Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-92
Ill Az országgyűlés 92. ülése 1948. évi december hő 15-én, szerdán. 112 aék meg, hogy a kormány megadná a magyar katolikus sízervezieteíknek azt a sokszor kért napilapot, amely niaos meg (Élénk ellentmcn' dások a dolgozók pártján), azt hisizem, hogy ezek a cselekmények, amelyek a kormány diszkrecionális hatáskörébe tartoznak, önmagukban elégségesek lennének arra, hogy megszüntessék a í'eszüilítiséget. (FelkiStások a dolgozók vártján: Ezt maga se hiszi! — POTHORNIK József (d): Csupa háborús iagatás v-oit a sajtójukban!) T. Országgyűlés ! Foglalkozni kívánok a miniiszteirielnök úrnak azzal a határozott kijelentésével, hogy nagyfokú bizalmatlans ággal viseltetik a magyar katolikus főpapsággal szembeni — helyesbítek, elsősorban Mindszenty hercegprímás személyét említette _ — azért, mert törekvése arra irányul, hogy visszaállítsa a régi nagybirtokrenctezert. T. Ház! Az 1944-es évben, abban az időben, amikor az orsteág mai hercegprímása veszprémi püspök volt, egy iratcsomót kaptam véleményezés céljából, amely iratcsomóban Mindszenty akkori veszprémi püspök, akinek 13.000 hold föld ingatlana volt (Zaj és felkiáltások a dolgozók pártján.- Áhá! — VÉRTES István (f): Várjuk meg a mondat végét!) azt terjesztette n kultuszminisztérium elé {Hosszantartó zaj. — NANÁSI László . (p) : Erről van itt szó, nem a vallás>szabadiságról! ~ Közbeszólás a dolgozók pártján: Rosszul tanulta meg a leckét! — SZEGEDI Albertné (d) : Azt nem adjuk vissza pioha'.V engedje meg felügyeleti jógáinál fogva (POTHORNIK József (d): Fel akarta osztania, hogy abból a 13.000 hold földből 7000 holdat elparoeillázhaseon, (NANÁSI László (p): De milyen áronl) mert ő azt kisbirtokosok rendelkezésére akarja bocsátani, (Állandó éaj a dolqozók pártján. — POTHORNIK József (d): Hol-van ennek a nyoma? Ki hitei ezt elT) és ennek vételárát egészen szigorúan katolikus egyházi célokra kívánja felhasználni. (NANÁSI László (p): Szóval nem ingyen akarta!) A későbbi idők megakadályozták ennek a kérelemnek elintézését. (NANÁSI László (p): Az Esztergomi Takarék végezte volna, ugy-e, ezt a parcellázást'?) Ebből kizárólag azt a következtetést akar rom levonná, hogy ha egy javadalmáé az ő javadalmából 1944-ben 7 000 holdat akart szétosztani (SZEGEDI Albertné (d): Miért nem csinálta előbbi) a köaséjrek népe közt, akkor egésteen lehetetlenség: és általában teljes 1 lehetetlenség, hogy bárki is ma azzal a gondolattal foglalkoznék, hogy a régi nagynirtokrendsizert visszaállítsa. (POTHORNIK József (d): Ezzel nem indította meg a földreformot!) A másik súlyos tehertétel, amely az ő személyére vonatkozóan elhangzott, az volt, hogy mindég vonatkozásiban demokráciaellenes magatartású. (Egy hang a dolgozók pártján: Habsburg legitimista! — Zaj a dolgozók pártián. — Felkiáltások ugyanott: Elég jól ismerjük!) Minden nyilatkozata tulajdonképpen-írásban le van fektetve. (Felkiáltások a dolgozók pártján: A pásztorlevelek! — Zaj.) Az ő tevékenysége beszédekből és a kormányhoz intézett feliratokból áll. A beszédek is megjelentek nyomtatásban, a kormányhoz küldött feliratok pedig megvannak a miniszterelnökségen. Ezek a feliratok mind egyedül és kizárólag egy kérdéssel, mégpedig főleg a határainkon túl élő magyarság kérdésével és a magyarok érdekeinek oltalmazásával foglalkoznak. (Felkiáltások a dolgozók pártján: Uszít!) Ezzel kapcsolatban én azt a kérelmet terjeszteném a miniszterei" nök úrhoz, ha itt volna, hogy adja ki egy könyvben az ország hercegprímásának beszédeit (Felkiáltások a dolgozók pártján: Még csak az kellene!) és a miniszterelnökséghez küldött különböző előterjesztéseit a magyarok érdekében, hogy olvadhassa azokat a magyar társadalom (Egy hang a dolgozók pártján: Meg a nyugati zónában rekedtek!) azért, hogy tisztán és kizárólag közvetlenül a tényekből meríthesse meggyőződését atekintetben (Egy hang a dolgozók pártjén: Hogy hogyan izgat!), hogy az országnak ezt a magas méltóságát be-' töltő • személv érdemesie a demokrácia megbecsülésére és hogy vájjon követ-e el oly cselekményeket, amelyek a demokrácia, elveivel^ általában ellenkeznek. (Egy h a ng a néppárton: Nem merik elolvasni!) T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy a dolgok megértése céljából néhány szóval vázoljam azokat a sérelmeket, amelyeket a magyar katolicizmusnak el kellett szenvednie. (NANÁSI László (p): Megint 13-000 hold! — MÓNUS Mesne (d): Miért ne m tudott çddig megegyezni? — Nagy zaj a dolgozók pártján-) Mióta az oktatás ügyét államosították, (NANÁSI László (p): Ezt a fajta népet, mint mi vagyunk, azt sohasem szerették a hercegprímások! Ezt tudjuk jól! — Zaj.) azóta rendkívül sok olyan jelenséget látunk (KISHÁZI Mihály (nt) : Maguk közül nem egy húzódott meg az ő oalotájában. — Egy hang a dolgozók pártján' De csúnya közbeszólás volt! — Zaj.), amelyek céltudatosan a hitélet elsorvasztására irányul" nak. (MÓNTJS Illés né (d): Na, na, képviselő úr!) T. Ház! Ma a z a helyzet, hogy az ifjúsággal, a gyerekekkel a hittanárok, akik Sokszor nem is lelkészek, csak heti egy órában foglalkozhatnak. (Felkiáltások a dolgozók pártján: Politikusok! — Zaj.) Egy óra mindenesetre kevés ahhoz, hogy megtanítsák (POTHORNIK József^ (d): Izgatni sok!) a z ifjúságot azokra a vallási ismeretekre, arra az erkölcs^ értékre, amelyet a vallás a gyermekeknek adhat. (Égy hang a dolgozók pártján: Elég jól ismeri!) Nagyon «űríín találkozunk olyan esetekkel, hogy szerzeteseket és ezerzetesnőket egyszerűen eltávolítanak abból a városból vagv községből, ahol tevékenykedtek, tisztáin és kizárólag azért, mert ők az ifjúság hitoktatásával foglalkoznak. (POTHORNIK József (d): Izgatásával — Egy hang a dolgozók pártján: Ismerjük ezt a tevékenységet. — Zaj.) Pedagógiai körökből még olyan híreket is hallottam, hogy még számom helyen nincsenek bittankönyvek, és hogy olyanokat bíznak meg a hittan tanításával, akiknek erre professzionátus képesítésük nincs. Számos olyan gravanient, esetet hallunk a nép" kollégiumok köréből, hogy bezárták a kápolnákat, hogy nem veszik szívesen, ha a gyerekek vasárnap misére mennek (MÓNUS Illésnó (d): Na. na!), tsőt még kizárással is fenyegetik azokat, akik mindennapi imájukkal és templomja" togatásukkal ragaszkodnak vallásukhoz. (MÓNUS Illésné (d): Tessék ezt bizonyítani! Hogy lehet ilyet mondani? Kizárják az iskolából a templomba járókati — Zaj-) Hosszú időn keresztül nagyon, de nagyon sok vallásos egyesületet és szervezetet oszlattak fel. Ezek az egyesületek akkor, amikor a magyar társadalom általában véve egyesületi alapon olyan kevés eredményt tudott elérni, hosszú éveken keresztül gyűjtögették azokat a filléreket, amelyekből maguknak bizonyos kulturális intézmé"
