Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-98
34Ô Àz országgyűlés 98. ülése 1949, szövetkezetek ugyanolyan elbánásban részesülnének, minit az állami szövetkeztetek. Biztosita-; nák tehát a teljes egyenjrangúságort a kétfajta szövetkezetnek. (Egy hcw>g a dolgozók pártjáról: Kulákszövethezet, mi?) T. Országgyűlés! Miért? Megmondom ezt is, (Na! Halljuk! Halljuk! a dolgozóik pártjáról) A kiskereskedő a legutolsó láncszem a javaiknak a fogyasztóhoz való edjuttiaitlásár ban. Személyesen ismeri vásárlóit, — gondoljunk ősfák a vidéki szatócsokra. (BOHAR Károly (p): Majd, megismeri a másik _ is!) A kiskereskedő tevékenysége sniem rövid időre szót hanem hosszú esztendőkre. Ahol egy kiskereskedő lakik, ott házalt veisa. boltot vezet» vevőkörre tesz szert, wttt is marad — ha dolgozni engedik — halálaiig. A szövetkezeti boltokban pedig áltondáan " cserélgetik a főnökökéit; és alkalmazottakat, akik megállapított fizetésük ellenében formális állaani alkalmazottiak lesiznek. (CSEPE Jenő (cLn) gúnyosan: A Közént!) Mi is történik az olyan üzletben, ahova a vevő az fegyedáruság miatt kénytelen bemenni? (Zaj és ellentmondások á dolgozók pártján. — OSEPE Jenő <dn): Csak intem fáj a bírálat?) Igein rideg a viszony & kereskedő (CSÉPÉ Jenő (dini): Csak egypár főnök!) és a vevő között s miután ia kereskedelmi aikal' mázott biztos megélhetési lehetőségeit lát a szövetkezet szolgálatában, .nem (hevíti az egyéni ambíció az előzékenységre, a figyelmes kiszolgálásra, de — ismétlem: farmi mindennél fonjtosabb — a jó áruval való ellátásra sem- A szövetkezeti kereskedelmi alkalmazott azt árulj a», amit neki központilag- odautalnak, odaszállítanák. Az egyéni kereskedő viszont oda megy vásárolni, ahol a legjobb áruit kapja, mert a vevőt ezzel takarja kiszolgálná így egyrészt a már kialakult vevőkörét becsületesen ellátja, [másrészt ugyaniakkor új vevőket sízenez és igazi szolgáját a közösségnek, a szociális gondolatnak. A kiskereskedőnek érdeke, hogy .szakmájának képzett munkása legyen, hiszen szabad kereskedelmi lehetőség mellett csiak szakképzett ember tud igazán boldogulni. (Ugy van! a néppártom. — PRIESZOL József (d): Akinek pénze van!) Az erők szabad, tehát természetes játéka* mellett a jobb, minőségi ember érvényesül. (Közbekiáltások a dolgozók pártján: Milyen emberf) A szövetkezeti megoldafâ, az állami kereskedelmi vállalatok esetében is nem egyszer azt tapasztaljuk, ihogy egyáltalán nem szak emberit állítanak vezető helyre. (Közbekiáltás a dolgozók pártján: Azért mert nem a tisztelendő úr állítja oda?) Legyen nemzeti vállalat, de minthogy m nemzeté, oda valóban esiák szakképzett kereskedőt tegyenek, aki a közért dolgozik és legalább is tisztaktezü (CSÉPÉ Jenő (dm): Ez az! Tisztakezü! — Zaj a dolgozók pártján.) H, a állami pénzzel alimentaijuk ós támogatjuk a nemzeti vállalatokat, a szövetkezeteket, akkoir az egyenlő elbírálás nevében innen is megkívánhatjuk, hogy ;a kiskereskedőket legalább előnyös bankkölcsönnel támogassak. (Gúnyos derültség a dolgozók pártján. — Zaj ugyanott.) A szövetkezeti kereskedelem problémájához ta.rtoziik az is, hogy biztosítani kell a szövetkezeti oktatás fokozott kitérjesztését- Lehetetlen, hogy olysm emberek üljenek a szövekezetek, a nemzeti vállalatok irányító pozícióiban, akiknek kereskedelmi szakképzettségű a nullával egyanlő. (Zaj és ellentévi január hó 18-án, íceddeh. 350 mondások, a dolgozók-párt• járna — Az elnök csenget.) i A kormányzatnak egyenesen kötelessége, hogy minden erővel törekedjék a kereskedteiembe nem illő, szakképzettség méHküli egyéneket a kereskedelemből eltávolítani. Különösen a feliszabadulás lázas napjaiban szaporodtak el gotmbamódra a boltok, üzletek, kereskedelmi vállalkozások. Meg kell " találni a módot arra, hogy egy gyakorlati szempontból jól átgondolt revízióval ezeket az emberekét), a kereskedelem élősködőit, & kontárofcait, a kupeeeket a többi szafldképzétt becsületesen gondolkodó és dolgozó kereskedők érdekében a kereskedelmi élet minden területéről száműzzük. (Közbekiáltás a dol gozók pártján: A kupeeeket! Ugy van!) A kontárok, a kupecek végső fokon azonban nemcsak a kereskedelemre, hanem a nemzet egészéire is káros hatással vanmaik. (ügy van!) T. Országgyűlés! Amit! ezentúl szükségesnek tartok, az a kereskedeleminek igazi és a kereskedőre és fogyasztóra egyformán igazságos megszervezése. Gondolok itt elsősorbari a belkereskedelemre, amelyet az eddiginél emelkedettebb szemszögből kell megszervezni és irányítani. (Közbekiáltás a dolgozók pártján: Mi az az emelkedettebb szemszög?) A piackutatás kérdése egyben azt is megkövetelné, hogy biztosítsuk a termelői, a kereskedelmi ós fogyasztói szektorok zavartalan működését. (Zaj a dolgozók pártján-) Lehetetlen., hogy amíg az egyik oldalon ia túlzott állami beavatkozást látjuk, (MÓNUS IUésnó (d); Ez fáj magának!) addig a másik oldalon bizonytalanságot tapasztalunk a piacszerzés terén. (Mozgás a dolgozók pártján.) Hogyan lelkesítse például a termelőt bizonyo» zöldségfélék termelése, ha egyszer a kereskedő nem veszi meg ezeket tőle? Miért nem; veszi meg? (Közbekiáltások a éoigozók vártján: A fogyasztóik megveszik!) Azért, mert nincs olyan piac, iahol értékesíteni tudná ezeket az árukat. Itfö mutassuk meg az állami beavaltfeozás segítő kezét és azonnal eiÜkai aláfestést, erkölcsi tartalmait nyer a beavatkozás. A belkereskedelem piacának biztosításia mellett nem hanyagolható el a külföldi piacok megszervezése és biztesítiáaa seom. Légy en szabad imég néhány kisebb jelentőségű kérdésre i® rámutatnom Furcsának találtam, hogy a létsziámltiáblázatbain milyen domináló számban vannak a raagasabbrangú tisztviselők az alacsonyabb irangúakikal szemben. Így például a fogailmaszási szakban 25 miniszteri osztályfőnökkel szemben. 3 segédfogalmazó áll. Szerény véleményem szerint fordítva kellemie lennie a (dolognak. (LIGETI László (d): Ez demagógia!) T.. Országgyűlés ! Tisztában vagyok azzí a l, hölgy felszólalásomban nem merítettem ki minden lehetőséget, imjert én mint a kiskereskedelem szószólója tulajdonképpen azokra a gondokra és bajokra kívántam > rámutatniamelyek ma a kiskereskedőt nyomják, aggasztják. Mivel a költségvetés lelkiismeretes átfcanumányozásia után aggályaim eloszlatására igen kevés, sok tekintetben pedig semmilyen lehetőséget nem találtam, azért a költségvetést a magam, és pártom nevében nem tudom elfogadni. (Taps a néppárton- — Közbekiáltás a dolgozók pártján: Nem, is kell! FENYVESI Gáborné (d): Nem a kupecek költségvetése! — SZOMOLYAI Ágostonné (d): Nem a kulákok,
