Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-91
3-3 Áz országgyűlés 91. ülése 1948. államnak nemesak joga, hanem kötelessége is az igazságtalanságok megakadályozása és mag« torlása, de ezt nem teheti az áillam olymódon, hogy csupán valamely többségi vagy kisebb? ségii csoport érdeke által vezetteti magát e tevékenységének kifejtése közben, úgy, hogy amikor egyeseknek igazságosságot szolgáltat, ezáltal másoktól az igazságos részt is elveszi. Az államnak minden állampolgáraival szemben egyformán igazságosságra kSe-11 törekednie. Ezzel az eszmény kép pel szemben nem cáfolat t. Ház, az a történeti tény, hogy az államok általában képtelenek a teljes igazságosságot megvalósítani és a jó megközelítés© érdekében kénytelenek úgynevezett forgalomképes politikai igaziságokkal dolgozni. En is nagyon jól tudom, hogy a politikus számiára a legnehezebb erkölcsi kérdés — és egyben természetesen a sikernek is biztosítéka — megtalálni a nemes ás a nemtelein fém vegyítésének azt az arányát, amely a forgalomképes igazságot 'teszi és az ideál megközelítését gyakorlatilag előmozdítja. Most nem a gyakorlati kompromisszumokról beszélek, hanem az elvről, magának az államnak ideáljáról. A polllitikában is, az államról alkotott fogalom szempontjából is, az eszmény a legfontosabb; mert egy bizonyos, t. Országgyűlés; sem egy ember» sem egy állam nem lehet különb a saját eszményénél. (Ügy van! Ügy van! a névpárton.) Abból, hogy aiz álam végső eioiron az emberi személyiség szoíl gálatára van rendelve, következik, hogy az emberi személyiség alapvető szabadságjogainak biztosítása az állaimnak egyik fő célja és az állam nem szjolgáühat olyan közérdeknek nevezett érdeket, amely áldozatul követeli az ember szabadságjogait. Hiszen t. Országgyűlés, nem volna értelme az ember társadalmi életének, ha a társadalmat nem úgy fognók fel, minit a személyiségi jogok érvényesülésének legfőbb eszközét, {ügy van! a néppárton.) Ez egyébként a szocializmus nem ©ffy igen nemes gondolkodójának is eszménye volt. Az állam azonban igazolt célját is csak igazságos eszközökkel! szolgálhatjia. Egyszer itt a Házban egy törvényjavaslat vitája során elhangzott az a megjegyzés, hogy a bírónak igen nehéz megtalálni az igazságos ítélet kritériumait; hiszen a Pilatus előtt álló. Jézust is — arcán szemmiel .látható zavarral — ábrázolta egy nagy festő abban a pillanlattban, amikor a Megváltónak a római helytartó feltette a kérdést, hogy mi az igazsági Én azt hiszem ugyan t. Orszáffg-yűlós, hogy ;a festő alaposan tévedett, mert az Űr tudta, hogy mi az igazság, de iné» nagyobb tévedés volt azt hinni, hogy Pilátus a justitia iránt érdeklődött Jézusnál. Nem! A rónia i helytartó a Veritas mibenléte felől kérdezte Jézust. A vieritast valóban nagyon nehéz meghatározni és a különböző világnézetek különböző feleletet is adnak az igazság kérdésére, de m justitiát legalább elvileg a magára maradó emberi ész is eléggé könnyű szerrel meghatározhatja, és meghaitároizlását több mint kétezer esztendő óta a jogtudomány alkalmazza, és használja is. Igazságosnak lenni egyszerűen annyit teisz, mint kinek-kinek, tehát mindenkinek meghagyni és megadni azt, ami öt megilleti. (Gúnyos felkiáltások a dolgozók párt" ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÖ V, évi december hó 14-én, kedden §4 ján: Ugy van! — RÉVÉSZ Ferenc (d): Ugy is van! Ami megilleti, azt megkapja! — Zaj.) Természetesen mindig fa legnehezebb Madat,^ ha valaki a politikában a teljes igazság.oiss'ágot akarja megközelíteni, — azt a szeny nyezetlein igazságosságot, amely (rendszerint nem forgalomképes azok számára, ak'ktöl elvesz valamit, hanem csak azok számára, akiknek juttat valamit. A teljes igazságosság ugyanis azt je'-iiiti. hogy kivétel nélkül mindenkinek megac'pm! és, meghagyom azt, ami őt megilleti, és» így senkinek sem hagyom meg ez önzés részét, (Egy ha n g a dolgozók pártjából: Maga jó ember! — Derültség.) Öminek ez a kérdés már nagyon egyszerű! A. részigazságoísiság mindig képes lesz az önzés indulatait a maga számára megszeretni, mert a részrehajló igaasagtevés 1 , amely az egyiktől az őt megillető részt is elveszi, hogy azt egy másiknak juttassa, aki eddig az igazságtalanságnak tényleg szenvedő ai'anya volt, — ez a részrehajló igazságosság meghagyjla az önizés részét és. így az ember hatalmi és szerzési vágyának a szenvedélyeit is fel tudja szítani. Az államnak azonban, t. Országgyűlés, mindig a teljes igazságosságot kell s*zem előtt tartania, mint eszményképet. Az igazságosság eszméje helyére tehát nem léphet semmiféle kisebbségi vaigy többségi csoportérdek ós semmifélie ideológia ércteke. Az igazságosságnak mint elvnek félre tolás át szemléltetően ábrázolta az az eljárás, amelyet a kormány például az államosítások során követett el. Mi helyeseltük a nagyvagyonok lebontását és a nagy vagj^oini különbségek kiküszöbölését, sőt helyeseltük bizonyos termelőeszközök köztulajdonba vételét is, amennyiben a közjó parair csoló érdeke ezt így kíváinta. De még a közjó érdekében sem megengedett dolog az igazságtalanság. Ha viszont azt, akinek tegnap igazságtalanul nagy vagyona volt, vagy aki tegnap a közjó érdekéből államosítás alá vont termelőeszközöket birtokolt, ma attól a vagyonrészlegtől is mtegfosztjuk, amely az ő személyes munkájának hozzáadásával! egyedül biztosítja vagy biztosította számára az exiszteneiájiis megélhetést, akkor 1 már az igazságosság nevében igazságtalanságot követünk el, mert tőle azt a részt is elve©sfcük, amely az igazságosság alapján, őt megilleti, annál is inkább, mert az illető exisztemciálite megélhetéséről sem méltányos kártérítés formájában, sem más formában nem gondoskodunk. (Mozgás a dolgozók várt ián.) Magánál a ténynél és a konkrét következményeknél azonban sokkal nagyobb jelentőségű, hogy az állami ezt azi igazságtalanságot elvből, egy ideológia nejvéhein és érdekében,követte el, egyszerűen azért, mert a tőkésosztályt meg akarja szüntetni. Az állam azonban min" denfcived szemben igazságom kellene, hogy maradj on, és ha a nagytőke kisajátítása a közjó érdekében áll, az állam ezt is csak az igazságosság törvényei (Szerint jogosult megtenni, vagyis úgy, hogy senkitől sem veisteá el az ot jogosam megillető részt, mivel az állam kötelessége, hogy kivétel nélkül minden állampolgár számára biztosítsa az emberi személyiség kibomtakozálsának anyagi előfeltételeit. Terméssetesem, ha az állam célját nem ter' helem meg az emberi szemiélyiségnek, mint «J legmagasabb földi értékességnek a szolgálaiával, hanem (a <z államban csupán egy elnyomó -eszközt látok, vagy egy ideolóigia megvaiósí3
