Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-110

1035 Az országgyűlés 110. ülés 1949. rencteli, hogy a választási névjegyzékeket minden esztendőben]/ ki kell igazítani. A miniszitérium el foglaltsága időnként különböző, tehát egészen helytelen? ha a belügyminiszternek ezt a kötelezettségét mi meghatározott időponthoz szabjuk. Ezt rábízzuk a belügyminisztériumra, az egész év rendelkezésére áll, hogy ezt a munkát elvégezze. Ebből aziután természetesen önként következik, hogy a május elsejei dátum sem maradhat tovább a törvényben, amely a helybenlafeáls tekintetében lenne irányadó, hiszen ez végeredményben azt jelentené, hogy egy teljes félév vész el a belügyminisztérium részére a miunfcalehetőségbőlSzintén idejétmulta rendelkezés a június 21-i dátum, amelyben az internálás határvonalait állapítottuk meg. Ez a dátum azért került az 1947-es törvénybe, mert voltak, akik rémeiket láttak. Voltak, akik rosszhiszeműséget tételeztek fel a demokrácia kormányáról és azt hitték, hogy a választójog szűkítése érdekében majdí tömeges internálások indulnak meg közvetlenül a választások előtt. Most már túl vagyunk rajta és kivétel nélkül mindenki megállapíthatja, hogy az internálási apparátust egyáltalán nem hozták mozgásba, pusztán azért, hogy a választásra jogosult polgárok számát korlátozzák. Az internálásra szükség van. mert hiszen éppen a gyakorlat mutatja, hogy még mindig vannak forrófejű emberek, akik nem tudnak belenyugodni a változtathatatlan fejlődésbe, akik még mindig rossz gondolatokkal gyötrik sajátmagukat. Éppen ezért az állam nem mondhat le arról a védekezési lehetőségről, amelyet az ilyen emberek biztonságbahelyezése jelent. Éppen elég a váll&sztójog szempontjaiból, ha nagy általánosságban megmondjuk, hogy a politikai okból internáltaknak választójogot nem kivárnunk adni. Kétségtelen ugyanis, hogy a váEias.ztójojg nem szolgálhat alapul a demofcráciáníak bármilyen széles értelmezése mellett sem arna, hogy a fennálló államrend ellen mesterkedhessenek, akár a parlamentben, akár közvetve, az aktív választójog gyakorlása útjánT. Országgyűlés! Egészen természetes, hogy a törvényjavaslat a már nemlétező Nemzeti Bizottságoknak a törvényben megállapított hatáskörét a nemrégiben létrejött Függetlenségi Népfrontra ruházza. Ezek az eddig említett változtatások mind csak aféle technikai módosítások, amelyek egészen logikus következményei annak, ha az ad hoc törvényt általános választójogi törvénnyé akarjuk emelni. Van azonban néhány igen érdeke.« elvi vonatkozás is, de ezek az elvi vonatkozású törvényes intézkedések kiterjesztő jellegűek és a demokrácia szellemében további előrehaladást jelentenek, tehát a legszigorúbb kritikát is kibírják. A képviselőválasztók számával kapcsolatos rendelkezést, amely a 16.000-es számot állapítja meg, azt hiszem, teljes megnyugvással fogadhatjuk, hiszen körülbelül öt és félmillió választópolgáraink száma. A választóknak ezzel a számával teljesen arányos lesz az a törvényhozás, amely ennek a 16.00(tes számnak alapján fog- létrej ömni. A túlnagy törvény hozás általában mindig nehézkes. A túlnagy törvényhozásiban lazul a. képviselő hivatástudata. A képviselő valahogyan elveszíti azt a közvetlen kapcsolatot, amely képviselői megbízatásán ál évi március hó 22-én, kedden 10^6 fogva állandóan öntudatosítva kell. hogy meglegyen közte és a választók között. Ettől eltekintve a működése is nehézkes egy túlnagy törvényhozásnak, nem is beszélve arról, hogy a megtakarítás gondolatának itt is> jelentkeznie kell. Ha egy kisebb létszámú törvényhozással is pontosan el tudjuk végezni ugyanazt a feladatot a nemzet érdekében, akkor meg kell állapítanánk, hogy túlnagy számú t'örvéuyhozótestület csak felesleges kiadásokat okoz. Amikor ugyanis minden egyes fillér megtakarítása szükséges a nemzeti újjáépítés szolgálatára, akkor természetesen magútól értetődőnek tartjuk, hogy a takarékossági gondolat a törvényhozás összeállítása, terén is érvényesüljön, különösen ha a torvénjiiozás működését és értékét ezzel abszolúte nem érintjük. Helyesnek tartom azt a rendelkezést, amely az egyenlő elbánás elvét fejezi ki és amely szerint a jövőben a választásokra készülő mindé í partnak be kell jelentenie indulási szándékát a Függetlenségi Front Országos Tanácsinál. Az a régj korlátozás, amely a rendőrség és a katonaság tagjainak nem engedélyezett választójogot és amely a főispánok, a pénzügyigazgatók és helyetteseik, valamint a vármegyei fogalmazók képviselőjelöltségét lehetetlenné tette, ezzel a törvényjavaslattal megszűnik. Helyesen mutatott rá az előadó úr, hogy a mai fejlődési forma mellett, amikor az államhatalom birtokosa tulajdonképpen maga a nép, ezek a korlátozások már anakronizmusként jelentkeznek; sőt az a gondolat sem állhat már helyt, amely mellett mi valamikor állást foglaltunk. Annakidején ugyanis azért tiltakoztunk a rendőrség és a katonaság tagjainak választójoga ellen, mert abból indultunk ki, hogy a katonaságnál és a rendőrségnél fennálló szubordináció majdnem lehetetlenné teszi, hogy a képviselőséget vállalt, de később rendőr- _ vagy katonatiszti állásába visszamenő képviselő ne legyen a kormánytól egész képviselősége alatt abszolúte függő helyzetben. Mi tehát akkor az ilyen képviselőket, akik a rendőrségtől vagy katonaságtól kerültek volna be a képviselőházba, nem tartottuk volna független képviselőknek, hanem a kormány parancsára cselekvő m eljáró, a képviselőházban jelenlévő egyéneknek. Ez az aggály természetesen ma már szintén elesik- Megvan az összeférhetetlenségi törvényünk, amelynek alapján kivétel nélkül minden képviselő helyzete elbírálható. Az eddigi korlátokat tehát egészen bátran leépíthetjük. Üdvözölnöm kell azt az elgondolálst is, amely úttörő a közjogi törvények területén. Pénzügyi vonalon már gyakran láthatjuk, de eddig nem mertük közjogi vonatkozásban átvenni. A belügyminiisziter úr ugyanis felhatalmazást kap arra, hogy ez immár három törvényből álló választójogi jogszabályokat egységes szerkezetben kiadhassa, ami annyit jelent, t hogy a választójogi alaptörvény hatályon kívül helyezett szakaszainak helyébe beillesztik az újabban hatályba helyezett szakaszokat. Ezzel elérjük, hogy abszolút áttekinthetővé, könnyen kezelhetővé válik a választójogi törvény. Az a hatósági közeg tehátaki ezt majd kezébe veszi, — a választópolgárról, akinek kisebb gyakorlata van, nem