Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.

Ülésnapok - 1949-19

451. Àz országgyűlés 19. ülése 19

M. igazuk, merit-ebbou a mi béketáboiiunkhan, munkája.' öntudatos helytállása és kötelességteljesíítéise szerint becsülnek meg mindenkit az embereket és az országokat egyformán, a kis népeket, a kis országokat n

em szorítják háttérbe Feíjlődésüket, erősödésüket nem gátolják, hanem barátsággal támogatják, elősegítik a nagyobbak és az erősebbek, kifelé pedig a haitailmias Szovjetunió vezetésével egységben, os&thatatfjiainiil jelentkezik az egész viliágat bebállózó béketábor ereje és tekintélye.« A Rajk-perből láttuk és most már a hazaáruló Kosztov bünperéből is látjuk, hogy a kéme'knefc, az árulóknak, -a gazdasági ég politikai ellenségeknek milyen hálózatát építették ki a keleteurópai országokban az angolszász imperialisták, s láttuk, hogy ennek az égései romboló hálózatnak középpontjába Ti tót állították, Magyarországon és Bulgáriában sikerült lelepleznii &z összeesküvést, sikerült leleplezni és ártalmatlanná tenni a nép ellenségeit, az amerikaiak és Tito ügynöfcetit. A Rajk- és Kosztöv-féile összeesküvés felszámolása keresztülhúzta ,a háborús uszítók, terveit, miagy zavart okozott számításaikban. H'ib

a volna azonban, ha most már elbíznánk magunkat és azt gondolnának, hogy nem kell felkészülnünk újabb és újabb behatolási kísérletekre, ha nem állnánk résen, hogy visszaverjük a támadásiakat. Bármilyen veszéllyel szemben megvédelmezzük a magyar népi demokráciát, és a fejlődésnek azt az útját, amelyet magunk választottunk a magyar dolgozó nép javára. Megvéd címezzük a békefrontnak azt a szakaszát, ahol Magyarország láfll, mint a béke 'acrevonalának erős bástyája. Itt megint szükségét érzem annak, hogy Rákosi Mátyást idézzem, aki néhány nappal ezelőtt a következőket írta: »Világos, hogy a háborús veszély továbbra is fennáll. Az imperializmus gyengülése, a béketá'bor erősödése ellenére is Magyarország számára ez a veszély elsősorban Jugoszláviából a Titó-bamida személyében jelentkezik- Mi. eléggé alaposan lelepleztük Jugoszlávia ma'i áruló vezetőit. Ennek ellenére azt látjuk, hogy ők r változatlanul a háborúra készültek. Ez év őszén nem bocsátották el a hadseregből az idejüket leszolgált, katonákat, és ugyanakkor végrehajtották a soron következő korosztály behívását is. Ilymódon Jugoszlávia kétségtelenül az amerikaiak utasítására jelenleg körülbelül 600.000 katonát tart fegyverben, nem számítva Rarkovics fegyveres csapatait. Résen kell lennünk és résen is leszünk. Rajta leszünk, hogy tovább % eredményesen küzdjünk a béke védelmében a szocializmust építők ír ont jajnak megerősítéséért, a:z imperialisták terveinek meghiúsításáért-« T. Országgyűlés! Ebből a helyzetből természetesen következik, hogy a belső egység és <> népgazdaság állandó erősítése mellett különleges gondot fordítsunk hadseregünk fejlesztésére. Békét akarunk. A mi népünk békét akar, r'f&| a békés zerzödéslb en engedélyezett keretek között fejleszteni kell a hadseregünket, hogy ellenségeink lássák: Magyarország semmiesetre siem a célpont a béketábor arcvonalán, amelyet büntetlenül lehet megtámadni, amely nem lőne vissza, ha rálőnének. Megtartjuk a békeszerződést. Ebben a tekintetben különbözünk a túlsó tábortól, ahol az amerikaiak a békeszerződés világos megsértésével' elkezdték például az olaszok feliegyévi december hó lí-én, szerdán, 45'2 vérzését, s mint az újságokban olvassuk, olyan nevetséges kibúvókat gondoltak ki. hogy az oiaisz. hadsereg egy részét Francia országba vészük, ott fogják kiképezni és ott'lesz az álflóimáshelye. Megtartjuk a békeszerződést ugyanakkor, amikor a túlsó tábor kettészakítja Németországot, szövetkezik Hitler egykorü tábornokaüval, hadvezéreivel, bankáraival s különböző címeken fegyvert ad Hitler volt katonáinak és párttagjainak kezébe. Németország megosztásával lehetetlenné teszik azt, hogy megkössék a német békét» amelybe természetesen szintén fel kellene vetnmi a fegyverkezési tilalmat -a . németekre vonatkozólag, azt a" fegyverkezés^ tilalmat, amelyet most az amerikaiak lépten-nyomon megszegnek. Kossá pénzügyminiszter 'rámutatott arra, hogy amikor a zsákmányra éhes imperialista ragadozók dühösen vicsorítják ránk a fogukat, parancsoló szükségesség, hogy népi demokratikus vívmányaink megvédéséről a békeszerződés által megszabott keretek között fokozottabban gondoskodjunk. A honvédelemre előirányzott kiadások így is csak 11-7%-át teszik ki az összes kiadásoknak, ugyanakkor, am'%oir Olaszorozág költségvetésének 19%-át, Anglia költségvetésének 24%-át. Franciaország költségvetésének 27%-át és az Egyesült Államok költ'ségvetésének 369é-át fordítja közvetlenül katonai kiadásokra. Azonkívül Amerika és a vele -szövetséges országok különböző elrejtett címeken, az ipari fejlesztés címén az atomerőre fordított kiadások címén, az európai országokban pediig az amerikai segély címén százmiilMófcat és milliárdokat fordítanak még fegyverkezésre. Helyesen mutatott rá Kossá m'iniszteir úr, hogy a ml honvédelmi kiadásaink és az imperialisták hadikiadásai között alapvető különbség van. Az ö katonai kiadásaik az inüperia&sta hódítások, egy rablóháború céljait szolgálják, ezzel szemben a mi hadseregünk erősítése a békefrontjának megszilárdítását, a békés népek nyugodt fejlődését, termelésünk zavartalanság" " nak biztosítását szolgálja. Éppen úgy vagyunk ezzel, m'int az atomkérdéssel. Ha az imperialista táborban az atomerőről beszélnek. — mégha ki sem mondják — akkor is efiak az atombombára gondolnak, árra, hogy egy háborúban mit és hogyan lehetne összeromboíni, megsémim'isítonii, elpusztítani ;aiz atombombával.. A Szovjetunió, amely szentén, birtokában van az atomerőnek, hegyeket mozdít el. folyamok futásának ad líj irányt, sivatagokat tesz termékennyé, a termelés fokozására, a milliók jólétének fokozás ára használja fel az atom-erőt. Természetesen, ha a Szovjetuniót támadás fenyegetné, iaz •atombombára ő is atombombával felelne és volna annyi atombombáj:!, amennyire szüksége van- — anient ezt Visinszkij külügyminiszter az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésén megmondotta. Fejlesztjük és fejlesszük is hadseregünket;. szeressük ezt a hadsereget, aimieily most már a mi államiunk, a dolgozó nép államát védi. azt a hadseregeit, am-ely most már a mi hadseregünk, a népnek a hadserege. Szeressük ezt .,<a hadsereget, mert közkatonáktól a tábornokig a mi vérünkből való vér. Tisztikarát éppen úgy a munkások és parasztok közül a munkások és parasztok gyeirmekei közül nevelik, mint ahogyan a közkatona, a nép katonája is tudja, látja &% értelmét a katonáskodásnak. A hadsereg átalakulása, az a változás. 29*