Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-97

281 Az országgyűlés 97. ülése 1949, kor higgyék is. (DerüUség a kormánypártokon.) Mi azt mondjuk: a történelem útjai nem éppen kiszámíthatatlanok és amit mi látóink belőle, iá» az, hogy az új viliág építésének elérkezett az ideje és megvan a lehetősége. Az új világ majdani gondjairól most nem vitatkozunk, mint némely reakciós egyházi főemberek teszik, akik már eleve kétségbevonj áL hogy lehetne az embereiken változtatni. Ez beteges és ártalmaisi pesszimizmus ; mert micsoda jogon agái és urallkiodik az embereik felett az, aki nem hisz sem a johb jövőben, sem abban, hogy az ember itt e földön jobb is lehetne. De mondona, -einről mi most nem vitatkozunk, mert az építés a gondunk. Munkát, kenyeret, szabadságot, tanulási és boldogulási lehetőségeit kell biztosítanunk az embereknek. - Minden emberinek kivétel nélkül. S aki ebben miniket akadályoz, még ha akár Isten vagy Krisztus nevében teszi is, azt nem Istem vagy Krisztus földi megbízottjának, hanem, a dolgozó nép és a sokat szenvedett magyar nemzet ellenstégének tartjuk. (Taws a kormánypártokon* — Dénes István (f) szintén tapsol.) Azt pedig jegyezzék meg maguknak a mindsszemtisták, hogy e népért, e kis nemzetért érzünk mi is oly igaz felelősséget és ragaszkodást, mint ők. Micsoda gondolkodás az, hogy ők akkor is kisajátították a neonzötet, amikor hatalmon voltak és minket hazátlan bitangoknak neveztek, és, most is ki akarják sajátítani, amikor ellenzékben vainnak'? Hát vegyék tudomásul, hogy iákkor is mi, dolgozó magyarok voltunk a haza és a nép meigtairtói várreL verejtékkel; most is azok vagyunk, 'amikor a vérhez, verejtékhez gondokat. ós felélő »»éget is adunk. Ráadásul &/ Mindszenty-politika nemcsak feudálisán és polgáriam reakciós, hanem habsburgista is. Hogy micsoda korlátolt fantasztaság kell ahhoz, hogy valaki ma, a szocializmus viiágmozgalmánaik győzelmes előretörése idején a minden uralkodó házaik közt legsötétebb múltú uralkodóház, a Habsburg-ház! visszaállít tásáról ábrándozzék — még ha csak ábrándozik is — az szinte érthetetlen; és még érthetetlen »ebb az, hogy egy olyan nemzet nyakára akarják azt visszahozni, amelynek ehhez az uraîkodóházhoz más köze nincs, csak az, hogy éy századokiig mint idegen erő elnyomta ezt a népet. (Ügy van! Úgy nam! a független demokrah párton.) 'Ezek az urak '.nemcsak a mai népi demokráciához és szocializmushoz viszonyulva reakciósak, hanem még a polgári liberalizmus nemzetfogaimához is, amely ha elviselte, vagy elfogadta is a királyokat, mint alkotmányos uralkodóikat, de legalább elvben ragaszkodott a nemteti öinrendelkezési gondolathoz és képtelenségnek tartatta azt a feudális gondolatot, hogy bármely nemzethez, országhoz ibármely idegen uralkodóháznak valami földöntúli tényezőktől örökölt jogta lelhetne. Mi közük a Habsburgoknak hozzánk! Mi közük van a magyar néphezl Aki az ilyem gon^ dolatokat komolyan veszi, az nemcsak feudálisán reakciós, hanem ,a legtisztább értelemben nemzetáruló is. Értse meg mindenki — mert nean Mindszanty volt az utolsó habsburgista — hogy ide pedig vissza nem jönnek, még vendégnek sem! (Élénk taps a kormánypártokon és (s független demokrata párton.) Aki pedig nean tud! nélkülük, élni, az memjem utánuk, ahol még" egyszer Habsburgcsáezárságot lehet felállítani!, menjen Délamarikába. vagy a pokolba» ha odakerül ez a dinasztia! (Taps a korfnánmxürtok&ti. évi január hó 17-én, hétfőn. 282 — P. ABRAHAM Dezső (f) : Az nem jó, mert ott főibelőtték Miksát! — LUKACS Vilmos (f) : Marokkóba küldjük el őket!) A kormány másak nagy belpolitikai feladata a népi demokráciát és szocializmust hittel vállaló és szervezetten megvalósító erők még szorosabb összefogása. Erre szolgál a közeljövőben végleges formát öltő új Függetlenségi Front. Ennek feladata, hogy a kicsinyes és sokszor egymást akadályozó pártoskodás helyett a tőkés rend ellenig osztályharcot vezető ipari munkásság vezetése alatt a munkásság, a dolgozó parasztság és a haladó értelmiség erőit összefogja és a tervszerű összedolgozást az ország építésében biztosítsa. Ehhez társadalmi tekintetben már régebben megtörténtek az első lépések. Az egységes nőszervezet, az egységes ifjúsági szervezet — ezen belül az egységes parasztifjúsági szervezet — végül a legnagyobb és legfontosabb: a DÉFOSz, a földmunkáisok. új gazdák és dolgozó köaépparasztok egységes szervezete már megvalósult és ennek mintegy betetőzése, öszszefoglalása lesz az új Függetlenségi Front A külpolitikáról szólva, osiaik ismételni tudnám azokat az elveket és szempontokat, amelyeket a kormány illetékes emberei már sokszor elmondtak. Éppen ezért ehhez csak azt teszem hozzá, hogy ennek a külpolitikának a helyességét a magyar nép tömegei úgyszólván pártkülönbség nélkül elismerik. A szomszédainkkal, köztük a legnagyobbal, a felszabadító Szovjetunióval való "békesség és barátság a magyar nép legbensőbb érzéseiben is- otthonos már. Márpedig az államvezetőik- külpolitikai nyilatkozatai és szerződései akkor válnak igazán valósággá, amikor azokat maga a nép is elfogadja. Ha valaki ma a szomszédok, vagy általában a más nemzetek elleni gyűlölködés hangját ütné meg, a magyar nép dolgozó tömegei ér tétlenül néznének rá, mint az időbői kiesett emberekre szoktak. Koweïtien' dolgainkon túl pedig: ha a szomszéd népekkel vaió beké és barátság a magyar külpolitika számára történelmi, a kínai néphadsereg győzelme az egész emberiség számára világtörténelmi jelentőségű eseménye a mai kornak. Egy, évezredek^ óta a szolgaság és szegénység tehetetlenségébe süllyedt, munkálkodó, nagyon dolgos társadalom szabadul fel ott most, amely önmagában véve az egész emberiség negyedrészét jelenti. De látjuk már azt is, hogy egész Dél- és ^Délkelet-Ázsia hasonlóan dolgos, szegény népei Indonéziában, Indokínában, a maláj földön és egész Elő- és Hátsó-Indiábam fel fognak szabadulni. Ami megindult, nem áll meg a végső győzelemig és egyben itt egy áj társadalom, egy új világrend, a szocializmus világa is épül. Azt ma már nem mondhatja senki, semmiféle új, vagy régi Kautsky, hogy a termelésileg fejletlen országokban nem lehet megvalósítani a szocializmust, mert a cári OroSzoi jzág rendszerét megdöntő Szovjetunió erre világtörténelmi feleletet adott. De hisszük és reméljük, elkövetkezik az idő, amikor békés és barátságos szándékaink elfogadásra tálainak Nyugatos Dél-Európa népeinél is. Minden néppel békességben és barátságban akarunk élni és ez hitünk szerint lehetséges is, ha ,a népek megszabadulnak uralkodóosztályiaáktól és az imperialista félrevezetéstől és elnyomástól. T. Országgyűlés! Mindez azonban csak politikai előfeltétellé a mindennél fontoisiabb épí-