyeikneík széttartása és viszonyuk helyes megállapítása bármely fejlettebb közigazgatási rendszer ziavartaílan működésének szerkezeti (előfeltétele. Ezek: &% általános és a szakigazgatás, a hatósági és ez operatív tevékenység:, la jogszabály és a normái. örömmel üdvözlőin a költségvetési jelentésnek a pénzügyminiszter úr által meg is miéte It azt a kijelentését, bogy a közigazgatási reformjaik egyik lényeges vonása az önkormányzati feladat- és hatáskör növelés© lesz. Irte kívánkozik néhány megjegyzés a jog és a jogász szerepéről. A jog megengedő és kötelező szabályokkal, parancsokkal és tilalmakkal fórumába önti a társadalomban, a közösségi élet számára kialakuló életmódot, a társadalomban uralkodó osztályok eszmiekörében és követelései szerint. A jogrend a népi demokráciának is legnagyobb érdeke. Hogy népi demokráciánk ezt telje® mérteikben átérezte, mutatja, hogy sietett az új társadalmi rendet jogi formába önteni, alapelveit alaptörvénynek deklarált alkotmányban lerögzíteni. Az életét szabályozó jogrend nélkül semmiféle társadalom rendje nem állandósítható, de nem teremthető nélküle folyamatos, gyors és eredményes köztevékenység és megnyugtató ítélkezési sem. Jogszabályok nélkül minden egyes intézkedésnél az összes számbajövő tényezőket kelleme mérlegelni, vagyis jóformán egyedi jogalkotást (kellene végezni. A Szoyjettínió a saját jogát a legerőteljesebbeni védi, ami legnyomatékosabban a Szovjet különleges, Alkotmányunkba is átvett ügyészi szervezetében jut kifejezésre. Mi tehát a jiogász szerepel! A jogász formába önt mint f jogalkotó, és jogot teremt mint jogalkalmazó. Az első vonalom az a feladata, hogv laz uralkodó osztályok, népi. demokráciánkban tehát a. dolgozók követeléseit hűen ég világosan szabályokba foglalja, a másodikon pedig, hogy ne veszítse el a kapcsolatot az élettel. Az a jogász, aki hivatását így teljessiti, értékes tényezője a népi demokrácia társadalmi, életének és állami béren főzéséinek. Ezeket azért tartottam szükségesnek elmondani, mert a jogászatot. — értve alatta mind a jogot, mind a jogászit — amint a múltban sokan túlbecsülték, ma a természettudomány ok és a technika, rohanása, és szédítő eredményei közepette, megfeledkezve a jog tánsadalionialiakító szerepéről, > lebecsülni bJa.jlia.mosak, Atekintetben. hogy mit jelent egy nép és egy ország stzánaáiria a jog és a jogásziat, e .oereben nem mutathatok rá különb példára, mint arra a csodálatos teljesítményre, amelyet az Egye sült Nemzetek Szövetségében a. világ békeszerető és emberséges életre vágyó népei érdekében, V'lsdnsiztkáj prodfukáilit. (Élénk taps.) Melegen üdvözlöm a kormányt abból a,z alkalomból, hogy a Nagy-Budapestről szóló törvényjavaslatot beterjesztette és a törvényhozássaj Nagy-Budapestet megalkottatta. Számomra külön öröm, hogy a törvényhozásnak ebben az aktusában résztvehettem. Éppen most múlt félévszázada annak, hogy Nagy-Budapestről az első tanulmány és javaslat az én tollamból került ki- Ezt a munkálatot, amely megoldásként szűkebb körben a községi, tágabb körben a törvényhatósági bekebelezést javasolta, ezekkel a

#

szavakkal végeztem (olvass^): »A kérdés nem is lehet >az, történjék-e bekebelezés, vagy sem, hanem csak az. hogy mikép történjék. Csaknem bizonyos azonban, hogy minél későbévi december hó 14-én, szerdán. 468 ben fog Nagy-Budapest kérdése megoldást nyerni, annál kedvezőtlenebbek lesznek a 'körülmények, különösen a fővárosra nézve.« így is lett. Budapest törvényhatóságának a telekspekulációt szolgáló magatartása folytán a bőséges területű fővárosból kiszivárgott népességből és a vidékről is rcfeinányult bevándorlás folytán a főváros peremén mind népesebb, az egészséges városi élet előfeltételeit nélkülöző települések keletkeztek, amelyeket, a közismert politikai szamp on tokon kívül, a beruházásoktól félve, Budapest nem akart bekebelezni , később pedig, amikor jelentékeny adóforrást jelentettek. Pest vármegye nem akarta őket kötelékéből kiengedni. A dolgozók uralmának kellett eljönnie, hogv a peremvárosok és a községek túlnyomóatn dolgozókból álló lakosságának érdekében, de Budapest érdekében ie, a környéket vele egy kulturális szintre emellő Nagy-Budapest megvalósuljon. A szervezési megolr'iásra, Budapest kerületi rendszere természetszerűleg adódik. Szükség volna azonban megfelelő telepítési politikával arról gondoskodni, hogy most már Nagy-Budapest peremén ne keletkezzenek újabb egészségtelen városias települések. Az utóbbi időben több közületi építkezésnél tapasztalhattuk, főleg Budapesten, hogy mivel nem számoltak az adoittságokkak a környezettél, a városépítési követelésekkel, s a legkönnyeb utat választották, miem helyezték el 'Szerencsésem az épületeket. Az építkezések — különösen a Szovjetunióban való helyezettel szemben — műszakilag és munkaerőgazdasági szempontból elmaradtak. Mindezek a< körül" menyeik, valamint a® új épületeikkel kapcsolatban felmerült építő művészeti kifogások a területrendezés és az építésügy egész témakörét — Sizinte erősebben az ömkritikábiain, mint a kritikában — felszínre vetették. Az építkezés racionailizására, az önköltségcsökkentés jelszavával a minisztertanácsnak az építőiparról szóló, nagy feltűnést keltett határozata vial a mozgaloim már erősen megindult; az építőmű veszeti kérdésekben pedig éppen a napokban indított a kommunista építészek aktívája a pártonkívüli építészek és

1 a nagyközönség bevonásaival akciót. A közületi építkezésiek rendje is már a helyes úton van, mégis szükségesnek tartom, hogy a területrendezést és az építésügyet illetőem felhívjam pár szempomtra a kormány figyelmét. A tervszerűségnek igen nagy jelentősége van a területrendezés terén, mert az itt elkövetett hibák századokra sziólhiatnaík, sőt Öirökre tönkretehetik valamely település egészségesi fejlődésének lehető

ségét. A területrendezés szüksége elsiősorbain a nagyvárosokbam merült fel és ezeknek szabályozása a városok rendezési tervében Valósult meg, többnyire a tervezéssel megbízottak egyéni elgondolása: szerint. (16.00.) Budapest volt az első nagy város, amely városrendezési tervét kollektív munkával^ kialakított városfejlesztési prpgrammra kívánta alapítani. Ez a városfejlesztési Programm el is készült, és ima rie alapja a most már Nagy-Budapest részére alkotaincfíó városrendezési tervnekAz 1937. évi városrendezési és építési törvénynek a városfejlesztési programm készítésére vonatkozó kötelezettség már az élére kei"ült. E rendelkezés alapján készültek el Szeged, Székesfehérvár és Pesterzsébet kitűnő vár pis" fejlesztési programjai. A városrendezési tervek két irányban nyertek további kiterjesztést: egyfelől a falvakra, 30*