Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-106
959 Az országgyűlés 106. ülése 1949, ország-maik, a magyar demokráciának a kínai reményekhez, de ennél is döntőbb kérdésre: afear-juk-e, hogy még egyezer visszaessünk a harmincas évek gazdasági válságábaL a z azzal járó nyomorúság mélységéibe. akarjuk-e, hogy még egyszer a magyar nép nyakaiba üljön a kíméletlen fimánietőke, a kisemberekéit kisajátító, ai munkafet kizsákmányoló ipari tőke. a középkori viszonyokat teremtő nagybirtokrendszer? Ezekre a kérdésekre kívánok a továbbiak-. bari nyíltam és ősziinftén válaszolni- (Hcdljuk! Halljuk! a független demokratavart on,) A kínai népi hadseregnek az egész világot ámulatba ejtő győzelmei, a Gsaug-K&â-Sek- féle korrupt lantódemokratikus, korhadt rendszer összeomlása nem csak "azért érint mánkéit magyarokat ^is közelről, meirt ott is, mint minálunk, az évszázados, sőt évezredes elavult társadalmi rendszer wem fokozatos fejlődéssel, hanem 'a forradalmai erőknek gyortsi és radikális győzelme útján omlott össee, mert a forradalom hajtó ereje ott is elsősorban a z égbekiáltóan igazságtalan földbirtokviszonyok miatti elégedetlenség volt. hanem lazérti is, mert most már Kína is beletartozik majd a bba a.7 új gazdasági és társadailmi rendbe, aimelv likvidálta a kapitalizmust, az uralkodó osztályok kisebbségi diktatúráját, (kisajátította a kisajátítókat és megindult az új szocialista társadalom megteríemtésie felé. Ahogyan a, magyari kapitalizmust érzelmi, gazdasági -éta politikái érdek szálak kötötték össwe a világkapitalizmussal, ugyanúgy a: magyar népi demokráciát, amely átmenetet alkot a polgári formális demokrácia és a szocializmus között, ugyancsak érzelmi és politikai azonosságok kapcsolják össze az új KínávalA kiniaj népi hadsereg győzelme a Kelet Heingertől a Sargartengetrig és a kelei-kínaitengerig, a Moldva- és ig, Duna-folyótöi a JangGse-Ki»ngig terjesztették ki az új társadalmi é«s gazdasági viAgkép erőmezejét. Ennék hatása tp,rmés!zieteisen az e|eél ; 'z világon, tehát Magyarországom m érezhető. A kínai fordulat tehát világDoli+ikiai helyzetünkre és további belső fejlődésünkre nem maradhat hatás nélkül. De ugyanígy t. Ház, a világpolitikai és vVággazdaisági jelenségek összefüggésében kell megkeresnünk ai választ ,a másik, még fontosaibb kérdésre: akarjuk-e. hogy még egyszer a kapitalizmus termelési módszereihez térjünk vissza, vagy nem akarjuk, és ha nem akarjuk, megakadályozhatjuk-e azt, hogy visszatérjünk a múlt gazdasági és társadalmi rendjéhez. Mindenekelőtt a világgazdaság horizontjában kívánom ezt a kérdést tárgyalni. Voltak a jóhiszeműek, a társa'dalani változások _ meggyőződéses sürgetői között is sokain akik azt hitték és hirdették, hogy a kapitalizmust meg lehet reformálni, a kapitalizmus természetét meg leihet változtatni, hogy az önző. profitéhes kapitalizmust karitatív, szociális érzésekben túláradó kapitalizmussá lehet szelídíteni- Senki se tagadja, hogy voltaik — igenis — szociális érzésű gyárosok is, akiknek ritka példája volt Owen Eóbert, a romantikus kommunizmus prófétája, csakhogy a szociális érzésű munkásbarát kapitalista tiszteletreanéltó érzései alá voltafc és aliá vámnak vetve a kapitalizmus könyörtelen fejlődési törvényeinek 1 , vissibér-tor- t vényének éppúgy, mint ta törvényszerű válsár évi jtinuár hó 28-án, pénteken. 960 gok és a nyomukban járó munkanélküliség törvényeinek, a túltermelésnek, a piacokért folytatott késhegyig menő harcok, de mindenekfelett a tőke és a munka harca, törvényének, Ez végeredményben hatalmi ha rc amelyben az egyiknek vagy a másiknak kèill! felülmaríadnia. Nálunk a munfcai került ki győztesenA kapitalizmus természetét, lényegét nem lehet megváltoztatni, nem lehet megállítani fejlődési menetét, .amely a monopolkapitalizmus felé tart s a legfejlettebb kapitalista orszá-gokhan el i% érte már ezt a fokotDe különösen nem 'lehet a kapitailizmiusról leválasztani a velejáró kísérő jelenségeket, a válságokat a munkiaaé'küliséget, a túltermelést, az értéktöbbletből való tőkeképződést, Esek úgy hozzátartoznak, mint a kagyló testéhez a ' kagylóhéj; ezek nélkül nem tud élni A háború utáni világgazdaság tényei és számadatai bizonyítják ezt a tételt. A második világháború pusztításai, szörnyű rombolásai után azt hitték, hogy e romokból sokáig mes fog élni a kapitalizmus^ évtizedekig nem következhetik be túltermelés, gazdasági válság, m uhk anélkül iség. Ezzel szemben mit látunk, t. Ház? Franciaországban amerikai uta^ításna kénytelegek leállítani az autógyáraikat, Olas'r.rsz'ígban '% északolaszországi gyárak termelését csökkentik s ennek következtében; másfélmillió vaie-y már ennél is több ipari munkanélküli van Itáliában. De tovább megyek- A monopolkapitalizmus) klasszikus hazájában, <aiz Egy ©sült Államodban is felütötték fejüket a komoly túltermelési gondok. És* hogy t. Ház, senki se vádolhasson meg elfogultsággal vagy célzatossággal' engedtessék meg nekem» hogy a továbbiakban az egyik legtekintélyesebb, de egyben legkonzervatívabb és közismerten kapitalista irányú francia lapnrk a Quai d'Orsay-hoz. a francia külügyminisztéiriumhoz közelálló Le Monde című Iámnak legutóbbi cikksorozatából idézzek- Az említett lap január 16^-17-iki számában Servan Schreiber, uemzetközilep- ismert katonai é& gazdasági szakértő rámutatott arra, hogy egy évvel ezelőtt az úgynevezett Krug-bizottság Truman elnök f el szó Irtására jelentést készített az Egyesült Államok nyersainyagtertaléikairól és arról, hogy ezekből mennyit lehetne és mennyit kellene a Marshall-terv keretében — természetesen az USA új fegyverkezési szükségleteit elsősorban figyelembevéve — felhasználni. A Krug-jelentés a szénre nézve ezeket állapította meg (olvassa): Miután a belső éls 1 a külföldi exportszükségletek igen erősek maradnak, fontol», hogy a termelés nagyobb legyein, mint 1947-ben, hogy a szükségleteknek eleget tehessünk- Ezzel szemben — írja a francia lap* — nem telt el egy év és az amerikai bányák egy része kénytelen volt bezárni, maisok kény telének voltaik termelésüket lelassítani azért, mert nem voltak megfelelő felvevő piacok. Az amerikai acélipar vezetői éppen azért, mert előre-látják, hogy halsonló túltermelés* következihetik be az aeéliprban is' visszautasították a kormánynak azt a felszólítását, hogy akár. állami hitelek igénybevételével is fokozzák az acéltermelést. Hogy a Marshall-terv és aiz ameriki fegyverkezés tulajdonképpen az amerikai kapitalizmust fenyegető túltermelésnek és* munkanélküliségnek villámhárítója, az kiderül Daniel
