Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.
Ülésnapok - 1949-10
197 Az országgyűlés 10. ülése 1949. évi augusztus hó 17-én, szerdán. 198 hogy az urak Magyarországából a dolgozó nép Magyarországa legyen, és akisnek a 'legnagyobb része van népköztársaságunk alkotmányának megteremtéséiben is: Rákosi Mátyást. (Hoszszantartó Mkes tans.) Arra kérjük itt a törvényjavaslat előadóját hogy dolgozzék továbbra is a magyar népért és gondoskodjék arról, hogy népköztársaságunk alkotmányának minden betűje valósággá váljék. A törvényjavaslatot mind a magam, mind a Függetlenségi Népfront nevében örömmel fogadom el- (Naav taps.) EiLNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? KISS GEROELY jegyző: Balogh István! BALOGH ISTVÁN: T. Országgyűlés! Nem minden elf ogódottsiáíg nélkül szólalok fel az előttünk fekvő törvényjavaslat tárgyalásánál. Èïzem a történelmi idők szárnycsattogását; érzem a fordulópontot a magyar sors küzdelmeinek útján. Ugyanaz az érzés fog el, mint amit átéltem 1945 Január 20-án, amikor Moszkvában, mint a kormánydelegáció egyik tagja, aláírtam a fegyverszüneti egyezményt, mely új életlehetőséget nyitott meg népünk számára. Ugyanazt érzem, amit két hónappal később éltem át azon a minisztertanácson» amelyen megvalósult a földreform, összezúzva a leghatalmasabb, megdönthetetlennek látszó akadályát annak, hogy a dolgozó magyar nép élvezhesse felemelkedését, jogaiban, kultúrájában, a civilizáció eredményeinek élvezetében való előrehaladását. Ugyanaz az elfogódottság vesz rajtam erőt, amelyet mincftannyian éreztünk e teremben 1946 február 1-én, amikor a demokrácia útján tett előrehaladásunkban szakítottunk a régmúlt századok szellemének megfelelő államformával és kikiáltottuk a köztársaságot. Most — fordulópontján a nemzet fejlődésének — újra történelmi lépést teszünkT. Ház! Akik a Magyar Népköztársaság Alkotmányáról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál csak a paragrafusokat vizsgálják, 'azokat egyenkint boncolgatják, értelmezik vagy magyarázzák, épúgy nem fogják megérteni magát a törvényjavaslatot, mint ahogyan helytelenül járnak el azok, akik az elmúlt világháborút nem végső eredményeiben vizsgálva, hanem egy-egy csata, ütközet magyarázgatásával szeretnék elbírálni. Akik a gátszakadást, a medrükből kitörő vad hullámok rombolását paragrafusokkal vagy siránkozással akarják megállítani, azok épúgy tévednek és tehetetlenek maradnak, mint akik a társac'ialmi ellentéteket és igazságtalanságokat, osztályok elnyomását vagy kizsákmányolását szép szóvail vagy intelmekkel óhajtják megszüntetni. Tény, hogy vannak a törvényjavaslatnak a megszokottaktól eltérő paragrafusai, melyek a konzervatív, a lassú fejlődést szerető elmékben meglepetést váltanak ki; de akik a törvényjavaslatot az évszázadok perspektivájába helyezik, akik ismerik az emberiség fejlődésének szakaszait, a jogfosztásoknak, az elnyomatásoknak és társadalmi osztályok felemelkedésének korszakait, azok nemcsak megértik, hanem örömmel is üdvözlik a javaslatot, (IBM) mert a dolgozó magyar nép életének régen várt fordulópontját, jobb jövőjének zálogát látják benne. »Nincs haladás változás nélkül. Nines alakulás símujás, alkalmazkodás nélkül« — moncfóa Prohasœka Ottokár püspök és ugyancsak ő mondja már 1897-ben: »A törzsszervezet emberei harcoltak Szent István rendi alkotmánya ellen. A rendek tusakodtak a demokrácia ellen és a modern demokrácia nyárspolgári része szintén prüszköl minden szociális alakulás ellen. Csakhogy sem az idők kerekét, sem a fejlődés menetét megakasztani nem lehet, az 1000-ik évben époily kevéssé, mint 1790-ben. 1848-ban, és biztos indukció alapján állíthatjuk, hogy 2000-ben sem«. T. Ház! Nem kellett 2000-ig várni. A várakozás ictejét fél évszázaddal megrövidítette az a, lökés, amelyet 31 évvel ezelőtt adott az emberiség haladásának az oroszj forradalom, megteremtve a íleghatalmasabb szocialista államot, a Szovjetuniót. Amikor ipari munkásság még nem volt, a népet a paraszt jelentette. Mi volt századokon át a magyar nép sorsa és élete? A választ nem én adom, hanem Grünwald Béla »A régi Magyarország« című könyvében: »A paraszt nem részesült jogvédelemben. A parasztnak — írja — nincs közjogi és még magánjogi személyisége sem. A paraszt nem az államnak volt aílávetve, hanem a kiváltságos osztályoknak. Az állama rendekért van, minden az államban a kiváltságos osztályok miatt van. A paraszt fizeti a katonai adót, ő. fizeti a nemesség követeinek napidíjait, ő viseli a katonai beszállásolás', az e *őfo#atok, a közmunka terhét.« Természetesen a nçmesség ezt az alkotmányt vééibe. Védte saját kiváltságait és megakasztott minden reformot, minden újítást, amely a népen segített volna. És most szóljon újra Prohászka: »Az uralkodó osztály biztosítja magának^ a törvényhozást, magához ragadja a kormányzatot, iparkodik gazdaságilag kizsákmányolni az elnyomott osztályokatEzért a földbirtokot magának tartja fenn. A többi osztályt birtokszerzésre fel nem jogosítja, a Jogokból egyáltalán kizárja és az állami élet terheit mind reájuk hárítja.« Ha a magyar múltnak ezt a hiteles képét látjuk, magunk előtt, akkor megértjük a forradialmak jogosultságát és tudjuk értékelni, mit jelenített számunkra és az egész emberiség számára az orosz forradalom. Mind e tények ismeretében kérdezem: lehét-e. hogy az, akii az igazság és erkölcs alapján áll, ne fogadja sz,vesen az előttünk fekvő törvényjavaslatot, mely minden ember számára egyenlőséget hirdet 1 ?! - Es e jogokat kizárólag a munlka, a közösség szolgálatának ellenében adja! Náneseniek 'többé főurak és főnemesek, nincsenek karok és rendek és nincsenek pénzes iparmágnások. Nincsenek elnyomottak, jogtalanok, de van nemzet! És ez a nemzet most már nem két- vagy háromszázezret számláb hanem 8—9 mililliót, mert teljesijogú tagja minden dolgozó! A magyarság egyetlen gesztussal megszűnik vézna, száradó, vérszegény törzs lenni és lesz izmos, életerős, fejlődő tölgy, amely a jövő századokban minden szélnek és viharnak bizton eŰenállíJ T. Ház! Beszédem további részében a törvényjavaslat gondolatmenetét kívánom követni. Bevezető részében a 'javaslat 'törvény útján a magyar alkotmányba viszi be és abban örökíti meg a Szovjetunió érdemeit. Helyeslem a hála megnyilatkozásának e formáját, mert egyedülállóak azok az érdemek és áldozatok, amelyeket a Szovjetunió évszázados elnyomatásunk megszüntetése érdekében hozott. De íhia csak, a hála érzete kötne bennünket „ Szovjetunióhoz, azt nem tartanám elegendőnek. Sokkal több az, ami bennünket a Szovjetunióhoz ' ' 13*
