Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-96
231 As országgyűlés 96. ülése 1949. évi január hó 14-én, pénteken. 232 kor kiadott elvi nyilatkozatban a 14—18 éves gyermekek részére követelte a hatórás munkaidő bevezetését. _ Siralmas volt tehát a tanoncok helyzete, hiszen ki voltak szolgáltatva a kapitalizmus kizsákmányolásának, az iparosmestea^ek önkényének, de ugyanilyen siralmas volt az iskolázás is. Bar már az 1884:XVII. te. kimondja a tanonciskolák felállításának elvét, ezek \m iskolák gyakorlati eredményre nem vezethettek már osiak azért sem, mert az akkori társadalmi reteqnek az volt az álláspontja, hogy a tanoncok iskolában való oktatása nem történhetik a műhelyben végzett munka rovására. Ezért az iskola munk ta után folyt, amikor már a növendékek testben-lélekben elcsigázottak voltak. Régi ipariskolai tanárok emlékeznek rá, hogy a tanoncok oktatása hetenként kétszer délután 5-tő] 8-ig, vasárnap délelőtt pedig 8-tól 12-ig folyt és az egész, napi munkától elcsigázott növendékek jórésze aludt a padokban. Szinte a tanár javára kie'll írnunk, ha ilyen ikömlmények között maga sem vette túlságosan komolyan az iskolai fegyelmet és a figyelést. A két világháború közötti korszakban kétségtelenül emelkedett bizonyos mértékig ö<z, általános bánásmód foka és az iparostanoncieikolák nívója, de azt hiszem, valamennyiéin beismerhetjük azt, hogy ebben a korszakban a, súlypont a nevelésnél, az úgynevezett világnézeti oktatáson, a leventeképzésen volt. A. leventeképzés igyekezett a tanoncokat és ifjúmunkásokat az akkori rendszer hű fiaivá nevelni, miközben a porosz mintájú militarizmus szellemét, a faji gőgöt és gyűlöletet csöpögtette az. ifjúság lelkébe, j * Nagy elégtétellel állapíthatjuk meg % hogy ! a múlt rendszernek ez a nagy erőfeszítéssel véghezvitt kísérlete nem sikerült, s a ; munkásság nagy része a huszonötéves fertőzés ellenére öntudatosan várt a felszabadulásra, amikor lehetőségeiben, emberi és politikai életformájában korszakalkotó változás következettbe. Ezt azoknak köszönhetjük, akik élharcosokként tartották ébren az emberekben a© ellenállás szellemét és akik közül f sokan éppen e munkásságuk miatt mártírhalált haltak. A változást, amely a felszab? du'ás után bekövetkezett, "híven tükrözi ia most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat, amely igen-igen hosszú időre és hiánytalanul szabályozza ezt az oly sokáig elhanyagolt kérdést. A javaslat lényegét abban látom, hogy harmómkusa n szabályozza azt a szerepet amelyet az iparos- és kereskedőtanulók kiképzésében az egyik oldalon a műhely, a másik oldalon pedig az iskola lát el. A kétfajta kiképzés közül a múltban a műhelyen volt a hangsúly, az iskola esak másodrendű szerepet játszott, amit bizonyít a z , hogy a múltban a z iskolai tanulmányok eredménytelensége peni befolyásolta a segéd vizsgára való bocsátást. Az új törvény majd megteremti az egyensúlyt, az egységet ezen a téren, ós célul tűzi ki>^ hogy^ csak elméletileg és gyakorlatilag^ egyaránt képzett munkaerők nyerjék el a segédlevelet. További jelentőségét . abban látom, hogy a tanulóviszony jogi' szabályozásánál megfelelő módon kimunkálta a törvényjavaslat azt a szerepet, amelyeit a munkavállalók és munkáltatók, a niunkaerőgazdálkodási hatóság, a szakszervezet és az elsőfokú iparhatóság játszik. A szerepek pontos szabályozása a legteljesebb mérteikben alkalmas arra, hogy megszüntesse a szabálytalanságokat, amely szabálytalanságok , á azonban, hogy a gazdaságtörténet és a kapitalizmus történetének legsötétebb és legszégyenteljesebb lapjait lehetne megírni a gyermekmunkások foglalkoztatásáról és mértéknélkiUi kihasználásáról. Minden korszakban, de főleg a géperőre berendezett gyáripar rohamos fejlődésének körszakában minden országban, de talán leginkább Angliában, a« kapitalisták vagyona," gyárai, bányái idő előtt meghalt és megrokkant gyermekek hekatombáira épültek fel, (Ügy vom! Úgy van! a dolgozók pártján.) akik naponta 16, sőt 18 órát dolgoztak embertelen élet- és munkaviszonyok közepetteHosszú oldalakat idézhetnénk nem is szocialista., de humanista felfogású angol történészek és regényírók műveiből, akik részletesen ismertették r ezeknek a kihasznált és a szó szoros értelmében kiszipolyozott gyermekeknek sorsát és életformáját. Magyarországon legfeljebb annyiban volt valamivel jobb a helyzet, hogy a magyar gyáripar később, egy olyan korszakban fejlődött ki, amikor a kizsákmányolá s végletesen brutális formái összeegyeztethetetlenek voltak az emberi életformával és csak azért, mert az akkor már nemzetközileg megszervezett munka sság küzdelmei bizonyos, ha nem is lényeges^ eredményeket hoztak a munkásmozgalom t-erén. E^pek ellenére meg kell borzadnumík. ha a z 1884:XvII. te.~t olvassuk, amely törvénycikk általában az ipar kérdés-elve] és azok szabályozásával foglalkozik és egyben 'szabálvozza a dolgozók jogait. E törvénycikk szerint tanoncokat általában 12 éves korbam lehet a lkak mazini, de ez alól a szabálv alól is lehet felmentésit kapni. A munkaidőről az 1884:XVIT. te. úgy intézkedik, hogy a 14. életévüket b a nem töltőit tanoncok, napi 10 órai. a 14 évet betöltött tanoncok pedig napi 12 órai munkaidőre^köfcelezhetőík. Csak jellemzésül idézem az 1884:XVII. te. egy mondatát, amely szerint a tiauoneok általában csakis oly munkára »szoríthatók, amely testi erejüknek megfelel. Azt hiszem, itt az »általában« szonafc egészen különös hangsúlyt kel] adini. Ügy vélrm. ez a mondat elég hatáisosan tükrözi azt a szellemet, amelynek jegyében a tanoncok jogállása szabályozást nyert. A ta nőnek érdé s további szabályozásával az 1922:XIT. te. és az 1936:VII. te. foglalkozik, de ezek sem tartják szükségesnek m törvényileg megváltoztatni a tanoncok munkaideiét szabályozó 1884:XVIT. tc."et és az 1936:VTI. te. csupán annyi újítást hozott, hogy kimotndta,_ tanoncul csak az alkalmazható, aki az elemi iskola hat osztályát elvégezte. Az első világháborúig a tauonickérdtés általában nem foglalkoztatta a politikai közvéleményt, legkevésbbé pedig az uralmon lévő pártokat. Még a választási k ortesbeszédek sem tartja^ érdemesnek, hogy erre a kérdésre bár; milyen súlyt fektessenek. A polgári jellegű pállok közül csupán a (riesswein Sándor szék iemi vezetése alatt álló keresztényszocialista párt programjából látjuk, hogy ez a párt nagy általánosságban célul tűzte ki a tanoncok védelmét, munkaidejük csökkentését és általában helyzetük jiavítását. Pozitív jellegű programot csinik « szociáldemokrata párt adott, amely 1880-ban. amikor »Mae-yar Általános Munkáspárt« néven megalakult, programjában köve" telte a gvermekmunkánál a 14 évets korhatár megállapítását. 1890-ben ' pedig, a »Magyarországi Szociáldemokrata Párt« megalakulása-