Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-64
121 Az országgyűlés 64. ülése 1948. Ház a meghosszabbításhoz hozzájárult. Tessék folytatni. BARANKOVICS ISTVÁN (dn): A kártalanítás reális és konkrét módjának megállapítása nem olyan könnyű feladat, amelyet 2Í vagy 48 óra, alatt lelkiismeretesein, meg lehetne oldani. Ezért a kártalanítás módijára nézve konkrét javaslatot nem teszünk, de szükségesnek tartjuk, hogy a kormány megfelelő (Szakemberek bevonásával ezt a módot rövid időn belül dolgozza ki és rövid időn belül jöjjön az országgyűlés elé idevágó megfelelő javaslattal. Egy azonban bizonyos: senkit megélhetésétől meg-fosztani nem «zab~-d> pusztán azért, mert. közép- vagy nagyobb vagyonát történetesen„ az államosított váíllalatükiba fektette be. És bizonyos az, is, hogy az, érdekelteket megélhetésük szempontjából a kormány jóindulatának kiszolgáltatni nem lehet. A bűnösök, ha a bíróság ezt kimondib, veszítsék el egész magántulajdonukat, de az ártatlanok joga ne függjön a kormánytól. (Egy hang a kommunisfipártról: Hol vannak itt az »á]rtattIauok«?) Államosított vállalatok alkalmazottai és azok a tulajdonosok, akik egyúttal alkalmazottak is voltak, nem szenvedhetnek joghátrányt csupán azért, mert a, vállalat, amelynek alkalmazásában voltaik, áUonoiSjtásra került. Az államosított vállalatoktól elbocsátott alkalmazottaknak jogos igényük, hogy az érvényes munkajogi szabályok szerint a felmondási időre hiánytalanul ós késedelem nélkül megkap j/ák fizetésüket... (FISCHER József (szd) gúnyosan; A vezérigazgatók? — ZENTAI Béla (kp): Mint Sulyok Dezső!) Önök fizették ki, nem mi! (N a qy taps a néppárton, — Felkiáltások a szociátdemokrata r pártról% Miért tapsolnak ehhez? Sulyok Dezsőnek tapsoltak!) ... őket jogszerűen megillető járandóságaikat* azzal a megkötéssel, hogy a felmondási időre járó összeg^ a havi legmagasabb állami személyi juttatást nem haladhatja túl. Az államosított; vállalatok alkalmazottainak nyugdíjigényét pedig szintén a legmagasabb állami nyugdíj határáig föltétlenül tiszteletben keli tartani, hacsak az illetőket ettől az igényüktől jogerős bírói ítélet meg nem fosztotta. T. Országgyűlés! Nem mehetünk el szó nélkül a mellett a kérdés mellett sem. hogy a gyáripar állami szektorának nagyarányú kiterjesztése mennyiben vág bele a munkásság érdekeibe. Mi az ipari munkásságnak érdekét abban látjuk, hogy amint eddig is volt, a Jövőben is legyen egy állami szektor, egy városi, községi, önkormányzati ós / szö; vetkezeti szektor és legyen egy, az állami üzemektől független, jelentős magángazdasági szektor. Az állam, a városok, a községek, a szövetkezetek, a magánvállalatok mint munkáltatók versenyezzenek egymással a munkapiacoin» hogy minél kedvezőbb munkafeltótelek ellenében juthassanak hozzá azokhoz a munkásokhoz, akikre rá vannak utalva. A munkafeltételek javulásának, a munkássá! való jó bánásmódnak, a munkajog tisztele tberjtartásának. a kedvezőbb üzemi viszonyoknak gyakorlati ellő félté tele, hogy a munkáltatók versenyezzenek a munkásokért. (RUDAS László (kp): Láttuk a múltban!) Mert mindig a legjobb és mindig a legokosabb kormánynak kellene az ügyeket vezetnie ahhoz, hogy a munkást ne fenyegesse valaminő hátrány amiatt, hogy neki kizárólag az állam adhat munkát. Arra azonban, t. Ház, hogy mindig a legjobb és minidig a legokosabb kormány álljon az ügyek élén, azt hiszem — hogy évi április hő 28-án, szerdán. 122 Morus Tamás szavaival éljek — még egy kis ideig várnunk kell. (RUDAS László (kp): Nem jó és okos kormány kell csupán, hanem népkormány! — FISCHER József (szid): Szóval a^ kapitalizmus ideális a munkások szempontjából, nem a munkáskormány?) Ha viszont a munkáltatók a munkásokért versenyeznek (DÖBRENTEI Károlynó (kp) gúnyosan: Groldberger és Weiss Manfréd!), másfelől pedig a munkásság erős, szabad és független szakszervezetei hatásosan védik a munkásság érdekeit, akkor megvan a legnagyobb biztosíték arra., it hogy a munkás társadalmi helyzete kedvezőbbé válik, munkaszabadsága v-s lóban érvényesül, mert az erős szakszervezet hatalmára támaszkodó munkás szabadon. választh't az érette versenyző munkáltatók között. (RUDAS László (kp): Majd a nép kormánya megvédi a munkásokat!) •Nekünk, t. Házi, — mint ezt a választásokon lényeges programként hirdettük — nem ideálunk az állami bérmunkások társadalma. m És attól félünk, hogy ha a gyáripar 80%-aí &z álkm kezében lesz (FÖLDES Mihály (kp): A nép kezében!) és a magánkézben meghagyott csekély hányad is kiszolgáltatott állapotba kerüi az, állami érdekeltséggel szemben, £ (kikor a munkások választási lehetősége igen kicsire fog összezsugorodni az, állami és a nem állami munkahelyek között. (Zaj a kommunistapárt soraiban.) Átmenetileg, súlyos közérdekből, például egy gazdasági összeomlás fenyegető rémének elhárítása érdekéből a munkaszabadságot, a munkahely szabad megválasztásának jogát, fel lehet függeszteni, de mi a munkaszabadságról alkotott fogalmunkkal nem tudjuk összeegyeztetni egy olyan állandó jogi és gazdasági állapotnak a fenntartását, amelyben a munkás a munkajog gyakorlása szempontjából teljlesen az államhoz, van kötve. (SZAKASITS Árpád miniszter elnökhelyettes: Pedig ez lenne az, evangéliumi szocializmus! — Zaj. — Az elnök csenget.) Sajnáljuk, hogy az állam, mint munkáltató egy olyan munkaerőgiazdalkodási intézkedést adott ki, amely jogszabállyal is az államhoz köti az államosított üzem munkásait, amennyiben őt arra kötelezi, hogy munkaviszonyát az állam által kijelölt más üzemben ós más beosztásban is köteles folytatni. (VAJDA Imre (szd): államtitkár: Tudja képviselő úr, hogy ezáltal segíteni akar az állam?) Ezzel kapcsolatban arra kérjüik az igen t. kormányt, hogy amennyiben a racionalizálások során egyik üzemből a máísikba munkásokat helyeznek át, a legkörültekintőbb gondossággal ügyeljenek arra, (Zaj.) hogy egyfelől kizárólag parancsoló közérdek alapján és lehetőleg ,a munkásnak személyes választási lehetőséget nyújtva, történjék meg az új munkahely (kijelölése, másfelől az áthelyezés sohase járjon családok szétszakításéival és mindig mellőzzék a (munkásnak más politikai községbe való áthelyezését. Minden emt>er szeret ott megmaradni, ahol gyökeret eresztett, ahol szerettei; rokonai ós barátai élnek és ahol szükség idején anyagi és lelki segítséget kaphat. Különösen azt az embert érinti fájdalmasan, ha ki kel ^ szakadnia megszokott környezetébőL akit amúgyis a szűkös kenyér gondja nyom. (Zaj — Döhrentei Károlyné (kp) közbeszól. — Az elnök csenget.) Nagyon izgatott a képviselőnő. T. Országgyűlés! Mi soha nem voltunk a nagyüzemek észszerű és megfontolt államosításának ellenségei, bizonyos feltételekké 1 ,
