Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-95
18& Az országgyűlés 95. ülése 1949. sikerül a közigazgatási szervezetben olyan ellenőrző berendezéseket beépíteni, amelyek a közigazgatási funkciók törvényességét és következetességét biztosítják anéikül, hogy a közigazgatás egységét megtörnék, akkor ez a közigazgatási bíráskodás mesterséges eszközével szemben mindenképpen előnyösebb lenne. Tehát a, Nyugat is ismeri ezt a felfogást, sőt a gyakorlatban Svájcban sincs egy külön szervezett közigazgatási bíróság. A demokratikus fejlődés azt hozta magáival, hogy a közigazgatási jogvédelmet a rendes bíróságtól áttették a közigazgatási hatósághoz, mégpedig nem is olyan szervezet révén, amilyen szervezetet mi ebben a törvény javaslatban létesíteni kívánunk. Helyesen mondta az előadó úr, hogy ez a törvényjavaslat nem a közigazgatási bí r áskodást, hanem a közigazgatási bíróságot szünteti meg. Azért mondotta helyesen, mert hiszen a bíráskodás fogalmi eleme, kritériuma nem azí hogy a bíráskodást rendes bíróság, tehát, égy külön szervezett bíróság» vagy pedig a közigazgatási hatóság valamelyik szerve végzi. A^ bíráskodás fogalmi eleme az. hogy a magánfél és n közigazgatási hatóság között keletkezett jogvita cne rV-Szkreoionálisan, tehát célszerűségi szempontok vagy egyéini megítélés szerint, ha* nem a jogszabályok helyes értelmezése útján kerüljön eldöntésre. Ha pedig a törvényjavaslatnak a közigazgatási, bíráskodás fenntartását célzó szempontjait 'nézem, akkor a 14. §. (5) bekezdéséből kell kiindulnom; nekem Székely t. képviselőtársammal ellentétben, nincs aggályom aziránt, — hiszem a törvény mondja ki — hogy a pénzügyi döntőbizottság és az illetményügyi döntőbizottság tulajdonképpen bírói jelleggel rendelkező bírói szerv. Ha pedig ez bírói szerv, akkor ugyanazokból" a szempontokból ítélkezik, u-gyanazokal az erényekkel rendelkezik, ugyanazokból a nézetekből kell kiindulnia- mint minden bírói szervnek- A helyzet ugyanaz, mintha a törvény közigazgatósági bíróságot állított volna fel, mint külön szervetLényegébein tehát ez a szerv, a közigazgatási bíróság meg vain, de a törvényjavaslat beépíti azt közigazgatásunkba. (SZÉKELY Imre Kálmán (dn): Ez a szerv nem független!) Majd meglátjuk, beszélünk erről. A függetlenség sok tekintetben attól függ, hogy a c'íintőbizottsá,gok eljárási szabályait mikép szövegezik meg, az eljárási szabályokat mikép alkotják meg. Ha ezeknek a bizottságoknak törvényi alapjuk van, ha törvémy hatalmazza fel az igazságügyminisztert, hogv az eljárási szabályokat megalkossa, ezenkívül a döntőbizottságok elnöke egy-egy független, bíró lesz, akkor nem 'ehet semmd aggályom atekin tétben, hogy ez a bizottság ugyanolyan pártatlansággal tudja majd elbírálni az eseteket, a jogvitákat, mint ahogy e! tudta ezeket bírálni a közigazgatási bíróság. A különbség mindössze annyi, hogy ez oilcsóbbafn fog történni — amire majd szintén rá fogok mutatni, valamiint még egykét dologira — és gyorsabban. T. Ház! Azt kell megvizsgálnunk, hogy a kö,zigazgatáisi bíráskodásinak ez az egészen új formája, vagyis a közigazgatás kebelébe való beépítése és annak keretében való működése megfelel-e azoknak a szempontoknak, amelyeket általában az ilyen szerveknél szem előtt kell tartanunk. Ilyen szempontok a magánfeleket ért sérelmek problémái. Itt rámutatott Székely képviselőtársam és az előadó úr arra> hogy a törvényjavaslat ezeket az ügyeket a evi január hó 13-án, csütörtökön. 190 rendes bírósághoz utalja- Azokat a kívánalmakat tehát, amelyeket itt valaki felvetett, a törvényjavaslat teljesen honorálja. A máisik szempont a jogbiztonság kérdése. Erre vonatkozóan meggyőződéssel, gyakorlati ismeretek alapján tudom mondani, hogy a jogbiztonságot ez a szervezési mód sokkal jobban előmozdítja, sokkal joblban szolgálja a gyors intézkedés szempontjából, — de majdi egyéb szempontokat is említek — mint az előbbi rendszer. Tudniillik a pénzügyi döntőbizottságnak, vagy illetményügyi döntőbizottságnak gyakorlatát az a szerv, illetve az a hatáság, amelynek keretén belül működik, sokkal inkább lesz hajlandó követnimint ahogy követte a közigazgatási bíróság gyakorlatát, amely közigazgatási bíróság nem tudott utasításokat adni, hiszem a közigazgatási bírósági ítélet érvénye csak in partes volt meg- és így az illető közigazgatási hatóság eddig nem vizsgálta, hogy általában ezekben az ügyekben, ilyen és ilyen határozatokat szoktak hozni," amelyekhez majd alkalmazkodni kíván, hanem ment a maga útján. (LUKACS Vilmos (f) : Szó sincs róla! Elvi jelentőségük volt! — Zaj a független demokr alapért sokaiban.) Elvi jelentőségük csak akkor volt, ha külön elvi jelentőségű határozatot hoztak, most viszont a közigazgatási hatóság az egyes ítéleteket is vizsgálhatja. (Zaj és ellentmondások a független demokratapárt oldalán. — Az elnök csenget.) Magam is résztvettem benne és tudom, hogy a jogfejlesztés szempeaujából is jelentős és hasznos lesz a közigazgatási hatóságok keretében szervezett bizrUeagok működése. A gazdaságosság kérdése a jövőben tulajdonképpen fel sem merül, hiszen a döntőbizottságok működése kétségtelenül jóval olcsóbb lesz. mint amilyen volt egy ilyen hatalmas szervezet fenntartása, annál is inkább, mert — amint az előadó úr és Székely képviselőtársam is említette — eddig az apró ügyek százaival és ezreivel kellett foglakozni amiatt, mert a közigazgatási bíróságinak a helytelen szervezés következtében nem voltak alsófokú szervei(LUKÁCS Vilmos (f): Ez volt a baj!) Ezt az intézményt ötven évvel ezelőtt hívták életre és ötven éven, keresztül működött. Nem kívánható, hogy most, amikor a népi demokráciában megváltozott szempontok érvényesülnek, mi hozzuk helyre ezt a hibát, úgy, hogy egy olyan szervet tartsunk fenn, amelyre megítélésünk szerint szükség, nincs. (LUKACS Vilmos (f): A hibát ki kell javítani!) De nem lehet kijavítani. (Felkiáltások az ellenzéken: Miért? Miért?) mert nem tudjuk szervessé teiani. A törvényjavaslat által konstruált rendszerben megtaláljuk a szervezeti rugalmasságot. A jogbázonytailansáigot a hátralékos akták százai, ezrei és tízezrei eredményezték. A javaslat szövege szerint a pénzügyminiszternek a jövőben a szükséges számban van joga létrehozni a pénzügyi és az illetményügyi döntőbizottságokat, ami azt eredményezi, hogy nem kell felállítanunk egy hatalmas apparátust, (ALVINCZY Imre (f): A javaslat szerint sokkal nagyobb apparátus kell, képviselő úr!) hanem csak annyit, amennyit a felmerülő ügyek száma megkíván. Mit mutat a gyakorlat, kedves képviselőtársam! Nem abból az elvből indulok most ki, hogy »de mortnis ml,, nisi male«, nem akarok feltétlenül rosszat mondana a közigazgatási bíróságról, a gyakorlat azonban megmutatja, s képviselőtársaim összeszedhetnék ;u adatokat és kimutathatnák egyszer — micsoda hátralé*
