Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-97
289 Äz országgyűlés 97. ülése 1949. ban. van. Az államháztartás egyensúlya pedig- | biztosítéka annak, hogy nem követk»zhetik be j infláció, a legszörnyűbb pénzügyi és közgazdasági csapás, amely egy ország lakosságát érheti. De az egyensúly fenntartása annál értékesebb, mert hiszen a kiadásokat egyik évről a másikra 4 milliárd forinttal 9275 millióra emeljük és ezt az eredményt minden MarshaU-segély, minden külföldi kölcsön nél~ kül érjük el. . Ennek a teljesítménynek értékét talán legjobban azzal világíthatom meg, hogy a nálunk összehasonlíthatatlanul gazdagabb,^ & háború során nálunk sokkal kevesebb kárt szenvedett Franciaország a múlt évben 'két" szer értékelte le valutáját. A Marsball-pénzből egy évben 880 millió dollárt kap s ennek ellenére oly kevéssé képes az államháztartás egyensúlyát helyreállít ni és lakosság bizalmát felkelteni, hogy 1948 folyamán a dollár és ,az arany árfolyama 50%-kaL emelkedett a párisi szabadpiacon. A mi büdzsénk felduzzadása azonban a múlttal egybevetve éppenséggel nem nevezhető természetellenesen túlzottnak. Az 1941. évi zárszámadás szerint az állami kiadások 1941-ben 3807 millió pengőt tettek ki. Most pedig 9275 millió forintot irányozunk elő. A szorzószám tehát 2.4, ami a ránknehezedő feladatok súlyát tekintve, valóban elég Szerénynek mondható. Legyen szabad ez alkalommai is megemlékeznünk arról, hogy nemzetközi kötelezettségből folyó kiadásaink összege a r Szovjetunió nagylelkű elhatározása folytán 400 millióval csökkent. Erről hálásain kell ezúttal is megemlékeznünk. A kötelező őszinteség ellen vétenénk azonban,, ha ki nem emelném, hogy a háztartási egyensúly fenntartása immár csak az adóztatás végső megfeszítésével érhető el. (Közbekiáltás a füffr getlen demokratapárton: Ügy van! Sajnos!) A legsúlyosabb adóteher is' igazságosabb, erkölcsösebb és így könnyebben elviselhető, mint egy infláció (Úgy van!), de azért népünk teherbíró képességének is va n határa. Ezt a határt a most megjelent adórendelettel elértük és e<ze n túlmenni már semmiféle körülmények között sem lehet, sőt nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, hog v a,z^ adóreform végrehajtási utasításában tanúsítsa a legmesszebbmenő méltányosságot az adózókkal szemben. (Helyeslés a független de~ mokr apapárton.) Különösen kérem, hogy az életmód alapján való adóztatás ne váljék a magánember életviszonyaiba való rendszeres és kíméletlen beavatkozássá, hanem c s ak olyan esetben nyerjen alkalmazást, ha &z adózó részéről nyillvánv ló rosszhiszeműség állapítható t meg. (Helyeslés a független demokratapárton.) A költségvetés számszerű adataival nem kívánok részletesen foglalkozni, egy számadatra azonban különösen rá akarom terelni a figyelmet. Ám 1941. évi zárszámadás szerint, akkor vallási célok támogatása és egyházak javadalmazása címén 18,686.000.— pengőt költöttünk, most pedig ebben a költség vetés-bem erre á oélr.á 78, 869.000— forintot irányzunk elő, Míg tehát általában az egész költségvetésben, mint említettem, a kiadások szorzószáma 24, addig itt az egyházi tétellnél a szorzószám 4.2, vagyis általában- 1949-ben 2.4"szer aninyi forintot költünk, mint amennyi pengőt 1941-ben költöttünk, elleniben egyházi célokra 4.2~szer annyit költüník ORSZÁGGYŰLÉSI NÂPLQ V. évi január hó 17-én, hétfőn. 290 most forintban, mint amennyi pengőt erre 1941-ben áldoztunk. (P. ÁBRAHÁM Dezső (f): Pedig akkor nagyobb Magyarország volt.) Ennek az összehasonlításnak a politikai jelentőségét mérlegeljék különösen azok, akik szubjektív módon szeretik az egyház és az állam viszonyát elbírálni. (PARRAGI György (f): Ugy van!) De lássuk a számokat némi részletezéssel. Az 1949. évi költségvetés az egyházak és vallásfelekezetek személyi kiadásaihoz való hozzá' járulás címén kereken 73 millió, a dologi kiadásaikhoz való hozzájárulás címén kereken 6 millió forintot, összesen tehát vallási és egyházi célokra kereken 79 millió forintot irányoz elő. Ugyanezen a címen az 1946—47. évi költség" vetésben 38 millió, az 1947—48. évi költségvetésben 43 millió volt előirányozva. Az 1949. évi előirányzat tehát 1946—1947-tel szemben 108 százalék. 1947—48°al szemben pedig 84 százalék emelkedést mutat. (PARRAGI György (f): Ezek a számok beszélnek! — Ugy van a független demokrata párton-) Lássuk azonban a z t is, mi a helyzet az ostromot megelőző három éwel szemben. Az 1941., 1942., 1943. évi három zárszámadás szerint ebben a három évben a kultusztárca összes kiadása átlag 277 millió pengő volt. 1949-re a tárca kiadásai 756 millió forinttal vannak elő" irányozva. A szorzószám tehát 2.7. Vallási és egyházi célokra az 1941-, 1942-, 1943. évi három zárszámadás szerint átlag évi 25 millió pengőt költöttek. Most 1949-re ezek a kiadások 79 millió forinttal vannak előirányozva (ORTUTAY Gyula miniszter: Padig itt a hitoktatási díjak nincsenek is beszámítva! Ezt külön irányoztuk elő!), itt tehát a szorzószám 3.1. Itt említem én is, amit közbeszólott képviselőtársam mondott, hogy mindkét szorzószám aránylagosan alacsony voltát részben az időközben beállott terű" letcsökkenés okozza. (Ugy vam! a független demokrata párton!) Vagyis a számok beszéde szerint 1949-re vallási és egyházi célokra jóval többet irányzunk elő. mint az 1946—47. és 1947— 48. évre, s az erre a célra most előirányzott összeg az 1941., 1942-, 1943. esztendeihez képest nagyobb arányban növekedett, mint a kultusztárca teljes kiadása- (PARRAGI György (f): Ezt vegye tudomásul Amerika Hangja! — P. ÁBRAHÁM Dezső (f): Szóval éljen a kultuszminiszter úr!) Méltóztassanak megengedni, hogy a költségvetés e részénél röviden rátérjek az agyház és az állam viszonyára. (Hulljuk! az elleaizéken.)^ Nem kívánom e témát kizárólag elvi magasságokból vizsgálni, hanem inkább gyakorlati szempontból teszem azt. Az agyház célja és hivatása az embert Istenhez elvezetni, az állam feladata pedig az ember földi jólétét előmozdítani. (Ugy van! a füffaetlen demokratái pártom-) Kétségtelen, hogy e teljesen külöböző. de egymással nam ellentétes célok szolgálatában az egyház és az állam, mindkettő <a mása nemében, tökéletes társaság, egymástól független és szuverén hatalom. Működésükben azonban mindketten egymásra szorulnak. Éppen ezért törvényhozásában az egyik legyen figyelemmel a másikra, (PARRAGI György (f): Ugy van!) amint ez most a költségvetésiben meg is történt. Egyik sincs a másiknak alárendelve azokban az ügyekben, amelyek (kizárólag az ő hatásköréhe tartoznak. Az egyiház tehát független az államtóü a tisztán egyházi ügyekben, és az állam független az egyháztól a tisztán polgári és politikai ügyekben. 19
