Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-97
285 Az országgyűlés 97. ülése 1949. sadalom rendszerében', zűrzavarában, hogy álmunkákból és álfoKlalkozásokból is mes: lelhet élni, sőt jobban leinet: élni, mint az igazi testi vagy szellemi munkákból. Mindegyik fajta munkanélküliséget meg: fogjuk szüntetni, a natdopást is, a kényszerű tétlenséget is. A tervgazdálkodás igazi hatását és a fejlődés meggy orsul ás ált majd csiak pár év mulya láthatjuk igazán, ha. már a háborús károkí helyreállításának korszaka teljesen lezáródott és a dolgozó nemzet megtakarítását, a nemzeti jövedelem beruházásrai fordítható részét nem felesleges luxuskiadásokra, nem ál szükségletek kielégítésére, nem úri villáik és kastélyok építésére, nem versenyistállókra. parádéskócsi sokra, párisii ruhára, felesleges lakásokra és bútorokra., (13.30) nem a földbirtokosok és nagytőkéseik és az őket utánzó polgárság és úri közéiposztály uraskodására êsi életszükségleteire költjük» el, mint a múltban költötték, hanem általános termelőmunkát és az életszínvonal emelését szolgáló beruházásokra fogjuk fordítani. Egy Andrássyúti nagypolgári ház vagy egy budai kastély, villa költségeiből egész utcát lehet a falvakban felépíteni és egy vidéki földesúri kastély helyett sok kilométeres öntözőcsatorna épülhet. A magyar dolgozó nép zsírján összegyűjtött pénzből úri haszontalanság lett a múltban es a két válság köziött legutóbb a Horthy-korszakban is* a kirabolt nép számára semmi új munkaalkalom nem teremtődött a konjunktúra, eredményéből, és a végén, amikor kitört a válság, egy Habsburg herceg, Albrecht, már Délamerikát ajánlotta a magyar parasztságnak. (DÉNES István (f): Ügy van!) A jövőben minden megtakarított forintból új, munkát és termelést szülő beruházás lesz. Az államosított ipar fejlődése néhány év alatt az egés z magyar ipari életet úgy fogja jellemezni, mint a szocialista gazdaság megvalósult részét. f A költségvetés tanúsága szerint az épí; tési- és közmunkaügyi minisztérium feladatai hatalmasan megnövekedtek az építkezések területén. Ez a növekedés hatszorosa az 1947/48-as költségvetésnek Ez érthető is. inert hiszen a háborús pusztulások helyreállításával egyidejűen most már az új ország építése is folyik és a feladatok Így növekednek. E^ minisztérium feladatai közé tartozik ezenkívül ^ a magánépítkezés, elvi és gyakorlati irán3 r ítása» anyagellátásárnak és hitelellátásának tervszerű gondozása is. Ez a feladat óriási f és csak fokozatosan valósítható meg, mért építeni, különösképpen házat építeni az állam is, csakúgy, mint az egyén, csak akkor tud, ha feleslegei vannak, ha a termelés és fogyasztása megbírja, f hogy a nemzeti jövedelem egy részét már építkezésekbe fektesse. Azok a-i építkezések, amelyek közvetlenül a termelést és a, termelés kiterjesztését Szolgálják, ebbe nem esnek bele, de ezen túlmenően, amiként minden ember, csak akkor gondolhat új ház építésére, ha ezt a gazdálkodása és fogyasztása veszélyeztetése nélkül megteheti, úgy az állam is csak t ennek az elvnek aiz alapján építkezhet. Az építkezésre fordítható összegeket a múltban elpazarolták, az uralkodó osztályok saját egyéni kényelmükre és uralmi jellegű közcélokra költötték az egész pénzt, a nép pedig sárból, gallybői, nádból csinálta a maga viskóit, mert évi fanuár hó 17-én, hétfőn. 280 nem volt pénze erre a célra. Egyébre sem. Ha az ember egy-egy alföldi vagy felvidéki kicsi falun végignézett, azt látta, hogy az urasági kastély és a templom többe került, mint az egész falu összes paraszti lakóháza. A népi demokráciában 1 és a, szœialïœmusban ez a rendszer megszűnik. De éppen ezért, mert ez így volt a múltban, most bizony falun, városon, ipartelepeken többszázezer családnak nincs rendes, lakása és ránk vár a z a nagy feladat hogy az egész magyar dolgozó népet terv" szerűen új otthonokba költöztessük. Hiszen csak a volt uradalmi cselédek száma közel százezäeir éa ezeknek nem volt házujk. A falusi földmunkások százezreinek sem volt és akiknek volt is az osaik búvóhely volt és nem egészséges emberi lakás. Mivel azonban ez az állam számára túlsók feladat, éppen ezért célszerű a, már megkezdett házépítési szervező, termelő és meghitelező munkát szélesíteni, mert az embereik szívesein takarékoskodnak otthonuk, lakájuk céljaira. Semmire sem takarékoskodnak jobban, mint drre, hiszen mindnyájan,, akik egy viskót ragasztottunk, 10—15 esztendeig koplaltunk és rongyoskodtunk érte. Ehhez járul még 1 az új falvak és új tanyaközpontok, gépállomások és szövetkezeti telephelyek, korszerű állattenyésztési, terménytárolási és feldolgozó telephelyeik létesítése is, ami mind azt jelenti, hogy az építési és közmunkaügyi minisztériumnak a növekvő feladatokhoz szervezetileg is, emberekben is fel kell készülnie. A népjóléti minisztérium költségvetéséhez szólva tudjuk, hogy a népjóléti politikának két ága van. Az egyik: orvosolni a már meglévő bajokat, védeni» gondozni az elesetteket A másik: fokozott szociálpolitikai intézkedésekké] és intézményekkel megelőzni a megelőzhető bajokat, hogy a jövőben minél kevesebb ilyen eniber legyen. Eszi a költségvetés tiszta bizonyság rá. hogy a népjóléti minisztérium mindegyik feladatot növekvő erővel végzi. A népjóléti féladatok döntő része egyébként ^ a jövőben mindinkább az egészségesebb társadalomban, az eredményesebb termelőmunkában oldódik meg azáltal, hogy minden embernek erejéhez és képességeihez mérten munkát és keresetet biztosítunk. Gerő miniszter úr költségvetési beszédéből is. a vallás- és közoktatásügyi minisztérium .költségvetésből i* kiérzékelhető IEIZ az óriási haladás, amelyet a közoktatás terén már eddig is tettünk, de az is, amennyit tenni szándékozunk. Ehhez én nem tudok egyebet, mint helyeslést adni. Köznevelésünk iskolai része sok munkával és sok költséggél jó úton van már és szervezeti téren bizonyára rövidesen megvalósul régi vágyunk: az alapos és teljes iskolázás. Mivel azonban a gyorsan épülő országban, a megvalósuló szocializmusban nem elég az, ha csak a gyermekek tanulnak, hanem mindenkinek, a felnőttnek is, sőt még a tanítóknak is folyton tanulniok kell úgyszólván életük végéig, mert a haladásban való helytállás ezt követeli, így a köznevelési feladatok nem kisebbednek, hanem folyton n^" gyobbodnsk. Sajnos, ma még az embereket az iskolán kívül — a pártok és a szabadművelődési ügyosztály erőfeszítéseinek ellenére is — az utca neveli, az utcán pedig — értve a mindennapi közgondolkodást — még ma is a kakapiltalista, főleg az <stngoílszász kultúrimperia«lizmus uralkodik. Egész szórakoztató iparunk
