Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-64

169 Az országgyűlés 64. ülése 1948. Ugy érezzük, ezek a rétegek joggal fordul­nak hozzánk, joggal kérnek tájékoztatást és irányítást tőlünk, de ugyanakkor azt is tud­juk, hogy a probléma nemcsak ránk tartozik. Érthető, hogy e polgári rétegek azt, ami most történt, nean tudják azokban az elvont tudo­mányos kategóriákban nézni, ahogyan az álla­mosítás kérdését szociológiai vagy politikai "ta­nulmányok szokták tárgyalni vagy akár ahogyan eddig én is tárgyaltam. »De te fabula narratur« — »rólad szól a inese«: így érzi azok nagy része is. akiknek üzeme nem esett államosítás alá, akik állásu­kat nem vesztették el. Legközvetlenebb emberi értékeikben érzik magukat érintve, ha az, ál­lamosításról hallanak, A jövendő államosí­tásra gondolunk, a termelő munkában való megmaradás vagy az abból való kimaradás al­ternatívájára, életstandardjukra gondolnak, földindulást éreznek, mely megsemmisítheti, széttörheti életük eddigi formáit és elsodor­hatja egzisztenciájukat­Hiba volna fel nem ismerni ezt a problé­mát és annak teljes gazdasági és politikai je­lentőségét, ami a dolgozó polgárság és értelmi­ség egy talán nem jelentéktelen részének die­ziorientáltságálban és riadtságáhan _ rejlik. De­mokráciánk felelős vezetői fel is figyeltek rá. Az a néhány megnyugtató kijelentés, amely Rákosi Mátyás, Vas Zoltán, Szakasits Árpád és mások ajkairól elhangzott, mindenesetre jól és jókor jött, de nem elegendő. Nem elegendő, mert igen céltudatos ellenpropaganda is jan. így egyfelől az államhatalom részéről kézzel­fogható, megnyugtató, példamutató^ cseleke detekre van szükség — erre későbih még vissza­térek — másfelő 1 állandó felvilágosító, nevelő munkára abban a tekintetben, hogy a dolgozó polgárságnak és értelmiségnek az a jelentős része, amely a felszabadulás óta nem találta mes helyét a koalíciós pártokban, hogyan ta­lálhatja meg méltó helyét a népi demokrá­ciában­Ez utóbbi felvilágosító munkát mi kezdet­től fogva pártunk különleges feladatának tekintettük és — azt hisszük — e téren nem jelentéktelen eredményekeit értünk el. Minde­nekelőtt pártunkban és pártlapunk körül megteremtettük a haladó polgárságnak azt az élcsapatát, amely úgy fogta fel a népi demo­kráciához való tartozást, mint ahogyan a Szózat szavai beszélnek a hazához való ra­gaszkodásról: »Áldjon vagy verjen sors keze.« A. sors keze eddig inkább verte a radikális polgárt, mégis töretlenül megmaradt a népi demokrácia hívének és igehirdetőjének, hir­detvén, hogy a dolgozó polgárnak és értelmi­ségnek — bármi is történjék, még ha a hata­lom oldaláról mostohaként is kezelik — a népi demokrácián belül van a helye és soha semmi közössége nem lehet "a népi demokrácia áru­lóival, de még azokkal sem, akik nem bíznak a népi demokráciában. E töretlen vonal mel­lett kitartottunk, olykor népszerűségünk át­meneti feláldozása árán is. Legnehezebb fel világosi ó harcunkat az ér­tetlenség ellen most, az államosítással kapcso­latiban vívjuk. De hála Zsolt Béla képviselőtár­sam raervogó tollának és betegen is fáradhatat­lan publicisztikai aktivitásának, lényegében ez a harc i' megnyertnek tekinthető, mer 1 ' mind többen és többen ismerik' el. hogy q. népi demo­klrácia kérdésében és az államosítás kérdésé­ben a p ngárság do%ozó része csak azt az áll ás ­évi április hó 28-án, szerdán. 170 pontot foglalhatja el, amelyet pártunk kezdet­től f ogvai képvisel. Mindez hogyan tartozik ide, az államosítási javaslathoz? Nagyon is szorosan. Az államosí­'tás kérdése egyszerre és egyforma mértékben politikai és gazdasági probléma és sajátos rész­problémáinak helyes megoldása megköveteli a polgárság problémáinak rendezését mind poli­tikai, mind gazdasági síkon. Az államosítás körén kívül maradt magán­gazdasági szektor legitim gazdasági munkáját az államosított szekltíor munkájával való teljes harmóniába esak olyan polgárok végezhetik, akik politikailag is 'harmonikusan, demokra­tikus érzületben is beilleszkednek a népi de­mokráciába.^ De az államosított szektorban is egyre több és több szervező és 'tervező szakérte­lem kell. Ennek legnagyobb rezervoárja ezidő­szerint még mindig a polgárság körében 'tíallál­ható fel, részben azok között is, akiket az, álla­mosítással kapcsolatos változások esetleg hi­báikon kivül munkanélküliekké tettek. A politi­kai okosság ós a gazdasági szükségesség egy­aránt azt parancsoltja, hogy ezieket ne hagyjuk se politikailag, se gazdaságilag, elkallódni. Azt hiszem, nem csalódom, ha ezeket az exisztenciákat összefüggésbe hozom demokrá­ciánk vezető egyéniségeinek az úi független­ségi frontról, annak kiszélesítésével kapcsolat­ban tett egyes nyilatkozataival. Ha ez azt je­lenti, hogy meg akarják szüntetni a valóban demokratikus népfrontképes polgárok mai belső számkivetettségét népi demokráciánkban, mi azt a Radikális Párt részéről csak helye­selni tudjuk és a magunk részéről szívesen közreműködünk a mai fonák helyzet megszün­tetésében. Ezzel tulajdonképpen részben megadtam u választ a bevezetőben feltett második kérdésre: milyen magatartást tanúsítson az államosítás­sal kapcsolatban az államot irányító politikai hatalom a dolgozó polgársággal szemben? Po­litikai individualitásának elismerésével, nép­frontképes elemeinek az új népfrontba való felvételével tegye lehetővé — természetesen megfelelő demokratikus kontroll alatt — a dol­gozó polgárság^ széles tömegeinek beépülését a: népi demokráciába. Ahhoz azonban, hogy erre a még habozó polgári tömegek is megérlelődjenek, még vala­mire van szükség, és ez szorosan kapcsolódik az államosítási törvény végrehajtásához. Az államosítási törvény végrehajtásánál -legyen gondja a kormányak arra, hogy a szakszerű­ség és a szocialista humánum szelleme az egész vonalon és minden részletben messzemenően érvényesüljön. Amikor ezt hangoztatom, tulajdonképpen olyat kérek, ami a kormánynak úgyis szán­déka. Minden illetékes nyilatkozat ilyen értel­mű volt. E nyilatkozatok őszinteségét illetően a legcsekélyebb kétségem sincs % Az ilyen szán­dék azonban a végrehajtás során a végrehajtó hierarchia lefelé menő fokozatain és a száz meg száz végrehajtó közeg egyéni felfogásán át könnyen módosul, elsikkad, még ellenkező­jére is változhatik, ha a legfelső intézkedő aka­rat szüntelenül nem őrködik éberen és nem fordít külön gondot rá. Ez az, amit tulajdon­képpen kérek. A szakszerűség szempontját, ennek mórhe­tetlen jelentőségét, szakember Ínségünkben min­den jó szakember felhasználásának szükséges­ségét magyarázni az államosítás felső ^ vezér" karával szemben, sértés volna részemről

Next

/
Oldalképek
Tartalom