Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.

Ülésnapok - 1949-19

459 Az országgyűlés 19. ülése 1949. ténelem során talán még: álmodni sein mertek, amelyet Gero Ernő miniszter úr hatalmas,.dek­larációnak is beillő expozéjában^ a valóság min­den ismérvével tárt fel előttünk, akkor szinte elképzelhetetletn és szédületes perspektíváját látjuk, annak, mire képes és mire lesz képes a jövőben ia lelkes, teremtő lafcarat, a iszakkép­zett dolgozóik, magas képzettségű technikusok és mérnökök, újítók és racionalizálok képes­sége. Nagy és feszült érdeklődéssel hallgattuk a péffizüigyiminiszter úr expozéjának azt a részét, amely gazdasági eredményeinket szemléltető módom állította szembe a nyugati államok gaz­dasági helyzetével. Legyen szabad, t. Országgyűlés, ezzel kap­csolatban nekem is két példával kiegészítenem a pénzügyminiszter úr iadatadt. Clayton al­álktniltütkár, ,az USA külkereskedelmi szakem­bere ez év januárjában tartott beszédében ki­fejtette, hogy USA-nak vagy többet kell im­portá/Tinia, vagy kerete ötmilliárd dollárt kell külföldi országoknak elajándékoznia. Azóta valamennyire leszállították a vámokat, de oly jelentéktelenül, haigy még ma is a z áimportálólk körülbelül 25 százalék vámot fizetnek. Ebből fakad az Economist egyik újabb számában az a. kitűnő szatíra, hogy az amerikai ott áll egy többemeletes' vámfal mögött és biztatja az an­gol gyárost, hogy szállítson többet Ameriká­nak, akkor nem lesz dollárhiánya» Az angol rámutat a vámfalra, amire a.z amerik'ri Így felel: Sose törődj vele, csak ugord át az árud­dal. Vagyis például szállítson kabátot száz­(/jólláros áron, ami a,z amerikai kereskedőnek a 25 százalékos vámtétel folytán már 125 dollárba kerül és így a.z angol semmiesetre sem leheft versenyképes. Ez azonban xnég nem minden. A vám­protekcionizmuson kívül van egy úgyneve­zett admíiinisztratív protekcionizmus is. Ezt Aclheson legújabban a Külkereskedelmi SZÍJA­et" ségben tartott beszédében ilyen megsietmimisítő módon jellemezte: A fennálló törvények és rendeletek olyanok, hogy néha 3—5 éviig is el­tart, amíg az, importőr megtudja, hogy mennyi vámot kell fizetnie. Előfordul, hogy évek mul­tán ez a vám több lesz. mint anifsmnyiibe az áru került. Ha valaki például kesztyűket Importai, amelyeket az amerikai női divat szerint tollak­kal 1 díszítenek, az impoirtornek bizonyítania kell, hogy a tollak szelíd marabuitól szárma z­niaík. (Derültség.) Állítólag az is megtörtént, hogy amikor egy holttestet koporsóval együtt szállítottak Amerükába, hogy ott temessék el, niaigy pro­bléma lett, vajjomi a koporsót és holttestet mint közönséges vámköteles árut vámolják-e el» vagy , a koporsót , a t karieskedelmi szokásoknak megfelelőien »tairtály<mak kell-e minősíteni, amely asetbem vámmentesen hozható be. (De~ riíU^ég.) H,a gumikerekeket hoznak be az Egyesült Állam okba. az importőr nem tudhatja, vájjon azt mint ilyent, vagy pi?dig mint olyan árut tekintik, amely részben koromból készült. Az élelmíiszeirtörvéuy előírja,, hogy az im­portált champignon pontosan 16 uneiás, tehát félkilós dobozokban szállítható. A francia chaimpignon-konzerveket 15 unicás dobozokban Sizálliít'ják. Ezt nem engedik be. mert csak 16 uneiás dobozokat engiedélyez az élelmiszertör; vény. így azután nem csoda, hogy a, Nemzet­közi Kereskedelmi Szervezet bizottsága kimu­tatta, hogy 1945 július 1-én nem kevesebb mint évi december hó li-én, szerdán, 460 110-000 fellebezési vámper volt folyamatban aa Egyesült Államok vámbírósága előtt. 1949 jú­lius l-ig ez a szám már csak 70.000 eilintéizetliein ügyet mutat. Vagyis ha az eddigi tapasztalat szerint a. bíróság évente 16.000 pert intéz ©1, akkor a^ hátralék feldolgozása négy és féj. évöt vesz, igénybe. Ez. t. Országgyűlés, az angolszász és a nyugati államok gazdasági kooperációja,. És ha már az összehasonlításnál tartunk, nézzük nieg közelebbről, hogyan sikerült: az angol font le-' értékelése. A leértékelés előtt 1 font 4.03 dollár' volt. Leértékelték a fontot 2.80 dollárra,. Az eredmény az fett, hogy ma Zürichben a dollár 4-30-on. a font pedig i0.05"ön áll. A 2.80-ais fontí­dollár paritás szerint' a f ontntak 12.04-en kelleme állnia. Ez azt bizonyítja, hogy a font Leértéke­lése óta ujabb 16%-ot vesztett értékéiből. A font Iránti bizalom megrendülését mutatja, hogy a legutóbi időkben a DélrAfrikai Ümió 10 millió fontos államkölcsönét bocsátották jegyzésire Londonban. A közönség ebből összesen 1.4 mil­lió fontot jegyzett. Ilyein körülmények között valóban niinos mit tartanunk az Összehaison'lí­tás't'ól. Mint felszólalásom elején, már rámutattam, az 1950. évi költségvetés az 1949. éviihez viszo­nyítva igen sok vonatkozásiban eltérést, jelen­tős haladás* és fejlődést mutat. Ez mindenek­előtt és szembetűnően kitűnik mind a. kiadások, mind az előirányzott bevételek végösszegeinek igen lényeges megnövekedéséből,. aimât szak­nyelven röviden úgy szoktak nejveznli, hogy a költségvetés volumene az előző éviivel szemben megnővefcedett. De nenicsak összegszerűségé­ben, hanem struktúrájában, egész szerkezetében is tij és fejlődést mutató az ellőttünk fekvő költségvetés. Valiamennyi tárcán végigvonuló és az egész költségvetés karakterét adó három ríj irányelvet állapíthatunk meg: 1. Eegóta sürgetett és az 1950. évi költség­vetésiben megvalósított örvendetes tény az államapparátus költségeinek lényeges csökken­tése. ­2. A nép széles rétegeinek szociális és kul­turális fejlesztésére fordítandó összegeknek igen jelentős mértékben való felemelése. ; : ,. 3- A nemzetgazdaság fejlesztésiére előirány­zott kiadásoknak még a hároméves terv beru­házási méreteit is messze, felülmúló, gigantikus •aránya, aanelyet az ötéves népgazdasági terv első évének beruházásaira fordítandó 7.25 mil­liárd forint vetít elénk­Meg kell állapítanunk azonban, hogy bár nem minden tárcát érintő, de mégis az egész költségvetés, volumenjére kiható és eddiig a. magyar állaim költségvetésében még soha nem szereplő örvendetes újítás, és mint ilyen a,z 1950. évre szóló költségvetés egyik r f Ő jellem­vo,ná&a az, hogy íiienicsak a szoros értelemben. vett államháztartási kiadásokat irányozza elő, hanem az úgynevezett községi és területi ön­kormányzatokét is. Bár nem szigorúan vett községi vagy önkormányzatli, de lényegében mégis közfeladati jellegüknél fogva ide soro­landók, mint az állami költségvetésben # sze­replő szervek, az Országos Társadalombizto­sító Intézet, a Bányapéniztár, a Magyar Állam­vasutak és a. Posta biztosítóintézetei, az Állami Vállalatok Központi Nyugdíjpénz­tára és más hasonló jellegű intézmények. Ezek aiz intézimények jelentős gazdasági kere­teiknél és betöltött szerepüknél fogva már régebbi /

Next

/
Oldalképek
Tartalom