Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-91

i?> Az országgyűlés 91, ülése 1948. évi december hó 14-én, kedden 44 Amikor eibbem a kérdésben újólag felveti a képviselő úr — Isten tudja, hányadlszor — a tőkések kártalanításának kérdését atzzal az in« diofcolássa-L hogy senkit jogos; tulajdonától megfosztani nem lebet, ugyanakkor e szép aforizma mellé., amely körülbelül annyit mond, mint az,, bogy »Ki korán kel, aranyat lej«, vagy »Kj mint veti ágyát, úgy alussza álmát«, (KATONA Jenő (kg): És libát enni jó! — Derültség a kormánypártokon) nem mellékelte annak magyarázatát, bogy meddig jogos a tulajdon, (Ugy van! Ugy van! a kormánypártokon.) melyik tulajdon; az, amelyük jogos. Ha így vizisigáljuk ia kérdést, akkor azt mon* dorn, bogy azoknak a tőkéseknek kártalanításaira, akik évtizedekéin keresztül a munkásosztály kizsákmányolásán keresztül szerezték meg a maguk javait nincs semmi szükség, ellenben »szükség van azioknaik a rétegeknek kártalanítására, amelyeket a múltban kizisákHiányoltak és kiuzsoiráztak. (Tetszés és taps « kormánypártokon.) Ezért nem tudok egyetérteni azokkal a következtetésekkel sem, amelyeket Baramkovics képviselőtársam levont a magyar faluban végbemenő fejlődésből, ami* kor azt mondotta, bogy amelyik panaszt azt hallja, hogy a kollektivizmus a végcél, az; nyugtalan. Ezt ők is tuc'cják, mások is tudják és; egyebet sem beszélnek négy év óta ebben uz ország" ban éppein azért, mert jól tudják, hogy valóban az a helyzet, hogy ma a magyar parasztság hagyó mán yain áh társadalmi összetétel érnél, a kapitalista remdstaerben valló felnőttségénél fogva jelentős résziében hogyan gondolkozik erről a kérdésről. Mindjárt le is vonták ennek konzekvenciáját, természetesem a maguk politikai agitáció ja érdekében (ORTUTAY Gyula miniszter: És leikesen nyugtalanítanak!) Mi abban sem tudunk természetesen egyetérteni hogy az államnak, mint valami zsűrinek kell végignéznie a politika, a társadalomfejlődés porondján lezajló nagy küzdelmeket és nem Szabad

1 bejavatkoznia ebbe a küzdelembe. A mi véleményünk az,, hogy aki a társadalomban az erősek és gyengék közötti küzdelembe nem avatkozik bele, az az erősleik oldalain, áll, annak az álszent semlegessége és pilátusi kézmosása igenis lehetőséget ad az erős rétegeknek arra, hogy a gyengébbeket továbbra is elnyomhassák. ÍSppen azért mi nem ilyen államot képzelünk el, mi a dolgozó nép államát akarjuk, amely minden erejével és intézkedésével a dolgozó társadalmi osztályok javát szolgálja, ezt tartjuk azjálllani legfőbb céljának és meg vagyunk győződve róla, ha ezt a fd'ladatát betölti, valóban új és jobb korszakhoz vezeti világszépe az emberiséget. (Közbeszólás a dolgozók pártján: Még ha nem tetszik Barankovicséknak, akkor

1 is). Ezért állunk mii szemben azzal a szervezett izgatással is, lamely éppen r a mezőgaizdaisági munka, lelgflautikus^bb periódusaiban — aratás, tetrmésbetiakiatrításí, szántás, vetés idején — lép fel történetesen mindig a magyar faluban és amelynek -ae a céljia;, hogy a dolgozó parasztságot megpróbálják szembefordítani a népi demokráciával, vagy a tömegsizervezetekkel. Ezért szálltunk iszembe minden o'y&n erjőtényezővel. ajmely legálisiam vagy illegálisan a munkás-paii-asizt szövetség megbontás ária» a dolgozó piatrasíatság egységéniek mogakadályotósária, ,

a kas- és kozeppanasztii elemek eigymás «lien való fordítására törekszik és lazt hirdeti — amit. a demokriata néppárt egyik képviselője tett ta BLaztánk című lapban írt vezércikkében —. hogy nincsenek elnyomott, vagy fel« törési vágyukban visszavetett társadalmi osatályok, hanem csak olyan emberek vannak, akik szorgalmasak, dolgoznak és gyűjtenek maguknak (ORTUTAY Gyula miniszter; Szorgos nagykapitalisták), viszont megint vaunak más rétegek, amelyek nem_ szorgalmasak és nem dolgoznak, hanem poilitizálnak, — mintha a politika nem tartozna hozzál az ember életéhez — enníek következtében lemaradnak és szegényekké válnak. A kis*- és középparasztság a magyar parasztság 92 százalékát jelenti, ezt ia 92 százalékot támadja és bántalmazzál az, aki azt hirdeti, hogy ezeknek a politizálgatása, a dolgaikkal vaíló nemtörődése az oka annak, hogy nehéz és küzdelmes az életük. Mi ezzel szembeni a falu életében elsősorban a dolgozó parasztságtól tapasztalunk megfeszített êsi kemény munkát $ a nagygazdiáktól a másokkal való dolgoztatást» a kukacos szalonna adását a cselédeknek, a ki zsákmány olást. (Taps a> kofmány pártokon.) A miniszterelnök úr megemlékezett beszédében ia demokrata néppárt tevékenységéről és megállapította, hogy ez a párt felesleges tehertétel a népi demokráciában, (Taps a kormánypártokon) amedytől soha egyetlen javaslatot, egyetlen építő bírálatot az elmúlt idő ^orán nem kaptunk. (ANTAL János» (d) : A képviselő úr is észreveszi, hogy tehertétel az önök pártjai Mi már régebben megállapítottuk, mint önök!) Ha Barankovics képviselő úr azt mondotta, hogy a párt nem öncél, én ezzeû. teljes mértékben egyetértek és azt mondom: a demokrata néppárt sem öncél. (ORTUTAY Gyula miniszter! De nem ám!) A demokrata néppártnak is az lenne a feladata, ami minden politikai pártnak : nevelni ia, dolgozó nnagyaireájg nagy tömer geit és vinni őket előre a demokratikus fejlődés útján. (BARKÓCZY József (pk): Azt teszi!) Mi a magunk részéről teljesen egyetértünk a miniszterelnök úr megállapításaival és már hosszú idő óta bizalmatlanok-vagyunk enoejk a pártnak működésiével szemben,, bizalmatlanságunknak több izben kifejezést adtunk (BARKÓCZY József (pk): Csak a 800.000 szavazó bizalmatlan! — Zaj. — Az elnök csenget) M\ el tudnánk képzelni demokratikus katolikus pártot, ameily a katolikus tömegeket vezeti a demokrácia felé, (BARKÓCZY József (pk) : Korunk szava!) de ez a párt nem ilyen párt, hanem klerikiáilis párt, (Ügy van! Úgy van!) mert nem nevezhetünk és

1 nem tarthatunk másnak egy olyan» pártot, amelynek egyes vezetői a koalíció felé ugyan azt hirdetik, hogy Mindszenty politikája veszélyes útra sodorja a magyar katolikus egyházat, amelynek egyes képviselői aláírják a Pázmány Péter Tudományegyetemien a Mindszenty ellen elfogadott javas» latokat (ORTUTAY Gyula miniszter': Sőt külön levélben!) és akik, minthogy ülés miatt nem tudtak ott lenni, levélben fejezték ki együttérzésüket ezekkeil a javaslatokkal, (KATONA Jenő (kg): Eckhardt Sándor!) de ugyanakkor nagyjában és egészében minden álláspontjuk" ban alárendelik magukat nem a katolikus, hanem a bíborosérsek politikai felfogásának, amit egyébként maguk ás katasztrofálisnak tartanak, ha lehet hinni azoknak a négytsszemközti beszélgetéseknek, iamelyefeet néha folytatnak. Klerikális az olyan gondolkozású és ter- • mészetű eimber, aki azt hirdeti' hogy az élet minden területén, így a politikában i,s a papoknak van igazuk, éspedig annál inkább iga-