Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-64

1Ö9 Az országgyűlés 64. ülése 1948. évi április hó 28-án, szerrdán. 110 Amikor mi ev&nygélúimi szocializmusról beszélünk, nemcsak a kapitalizmusnak mondunk ellent, és nemcsak arra törekszünk, hogy mun" kaja alapján mindenkinek biztosíthassuk a jólét lehetőségét és kiküszöböljük a magántőke elnyomó és kizsákmányoló hatalmát, hanem széniünk előtt egy olyan gazdasági rendszer, sőt ezen túlmenően egy olyan kultúrf orma lebeg, amely a technika lehetőségeinek maximális kihasználásával ós a munkanélküliséget megszüntető teljes foglalkoztatottsággal a legtöbb ós a legjobb jószág előállítását biztosítja, ezekből mindenkit igazságos arányban, de legalább a szükséglet mértékéig részeltet, és mindezt az ember szabadság jogainak teljes élvezetével tudja párosítani, s mindenesetre kizárja az ember szabadság jogainak lényeges csorbítását. (Mozgás a kommunista- és a szociáldentokriatapárton-) Ez az; az optimális cél, aimely mint ideál mielőttünk lebeg, és azt hiszem- ennek az elérendő eszménynek helyeslésében a legkülönböző világnézetű emberek is egyet tudnak érteni. A nézeteltérések és a fájdalmas összeütközések sokszor nem is az eltérő világnézetből származnak, hanem az egyébként kétségkívül igen jelentős módszerbeli különbségben rejlenek. (11.00) Én legalábbis a marxista művek olvasásából ós főképpen marxista ismerőseimmel való személyes vitáimból ezt a tapasztalatot szűrtem le magamnak. Az emberi történetnek ebben a szakaszában, amelyben nemcsak gazdasági harcok dúlnak), hanem auielv póniuszok csatájától hangos, ón szebb és nagyobb áldozatvállalásra érdemes emberi vállalkozást el sem tudok képezni, mint a szocializmus, a demokrácia és a kereszténység összhang

1 jának szolgálatát eerv úi általános emberi kultúrf orma megteremtése érdekében. (Ugy van! Ugy van! a néwárton.) T. Országgyűlés! A kapitalizmus elvetésén és a szocializmus akarásán túl lényeges törekvéseink között még más párhuzamosságok is vauinak. -Szándékaink bizonyára, egyesülnek abban az elhatározásban is, hogy népünk alacsony életszinvonalát minél előbb az emberi mohóságnak és a

z ember huszadik századi jogos igényeinek megfelelő színvonalra emeljük és ennek a célúak megközelítése érdekében a hároméves terv sikerét közös erőfeszítéssel biztosítsuk. (Ugy van! a népvárton.) Amikor a kapitalizmus lebontása, a szocializmus akarása;, a nép alacsony életszínvonalának felemelése és egy gazdasági terv megvalósítása érdekében mozgósítjuk az ország erőit, meglehetősen töretlen úton járunk. Az elmúlt évtizedek története azonban egy olyan példával szolgái, amely számunkra tanulságos lehet és sok kártékony tévedéstől óvhat meg bennünket, ha a benne rejlő tanítások elől valaminő elfogultságból nem zárkózunk el. A példa hasznosítása, amelyre hivatkozni akarok, természetesen nem annak szolgai lemásolása, hanem a belőle levonható tanulságoknak a mi eltérő viszonyainkra való alkalmazása. Arra a példára gondolok, amelyet az első világháború után a Szovjetunió vezérei adtak. Nem felejtem el a nagy különbségeket: hogy a Szovjetunió a világ egyhaiodára kiterjedő ás nyersanyagokban igen gazdag hatalom, mi pedig kicsiny és a legfontosabb nyersanyagokban igen szegény ország vagyunk. Ott proletárdiktatúra volt, itt a módszerek egészen mások. Ott akkor viszonylag fejletlen volt az ipar. mi pedig már a

z iparosodásnak jelentősebb fókát értük eh stb. L>e vannak hasonlóságok is. A Szovjetunió is —- r mint mi — egy rendkívüli pusztítássá! záruló háború után fogott hozzá egymással párhuzamosan a háborúban lerongyolódott nép anyagi óletsziuvonalának felemeléséhez, a szocializmus kiépítéséhez, illetve a kapitalizmus lebontásához. Lenin ós kipróbált munkatársa, Sztálin. mint ezt a kommunista párt történetében olvastam, nem késlekedett abban az időbein megfékezni _ azokat, az irányzatokat, amelyek az ideológiához való látszathfeéig jegyében, de államférfiúi böleseség nélkül a nép élet" szinvonalának emelésével kevesebbet törődve, máról-holnapra akartaik megvalósítani a marxista ideológiának megfelelő társadalmi és gazdasági rendet. A Szovjetunió két vezére, az Unió valamennyi erejét elsősorban arra összpontosította, hogy az újjáépítést károsan befolyásoló gazdasági megrázkódtatások kockázata nélkül minél gyorsabb iramban fejlődjék a termelés, az ország minél előbb megszabaduljon a világháborús és a polgárháborús pusztítások bénító következményeitől, és hogy a gazdasági szervezet, amely a nép jólétének és megélhetésének alapja, minél szilárdabbá és egészségesebbé váljék. Miután már a kapitalizmus legfőbb erőforrásait, mondhatnám' pénzügyi ós gazdasági citadelláit bevették ós lerombolták és így a szocializmus megvalósításának legfontosabb elemi előfeltételeit megvalósították, Lenin, aki nyilván a világ leg. kommunistább kommunistája volt, a nép érdekében, de a szocializmus érdekében is példát adó bátorsággal megszervezte — a szocializmus átmeneti visszavonulásának jelszava jegyében is — az új gazdaságpolitikát, a NEP-et. Minf, a következmények igazolták, ez a, nagyon merész kezdeményezés a szocializmuishoz való későbbi visszatérésnek és a marxista szocializmus megvalósításának valóban elengedhetetlen előfeltétele volt. mert a NEP időszakában a háború által" agyonsanyargatott nép biológiailag és gazdaságilag megerősödhetett, munkaereje megnőtt, munkakedve felderült, az új keretekhez hozzászokott és azokba be tudott illeszkedni. Ebből a lenini példából, t. Ház, számunkra is hasznos tanulságok adódnak. Bizonyos. hogy én nem ugyanazokat a tanulságokat vonom le belőle, mint a marxisták, de azt hiszem.;, egy közös tanulság adódik belőle. Levonhatjuk belőle azt a közös tanulságot, hogy egy ideológia, bármilyen ideológia megvalósítása szempontjából, nem az a legüdvösebb, ha, mindenáron hajszoljuk az ideológiát ós nem a legegyenesebb út okvetenül a legrövidebb, a legjobb', a legcélszerűbb út is. A mi háborúsújtotta országunk is egyszerre állt szemben a háború után közvetlenül a kapitalizmus lebontásának és a szocializmus felé elindulásnak, valamint a nép életszínvonala felemelésének külön-külön is óriási fela>datával. Magyarország számára azonban a háború gazdaságilag nem a fegyverletételíkor ért véget, hanem az infláció megszűnésekor. Amíg a forintot meg nem teremtettük., ami.a koalíciós kormánynak kétségkívül egyik jelentékeny sikere ^volb addig' gazdasápolitikánk jórészt csupán a romeltakarításra, a foltozgató helyreállításra s a fizikai lét napról-napra való meghosszabbítására szorítkozhatott, mert az állami tervgazdálkodás legnélkülözhetetlenebb pénzügyi előfeltétele, a viszonylagosan szilárd pénz*, hiányzott. A forint tette lehetővé a tervezést és a gazdasági újjá-