Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-104

827 Az országgyűlés 104. ülése 1949. évi január hó 26-án., szerdán. 828 úr, hogy fiam jó előmeneteléről értesítette aat >az öreg özvegy édesanyát, aki annyi ve­rejtékes munkává,]; nevelte gyermekeit« Ezekről a levelekről, meg magáról .arról a munkáról, arról a szellemről, amely a Kossuth Akadémiában, a népi hadseregen belül él, kez­denek tu'díni a gyárak ék- a falvak dolgozói. A hazatérő Kossuth-akadémiások, a népi had­sereg hazatérő, szolgálatban lévő tagjai, a hon" védek elmondják, milyen új világ van most a néphadseregen r belül, milyen új világ van a Kossuth Akadémián. Örömmel, büszkén, csil­logó szemekkel beszélnek egymás közt a dol­gozó parasztok és munkások erről az örvende­tes változásról és örömmel állapítják meg is­mételten és ismételten, hogy népi hadseregünk a népből való és a népért vain. Engedjék meg, hogy ugyancsak példaként megemlítsek egy esetet, amely • bizonyítja § népi hadseregünk közvetlen kapcsolatát a nép­pel. Nagy Mihály 50 éves volt zsellér, ötígyer­mekes családapa, csongrádi lakos már, 15 éves korába n kiseseléd volt a Degenfeld-uradalom­ban. Attól kezdve mindig zsellér volt a. felsza­badulásig- A földosztáskor halt hold földet kapott. Nemrégen a családi tanács elhatározta, hogy mindig a magyar demokráciát fogják vé­deni és szolgálni. A családi tanács az apa, Nagy Mihály javaslatára elküldte a család két leg­derekabb fiát a népi hadseregbe. Egyikük most a Kossuth Akadémián végez. Azzal az utasí­tással küldték el őket, hogy védjétek a magyar demokráciát minid; a belső, mind a külső eMear ség eilen, hogy apátok és ti magatok is örökké szabad emberek maradjatok. (Élénk taps a kor: mánypártokon, — MAROSÁN György (>&): Na­gyot változott a világ!) T. Országgyűlés és t. képviselőtársaim! Ez már egészen imás kapcsolat, mint ahogyan & múlt rendszerben erezitek dolgozóink az elmúlt rendszer hadseregeivel szemben. A mi népi had" seregünk iránt ma már egészen mais a feli fogás. Amiket így röviden elmondottam, ezek a ami cél­kitűzéseink. Részben már megvalósítottuk őket és továbbmenően meg fogjuk valósítani. De nem mindenki akarja ezt így. 'A (nép ellenségeit a hideg rázza, (SZEGEDI Albelrttné (d): Hadd rázza!) — talán még most is rázza egyiketTűá­sikat — amikor népi hadseregünkben ezt aa óriási változást látják. El is követnek mindent, hogy ezen változtassanak és a vezetésbe befér­kőzve megkísér el jenek változást előidézni. Meg­kísérelte már egypárszor ez a díszes társaság az összeesküvéstől, Salátától kezdve egészen Mindszetotyig. (Közbekiáltás a dolgozók párt­ján: Díszes társaság!) Minden igyekezetükkel azon voltak, hogy ne fejlődjék a népi hadsereg. Emlékeznek t. képviselőtársaim, hogy abban az időben hogyan járt a szájuk a hadsereg fej­lesztése ellen. Tették ezt akkor, amikor már ezek az úri bitangok szövetségben voltak az im­perializmus ugató kutyáival, akik már akkor is véres szájjal leselkedtek határainkon kívül és arra a pillanatra vártak, amikor megérik az idő, hogy hazánkat lerohanhassák, szolgát gyarmattá * tegyék, és a béke, az emberiesség, a szabadságszerető népek ellen-eszközül felhasz­nálhassák, és hazaáruló bitangok számára ju­talomként újból biztosíthassák a népelnyomás, a' népnyúzás lehetőségeit. Most, amikor erről szóltam, eszeimbe jut, hogy a mi határőrségünk milyen hatalmas fel­adatokat vállal magára a határok őrzésével, védelmével. Az illegális határátlépők tömegei, a gazdaságig bűnözők, a csempészek ellen áll« nak őrt a mi cserék határőreink 2300 MÜóméteres vonalon. Ha például csak gazdaságii téren emlí­tem uieg eredményeiket, és elmondom, hogy az elmúlt esztendőben, 1948-ban közel másfél millió forint értékű árut foglaltak le, és tartottak ^vissza a határon, akkor azt látjuk, hogy már ezpk is igen komoly, nagy eredmények. (Elnök: MIHÂLYFI ERNŐ. — 16.27.) De ha azokra a politikai és gazdasági bű­nözőkre gondolunk, akik ki- és be akarnak szökni a határon, és itt károkat akarnak okozni, akkor azt is el' kell mondanom, hogy igen komoly és megerőltető szolgálat a határ őrizte. Én a határszélen élek, a szlovák hatá­ron. Nem egyszer látom, hogy bizony menet­gyakorlatnak is megfelelő távolságokat jár be naponta egy-egy Örsünk. Azok, akik illegá­lisan be akarnak jönni, igen komoly károkat okoznának hazánkban, demokráciánkban, és ezek komolyan a nép ellenségei. Ezeknek a ha­tárátlépéstől való visszatartásáért, azért, hogy megakadályozzák ezeket abban, hogy bejöjje­nek hazánkba, komoly köszönetet kell monda­nunk erről a helyről is a magyar határőrség­nek, amelv hazánkat védi a gazdasági és po­litikai kalandoroktól, az imperialisták haza­áruló ügynökeitől. (Taps a kormánypártokon.) Azt hiszem, nem kell különösképpen is­mertetnem — elég szűk körben vagyunk — hogy az imperialista ügynökök milyen mocs­kos megszemélyesítői a_ hazaárulásnak. (Moz' gás. — MAROSÁN György (d): Aki nem érez közösséget velük, az nincs itt!) Ezek mindent elkövetnének, hogy hazánkban is olyan hely­zetet tudjanak megteremteni, mint 1 például az általuk leigázva tartott, gyarmati sorban szenvedő országokban, vagy ha ez nem megy­akkor polgárháborúk útján kíséreljék meg 'ennek elérését. De különösen megpróbálják ezt a szabadságszerető népekkel, a demokrá­ciákkal szemben megvalósítani, mert hiszen a legdühösebb és legveszekedettebb haraggá­gondolnak népi demokráciánkra, általában a demokráciákra, amelyek a legkövetkezetesebb ellenségei a háborúra uszító imperialisták­nak, azoknak, akik a népek szabadságára, füg­getlenségére törnek (16.30-) Persze ezek a Kor­látolt bitangok, akik a mi hazánkra is sze­met vetnek, kifelejtik ia stoámításiaikból a dol­gozó magyar népet, Diósgyőr, Ózd, Csepel és a többi üzemek dolgozóit. Kihagyták a számí­tásból dolgozó parasztjainkat és a velük tartó értelmiségi dolgozókat. Hallgassuk meg őket, mit mondanak ezek az imperailistákról. A mi dolgozóink megállapítják az imperialisták felé: ebből nem esztek, itt van a mi népi hadsere­günk, amely teljesíti kötelességét, védi a doi gozó nép békéjét, szabadságát, hazánk függet­lenségét és segít őrizni a világ dolgozóinak bé* kéjét, együtt a .világ népi demokratikus had­seregeivel. Ugyancsak örvendetes azonban, hogy azt is mondják már a dolgozók, hogy ne­künk, az államnak is kell teljesítenünk köteles­ségünket népi hadseregünkkel szemben ós mind többször lehet hallani az üzemekben s falvak­ban egyaránt, hogy mi rajta leszünk, hogy a mi inépi hadseregünk jólképzett — itt nem kí­vánok részletekbe bocsátkozni, hiszen erről az előadó elvtársam már szólt — jól felszerelt és röviden szólva jóltáplált, hazáját szerető, a néppel érző, a népéért harcoló hadsereg le'gyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom