Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-91

47 Az országgyűlés 91. ülése 1948. népi demokrácia megkezdte a. küzdelmet a háborúért felelős emberek cinkosai ellen, akkor ő ezeknek legfőbb patrónusává szegődött és azt moradta* hogy neki ezeknek az oldalán, — mint ő mondotta — az üldözötteknek az oldalán van a helye. Ezt természetesen nem láttuk abban az időbein ilyen következetesen végrehajtva ugyanebben aiz egyháziban, amikor valóban ártatlan emberek százezreit és sszáz" ezreit, millióit és millióit tették földönfutóvá. (Zaj.) Antal István le tudta beszélni az egyház akkori vezetőjét, aki Szálasi eskütételénél résztvett, hogy kiadja azt a pásztorlevelet, amelyben elítéli ezeket az üldözésket. (ORTU" TAY Gyula miniszter: ösak egyetlen ilyen pásztori eveiét adtak volna ki!) Amikor a békeszerződésről volt szó, akkor a reakció^ és Mindszenty járt annak az agitá" eiónak élén, amely a magyar demokrácia nyakába igyekezett varrni a felelőséget a Hoirtíhyrezsim bűneiért. Amikor a nagyipar államosításáról volt szó, akkor Mindszenty és barátai voltak azok, akik ezt a legnagyobb merényletnek fogták fel. (Közbeszólás a 'dolgozók pártján: A kéretsz"* tény szocialista szakszervezetek mag sztrájktörőket szállítottak!) Amikor a magyar nép, a népi demokrácia által megteremtett magasabbrendü közösségi erkölcs jegyében építette hősi erőfeszítések közepette az országot, akkor Mindszenty arról beszélt, hogy soha a bűnnek, a romlottságnak és az aljasságnak ilyen tengere nem volt, mint most- (ORTUTAY Gyula miniszter: És ezeket nyomban elküldte a külföldi ügynökségeknek, •ahoil a rádióban mindezt azonnal visszaolvas" ták! — Közbeszólások a dolgozók pártján: Szép hazafiak!) Nem volt rágalom, nem volt rosszindulatú állítás az elmúlt időben, amit Mindszenty ne igyekezett volna a magyar demokrácia felé szórni, éls neon volt olyan eredményünk, nem veit olyan erőfeszítésünk, amelyért egyetlen elismerő szót kaphattunk volna. Ha Barankovidsi képviselő úr fáljdalmias és káros feszültségről beszél, akkor nem elég a feszültségnek csak a tényét megállapítani. Azt is meg? kell melléje mondani, hogy kinek a politikai tevékenysége okozta a feszültséget a népi demokrácia és az államhatalom közt, azt ie meg kell melléje mondatai, hogy a kormány, de magánúton mások is, mindent elkövettek annak érdekében, hogy a katolikus egyház és a népi demokrácia közt megállapodás tudjon létrejönni, és azt is .meg kell melléje mondani, hogy méltatlan visszautasításban volt ezen a téren mindig részük, ta kormánynak isi, magánosoknak is. Azt mondja Barankovícs képviselő úr» hogy a, tárgyalásokon kialakuló megállapodás érdekében, amire — mint ő_ mondja — a püspöki kar kész, de aminek jfekàt eddig természetesen nem tapasztaltuk, tartózkodjunk a sérelmek nyílt megmutatásától. Azt mondja, hogy addig hallgassunk ebben a kérdésben, siőt szép jogi formákba, beburkolva, de lényegé" ben azt is elmondotta, hogy bennünket, az államhatalmat az 'egyházzal szemben fennálo feszült helyzetünk nem mentésit tafttél, hogy megadjuk —' mint ő mondja — nem Mind" szeintynek, nteni az egyháznak, hanem az egyes embereknek azokat a

7 alapvető jogokat, amelyek őket megilletik. Ez magyar nyelvre lefordítva annyit jeleint, hogy mi álljunk el a kérem' december hó 14' én, kedden 48 dések nyilt megvitatásától, ne menjünk a ma" gunk tömegei felé, ne világosítsuk fel asz embereket arról, hogy itt nem vallás elleni, hanem politikai harcról van ísteó, (ORTUTAY Gyula miniszter: Csak Mindszenty világosítsa fel!) itdlenlben ők kapjanak sajtót, (ORTUTAY Gyula miniszter: így van!) kapjanak ezer és ezer más eszközt a kezükbe^ (Zaj a kormánypártokon-) amelynek segítliégéveil a, mi hallgatásunk mellett az egész ódiumot, a

z egész bajt a mi nyakunkba tudják varnmi. (ORTUTAY Gyula miniszter: így van!) Hát mi ilyen üzletekre természetesen nemigen vagyunk hajlandók. (Derültség _ a kormánypártokon.) és bár magunk is fájlaljuk a demokrácia és az egyház» pontosabban a katolikus egyház közötti viszony megromlásét, mégis azon a véleményen vagyunk, hogy nyugodtan, tiszta lelkiismerettel megyünk ebben a kérdésben a magyar tömegek elé, nyugodtan állunk meg ebben a kérdésiben a legnagyobb nyilvánosság előtt, mert tudn'uk, hogy mi mindent elkövettünk ennek a notesz fejlődési iránynak meggátlására. (ORTUTAY Gyula wfr niszter: Ugy vam!) A magyar nép békében, nyugalomban és •ílkotó munkában kíván élni és azt akarja, hogy a köztársaság törvényei mindenkire érvénye'"' sek legyenek» kicsinyekre és nagyokra egyaránt. (Taps a kormánypártokon-) Helyeseljük a kormány és a miniszterelnök úr által ezen a téren bejelentett erőteljes intézkedéseket, magunk its úgy látjuk, hogj^ a legőszintébb óhajunk ellenére sem lehet a békét megteremteni addig, amíg a magyarországi katolikus egyház élén olyan személyiség áll, aki mindent elkövet ennek a megegyezésnek meggátlására. (Egy hang a dolgozók pártjáról: El kell távolítani!) A miniszterelnök úr beszélt à magyar neon* zetgazdaság szerkezetében végbement mélyreható változásokról, beszélt a tervgazdaságról, mint laiz emberi munkának eddig ismert legmagasabb szervezeti formájáról. Mi úgy látjuk, hogy a tervgazdaság teszi először lehetővé az emberiség életében a föld és a természet kinő őseinek teljes kiaknázáfiát és ezen keresztül az emberi életnívónak eddig nem látott arányú növelését. Csak ha valóban a szükségletek, s nem a haszon és az üzleti lehetőségek, a piac véletlen konjunktúrája szabják meg a gazdasági élet alaptörvényét és tettruktúráját, akkor remélhetjük, hogy a, gépek, a termelés, a közgazdaság nein egyesek harácsolásámiak, hainem a dolgozó nép felemelésének lesznek eszközei. Helyeseljük azt a sorrendét, hogy hárdméves tervünk utolsó évéris és a készülőben lévő ötéves terv keretében elsősorban a nehézipart, tehát az életnívó emeléséhez szükséges iparágak termelőeszközeit megteremtő iparágaklat kívánja a kormányzat fejleszteni. Ezen a téren a kormányzat legnagyobb segítőtársa a munkásosztály új munkamorálja.; mert erről ás lehet beszélni, új munkamorálról, amely & mumkát beesüljet és dicsőség dolgánaa érzi. Segítőtársa a kormány zalaiak a munkásosztály, amely, tis'zftaban van azzal hogy milyen felelősséget jelenít a dolgozó osztályok számára a társiadajlomi-építésben, a gazdaságépítésben elölj ártni és amely munkásosztálynak legjobb harcosai, az újítók és az élmunkások annyi nagyszerű eredményhez segítették már a magyar netmzétgazdaságot. Nem leame teljes a 'kép, ha nem emlékez-