Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-61

11 Az országgyűlés 61. ülése Í9 csak azt -akarjuk hangoztatni, hogy Sagunávai, Jellasichcsal, Hurbáninal szemben, akik a feudális reakcióval szövetkeztek a magyar forradalom ellen nekünk volt igazunk. Jankával ós Balaascuval, _ Havlipsekkel és Sturral, Koszticcsal ós Sztratimirovácscsal szemben csak részben volt igazunk. Románok, szlovákok, szerbek," horvátok is földet, szabadság-óit, aDstmzeti fejlődést és kultúrát akartak száz esztendővel ezelőtt éppúgy, mint mi magyar oki Es száz év előtti tévedésükért bennünket is felelősség terhel. Ezt ma nyíltam megvalljuk demokratikus szomszédaink felé, elsősorban Tito népe felé, (Hosszantartó lelkes taps a kormánypártokon ' és az ellenzék egy részén-} mely Zágrábban ledöntötte Jellasich szobrát. A testvéThtarenak vége, ma itt vannak közöttünk testvér ként, barátként, őket is, mint a többieket, idehozta az, hogy látják: ez a magyar nép három év alatt derekasain megdolgozott azért, hogy az élen járó szabad nicímzetekhez csatlalkiozihaissók. Három év 'alatt! új ország lett a mi országunk. Gyárainkban és szántóföldeinken, irodáinkban és iskoláinkban új nép formálódik, bátrabb, gerincesebb, erősebb nép. Ezt^a népet a munka és az építés szenvedélye hevíti, miért tudja, hogy a, maga hazáját építi. Ez a nép nem tekinti többé nyűgnek a munkát, hanem kötelességének a. demokratikus közösség, tehát önmaga iránit Három év alatt megmutattuk, bogy tudunk olyan nép is lenni, amely nem késiiik le mindig' mindemről, hanem be

1 is tudja hozni elmaradását. Nagy munka volt t. Országgyűlés! Három év alatt évtizedekkel mentünk előre l

és voltak sokam., akiknek túl .gyors volt ez az iram. De ezúttal minden az iramon múlott! (ügy van! Ugy van! a kormánypártokon.) Az elmúlt huszonöt esztendő gyalázata utam, a. háború szégyene 'után nem lehetett kémyelmeiskedmünk, néhány esztendő alatt kellett jóvátenni korszakok bűneit. Sietnünk klellett, tudva, hogy népünk jórésze nem szokott hozzá a sietséghez, tudva, hogy inkább ahhoz szokott, hogy üllő legyen, ne kiallapács. Sokan nem értették _ meg azokat, akik vállalták a kalapálás és a sietitetés feladatát, de ma már megérti a magyar nép, hogy most is, mint 1848-ban nem a félénkeknicík és a, hábozóknák, hanem az

; újítóknak és a bátraknak volt igazuk! (Ugy van Ugy van! Lelkes taps a kormánypártokon és az ellenzék eav részén.) Nóm bízzuk el mas-uiikat! Tennivaló van elég ós vannak még, akik viszszakívánják n i=zoiLgamultat és várják nyugiról az új Windischigrátzeket. Résen kell lennünk! Mi béikiébeni dotgozmi akarunk, de tudjuk, hogy a munka lelkesedése; mellett szükség 'vam hazafiúi elszántságriai is. Nemcsaík a^ munkának és az alkotásnak a hősiességére és önfeláldozására, ikell nevelnünk népünket, hamiem hősiességre ós önfeláldozásra nemzeti becsületünk ós függetlenségünk védelmében. (Élénk helyeslés és lelkes ftaps, a Ház minden oldalán.) Egyszóval, t- Országgyűlés, Kossuth ós Petőfi, Damjanich ós Bem erényeire, arra, hogy a hazáért élni és dolgozni, de. küzdeni ós meghálni is- keljl tudni. A hároméves harcokra és sikerekre visszatekintve elmondhatjuk: végeszakad a magyar történelemi tragdkus bukásainak. 1848 elbukott, mert vezető osztályában két lélek lakott, mert a parasztság nemi állt od

a életre-haJlálra a nemzet ügye meló, mert a magyarság magára maradt. Ezúttal más a helyzet Demokráciánk vezető osztályánaik, a munkásságnak erős a i. évi március 15-én, hét fon. 12 keze és erős a lelke: évtizedes harcok ég szenvedések acélozták .meg. Parasztságunk megkapta azt almit nem kapott meg 1848-ban és 1919-beni: a magyar fold az övé. És nem vagyunk egyedül, mint száz évvel ezelőtt! Együtt ^menetelünk az egész haladó emberiséggel és a haladó emberiség együtt meneteli velünk! Ezért biztos a magyar nép végső diadala! (Általános taps a kormánypártokon .és az ellenzéken^) Kérem a törvényjavaslat elfogadását. (Hosszantartó lelkeis taps u Ház minden oldalán.) ELNÖK: A miniszterelnök úr kivan szólná. r DINNYÉS LAJOS miniszterelnök: T. Országgyűlés! (Élénk \Mjenzes és taps^) A magyar köztársaság kormánya .a nemzet önmagával szembenii, régi becsületbeli adósságát kívánja leróni, amikor a t. Országgyűlésnek javaslatot tesz az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc emiéikének törvénybeiktaitátsára. Az adósság, amelyet ma lerovunk, a nemzeté! A mulasztás, hogy száz évig kellett várni ennek teljesítésére, a nemzet megrontóit terheli! A inatgyar nép megszakítás nélkül magáénak vallotta a ^ szabadságharc meanes ós magasztos .eszméjét emlékezett reájuk- elevenen éltek benne ós szivébe zárta azoknak a nagy férfiaknák a képét ós példaadását, akik az 1848-a-s forradalom vezetői ós hősei közöltt — az egész világ bámulata ós csodálatai közepette — a legvégsőkig tartottak M! Ho gy az 1848/49-iki szabadságharc és forradalom emlékét csak most iktatjuk törvényibe, ezért a felelősség azokat illeti, alkik a Habsburg-dinasztia ós saját osztályaik egybefonódott érdekei, vagy móp- és .forradalomelllenességük miatt, 1848 értelmét és értelmezését meghamisították, annak eredményeitől a magyar népet megfosztották, a nemzet függetlenségét áruba bocsátották, majd a forradalom és szabadságharc vívmányait meggyalázták és elsorvasztották. A jogfoilytono.siság, amelyet az 1867-ikii kiegyezés megteremtői imaigukónak vádlottak, az 1848-as törvényhozásnak lehetett formai, de (Sohasem, volt lényegi folytonossága. Ez a kiegyezés halomra döntötte a nép politikai és társadalmi felszabadulását * és sárba tiporta 1848 szent eszményét: a nemzet függetlenségét. Az 1867-es kiegyezés nemcsak hogy nem folytatta a föld felszabadítását, hamiem ellieinkezőleg a nagybirtokhoz láncolta a népet, a közszabaidságokat csak látszatra biztosította, mert a gazdaságilag kifosztott, megbilincselt ember politikailag sem lehet szabad. Az ország törvényhozását, a nagybirtok és a nagytőke szolgálatába állította,' a nemzetiségeket elnyomta, a választói jogból a dolgozó milliókat kirekesztette; így a parlamentje alig különbözött osztályjelleg szempontjából a. rendi országgyűléstől. A munkásság ós parasztság szervezkedését csendőri szurony és főszolgabírói erőszak fojtotta el, a nép óletszin vonala nem emelke^ dett, az analfabetizmus alig csökkent, a hadsereg, a külképviselet, az ország pénzügyi függetlensége még illúziónak sem volt nevezhető. A történelmi kritika helyesen állapítottq, meg, hogy az 1867. évi jogfolytonosság az osztályuralom, a tudatlanság, nyomor és sötét szo-