Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-64
161 Az országgyűlés 64. ülése 1948. reformot, mert ez véget vet a földbirtok igazságtalan elosztásának és földet iadot. a nincsteleneknek, a törpebirtokosoknak, a szegény parasztságnak, hanem csak azért tapsoltak a földreformnak, mert abban reménykedtek* gyár nép szociális vágyait, egy igazságosabb gyár nép szociális vágyait, egy igazságosbb társadalmi rend utáni sóvárgását le lelhet majd vezetni és így ők a földosztás árán megmenekülnek saját nagy vagyonuk igénybevételétől Együttérzésnek csak azokkal szemben van belye, — emberi együttérzésnek, erről beszélek — akik valóban szaktudással, egész munkaerejükkel, szociális magatartásukkal, egész vagyonuknak a vállalatokba való befektetésével igyekeztek a demokrácia megerősítését szolgálni. (MÓNUS Illósnó (szd): .Azokkal nem történik baj. Beállhatnak a munkába!) Hála Istennek, erről akarok beszélni. Ezekkel: a volt tulajdonosokkal szemben — igaza van Mónus Illésné képviselőtársnőnknek — valóban a legmesszebbmenő méltányosságnak kell érvényesülnie, és ezt a kívánságot valóban, fölösleges ittj túlságosan kihangsúlyozni, mert hiszen erre a méltányos bánáe módra a fenti törvényjavaslat módot is ad. Az ilyennek minősített volt tulajdonosoknak a termelésbe való bekapcsolása és megtartása megfejelő helyen, megfelelő fizetéssel nemcsak méltányos, de közérdek is. És itt hadd hivatkozzam a csehszlovákiai középipar államosításával megbízót: cseibszlová'k miniszterelnökihelyetitesnek egy minapi beszédére. Erre a beszédre annál is inkább rá kell mutatni, mert neín kétséges, hogy a februári csehszlovákiai (események, amelyek során az öven munkáslétszámon felüli vállalatok államosítását határozták el, a magyarországi fejleményekre sem maradhattak l^ihatás nélkül. És ez a kölcsönösség természetes is, hiszen egy -erületen, ugyanazon politikai és társadalmi erőmezőkben élünk. A csehszlovák miniszterelnökhelyettes az újabb államosításokról szólva kijelentette, hogv ezek végrehajtása jóvá:! nagyobb nehézségek e'lé állítja a csehszlovák gazdasági éle! et, mint amilyenek! a neihézipar államosítása elé tornyosultak. Nyíltan kijelentette, hogy a gyári munkásság megunta már a hangos demagógok ós patkol: könyökű pozicióvadászok befolyását az egyes üzemekben, és a csak ihangos jelszavakkal doílgozó, de szaktudással nem rendelkező gyárvezetőket azokkal a volt tulajdonosokkal klell pótolni, akik hajlandóik sziaktudásukai: a megváltozott helyzetben is a csehszlovák népi demokrácia szolgálatába állítani. Mi, t. Ház, Magyarországon talán _ még kevesebb szakemberrel rendelkezünk, mint a már jóval régebben iparosítot" Csehszlovákia, ezért nem ártana nádunk is megszívlelni a különben kommunistapárti csehszlovák)miniszterelnökhélyet'es tanácsát. A szakértelem mellett az^ új yáUalatyezetők kiválasztásánál a felelősségérzete", a kezdeményezés tehetségét kell elsősorban figyelembe venni. A vállalatvezetői funkció nem abban áll. hogy a régi tulajdonos autóját ezentúl a vállalatvezető veszi igénybe. Mi nem irigyeljük senkinek az autóját, há aziHető valóban fontos pozíciókra méltó és hivatott ember. Az autóval azonban együtt jár , a vállalat prosperitására, termelőképességének fokozására, a munkásság, az alkalmazót 1 ' aki életszínvonalának emelésére irányuló törekvés. Az államosíORSZÁGGYOLÉSI NAPLÓ IV. évi április hó 28-án, szerdán. 162 tás nagy vitája a gyakorlati életnek azon a kérdésén dő* 1 el, vájjon jobban, olcsóbban tud-e termelni az államosított vállalat. (ZENTAI Béla (kp): Lásd a NIK-néll!) Ennek első feltétele kétségtelenül' adva, van, mert az üzemek munkássága minden áldozatkészségét, munkakedvé- és jóindulatát az államosított vállalatok rendelkezésére bocsátja, és éneikül nem is lehetett volna a N1K deficitjét sem eltüntetni. A munkásságnak a munlüaversenyekbem kifejezésre jutó gyönyörű munkakészségével él vissza az olyan vállalatvezető, aki nem áll feladata ímagusiatán, és ezziei él vissza az a bürokrácia is, amelyet nem a munkásság lelkesedése, munkaleindülete füt, hanem asak önmagáért dolgozik lélektelenül. A vállalat vezet ő felelősségének kidomborí'ására hadd idézzek még egy külföldi példát A szovjet sajtó a nap okban közölte, hogy több szovjet gyár volt vezetőjét hosszabb szabadságvesztésre félték azért, mert gyára rosszminőségű árut termelt. Ezt, a példát kellene mindazoknak szeme elé tárni, akik az államosítotüzemek élére kerültek. Kétségtelen, hogy az ismert okokból, szükségből, rajtaütésszerűén bekövetkezett áiliamo-ilas során éppen a vállalatvezetők kinevezésénél súlyos meJjiékíOg-asiuk történtek. Készséggel állapítom meg, hogy egyrész: ezek a hibák elkerülhetetlenek voltak, másrészt több kirívó eset orvoslása azóta már be is következeit. Éppen ezért rosszakarat lenne azt^ alítani, hogy ezek a kezdeti hibák az államosítás csődje" jelentik. Csődről csak abban az esetben le" hetne beszélni, ha pártelfogultság vagy más előítéletek következtében az erre illetékesek nem lennének hajlandók a hibákat felismerni és ezekéi: a hibákat kijavítani. Etekintetben azonban ismétlem, hogy a közelmuult tapasztalatai megnyugtató választ adnak. Igen t Országgyűlés! Az egyik oka annak, hogy pártom és a magam részéről! az államosításról szóló törvényjavaslatot elfogadom, a bevezetőben kifejtett társadalompoli ikai szemléletünk, a társadalmi fejlődés törvényeiintik reális felismerése voElt Ennek a felfogásnaka kapiaíizmusról vallott felfogásomnak ter meszelésen az ellenkezőjét is lehetne vallani, ós így eilméleti síkon az államosítások szükségessége, időszerűsége vagy mértéke felett vita kőzni is lehet Van azonban egy másik lindok, amely az ideo'ógiai felismerésnél is nyomatékosabban támasztja alá pártomnak azt az elhatározását, hogy a törvényjavaslatot hibái ellenére, is elfogadja. Ez az indok a törvényjavaslat indokolásának harmadik bekezdésében jut kifejezésre és így hangzik (olvassa): »A hároméves gazdasági terv végrehajtásának első idejében szerzett tapasztalatok meggyőzték a kormányt arról, hogy ez a felemás állapot a mároméves terv megvalósításának veszélyeztetése nélkül továbbra fenn nem tartható: ahhoz, hogy az á^am a tervben kitűzött feladatokat maradéktalanul megvalósítsa s az ország- dolgozóinak életsEÍnvonaiMt máméi nagyobb mértékbea emelje,; elengedhetetlenül szükséges, hogy a száznál több munkavállalót foglalkoztató iparvállalatok köztulajdonba kerüljenek.« Igen t. Házi Kormánypártnak ós eleinkeknek az a legfőbib ©ondja, hogy a hároméves terv sikerüljön, hogy az a hősi erőfeszítés> az a nagy áldozatkész munka, amelyet mnnkás11
