Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-92

129 Az országgyűlés 92^ ülése 1948. évi december hó 15-én, szerdán. 130 jóval a rendelet hatályba lépégé előtt kötöt­tek. Vannak jogügyletek:, amelyek még &, rouit évből maradtak elintézetlenül, sőt van még régebbi keltezésű is. Semmiképpen sem helyes, hogy ezeket is a rendelet tiltó hatálya' alá helyezte a kormány. Méltányos volna, hogy mindazok a jogügyletek, amelyeik ,a rendelet kiadása előtt köttettek és a követel­ményeknek megfelelnek, — parasztok vették meg — haladéktalanul kivétessenek a rendel­kezés alól. Be van más méltánylást érdemlő eset is. A szörnyű háború nem egy ga z dálko­cV>t megfosztott az utolsó igavonójától vagy egyéb háziállatától is és ezt követte 2—3 aszályos esztendő. Mindez számtalan 15—20 holdas gazdát oda juttatott, hogy ma az ál­laimmal szemben ezreket kitevő adótartozása van, ettől mindenképpen szabadulni szeretne még egy hold föld árán is, annál is inkább, mert ez az adósság, ha nem törlesztik, csak nő és így könnyen megeshetik, hogy amit ma el tudna, rendezni egy vag­v féli hold föld feláldozásával, azt egy év múlva esetleg két holddal fogja tudni csak elintézni. Megkívá­nom jegyezni, hogy ezek az esetek nem azoknál a nagy gazdáknál állanak íenn, akik ellen ma olyan sok a vád, hanem leginkább azoknál a törpebirtokosoknál, akik szorgal­mas munkájukkal az állam részéről mindem támogatást megérdemelnek. T. Országgyűlés! Sasireunosétlen birtokej­aprózódá v unk, az egyes parcellák szétszóró­dása még a z egy határban lévőknél is hihe­tetlen sok munkaidőt rabol e] a> parasztságtól Nem is szólva arról, hogy mi a helyzet ott, ahol egy-egy távoli, vagy közeli községből történő összeházasodás révén az a pár hold föld nemcsak több parcellában, hanem több község határában van. Ezt az áldatlan hely­zetet a magyar parasztság eddig* öntevéke­nyen oldotta meg, mondhatnám tagosított úgy, hogy a másik község határában lévő földjét eladta ós helyette otthon vett, s ez­zel, a hatóságok által olyan sokszor hangoz­tatott elméleti tagosítás helyett a gyakorlat útjára lépett, Ez a rendelet sajnos ennek a nagyon egészsége,,; és szükséges folyamatnak is gátat vetett. Szólnom kell végül az átírásokról is. A rendelet meghosszabbításánál a lapok szerint akként szerepe] a nagygazdák átírása is, mintha azok ezzel a progresszív adózás foko­zottabb terhei alól akarnának menekülni. Tó" vedé t > lenne azonban minden, az életben tör­ténő örökbehagyást ilyennek minősíteni. El­végre ilyen mindig volt, nemcsak most. Vegyünk például egy esetet. Valaki há­rom hold földet örökölt és azt egész élete szorgalmas munkájával családjával együtt 15—20 holdra növelte. Most el akarja osztani, illetve át akarja Íratni, de ezt a rendellet miatt nem lehet, jóllehet «z egészen termé" szetes lenne, mert hiszen a föld megszerzé­sénél a fiai is szorgoskodtak. Ugyanabban a faluban nagyon sokan khetnek, akik esetleg szintén örököltek három holdat, de azt részint önhibájukon kívül de nem egyszer saját köny­nyelműségükből nemhogy növelték volna, de apasztották. Abban a faluban történetesem a földreform során 8 hold föld jutott családon­kint, ami azt jelenti, hogy a'kevésbé szor­galmas család három tagjának lehet 24 hold földje, a szorgalmasoknak azonban, kik ezért keményen megdolgoztak, lehetne több is, de OBSZÁGGYQLÉSI NAPLÓ V. miután a földbirtokreformkor már édesapjuk kellő földterülettel rendelkezett, a rendelet miatt ma nem rendelkezik vele. Könnyen azt mondhatná valaki, hogy az előbbi gazdálkodó bizonyára azért szerezte a 20 hold földet, mert mindig kizsákmányolt. Aki így gondolkozik, az nem ismeri a kisparasztság életét. Az ugyanis szinte ember telemül r kemény munká­val, _ fáradhatatlan szorgalmával először és utoljára is csak önmagát zsákmányolja k'i> ami lehet bűn saját fizikuma és egészségbe ellen, de embertársai ellen semiinieoetre sem. ; T. Országgyűlés! A múltkor az egyik koa­láeiós párt szónoka itt ia parlamentben a nép­párt felé célozva a^t a kijelentést tette, hogy az omsizág némely részében nem egészen zavar­talanul folymalk >a, mezőgazdasági munkák és hogy azokat néhol tudatosan szabotálják. Mi jó páran vagyunk a néppárt soraiban dol­gozó parsztok, de mi ilyenről nem tudunk. Megjegyezni kívánjuk azonban, hogy ameny­nyiben metán mégis megtörténme ilyen sajná­latos és részünkről is elítélt törekvés, az seim-mi­esetre seam, 'az úgynevezett fekete reakció de" mokráciiaellenes törekvései, vagy ellenzéki képviselők bujtogatása miatt törtémik, (Ügy v a n! a néppárton.) hanem az ilyen bé-y telén kormányintézkedések idézik elő- (Ügy van! a néppárton.) Kérem azért a kormányt, hogy ezt a rendeletet örvendetesem emelkedő mező­gazdasági életünk további sikeres fejlődésé­nek érdekébem sürgősen vegye revízió alá, találjon módot az általam említetlt sérei-mek­nek mielőbbi kiküszöbölésére, mert ezzel a mai gazdasági, szociális viszonyainknak meg­felelő kismagántu'ajdoni birtoklásba véíe'tt hitei erősítve, további szorgalommá! ösa'iökéli azt a. magyar parasztságot, amely fáradhatat­lan munkásságát mindig azzial a felelősség­tudattal végezte és végzi ina is, amelyet a nemzet minden tagjával szemben a kenyér megszerzésének meines kötelessége ró ki rá. (Taps a néppárton.) ELNÖK: A Ház, az interpellációt kiadja a kormánynak. Következik Horváth Ferenc képviiselő^ úr interpellációja a pénzügyminiszteirhe'zí a jóvá­tételre igénybevett igavonó állatokkal kapcso­latos kártalanítás tárgyában­Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­terpelláció szövegét felolvasni. CZETT JÓZSEF jegyző (olvassa).- Viam-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak, hogyha jóvátételre igénybevett igavonó állatok után a gazdatársadalomnak számottevő része sem­miféle ellenértéket nem kapott? Hajlandó-e a miniszter úr a kártalanítá­sok ügvébeii sürgős intézkedést fogamatosí­taniî Budapest, 1948. évi november 25-ém Horváth Ferenc sk. HOEVÁTH FERENC (dm): T. Pénzügy­miniszter Ür! (Felkiáltások a néppárton: Hol van?) Még az 1946. évben történt, hogy az ország egyes vidékein-, így Zalaszeritgróton jóvátételi sízáHítások céljából igavonó álltalto­kat, lovakat vettek igénybe. A gazdák, akik állataikalt beszolgáltatták, az állliatok értéké­nek megfelelő névértékű búzakötvényt kaptak. A következő évben ezeket a gardákat értesí­tették, hogy utazzanak Budapestre, ahol a be­szolgáltatott lovak helyett más lovakat fog­nak kapni.' 9 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom