Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-90

1103 Az országgyűlés 90. ülése 1948. volna, hogy nem nyúltunk volna a nagyva­gyónokhoz, kártérítést fixettünk volna a bá­nyabáróknak, a forintot nem tudtuk volna megszilárdítani és alkudozhattunk volna kül­földi kölesönért. Vájjon nem ugyanez volt-e a helyzet a há­roméves tervnél is é«s vájjon nem ugyanez a helyzet a mezőgazdaság újjászervezését, a szö­vetkezeti termelési befejezését illetően isi Ugyanez a helyzet- A hároméves tervet, azt, hogy az ország három év alatt a saját erejé­ből felülmúlja a háború előtti termelési élet­színvonalat, 1947 elején a polgári közgazdaság és politika képviselői ugyanúgy ábrándnak, illúziónak i minősítették, mint 1946 nyarán a stabilizációt, amikor megtörtént, hogy kint a vidéken a kormány tárcát viseiő reakciós mi­niszterei maguk minősítették agyrémnek a stabilizációt. A hároméves tervet ugyanilyen agyrém­nek minősítik. A marxisták viszont a három­éves tervet összekötötték a bankok a nagy­ipár államosításával, a nagytőke gazdasági és politikai befolyásának felszámolásával, a kormányzatból való eltávolításával, és mind­ezek árán a demokratikus erők támogatásával elérték, hogy ma. a hároméves terv első év­fordulóján termelésünk elérte a háború előtti termelés színvonalát és< a térvet nem prolon­gáljuk háromról négy vagy öt évre, hanem a terv befejezését két év és öt hónapban irá­nyoztuk elő és erre az időre be is fejezzük­Ugyanez a helyzet ma a mezőgazdaság újjá­szervezését illetően is. Nem kétséges, hogy a mezőgazdaság újjászervezése minden eddigi­nél nagyobbmérvű ós hosszabblejáratú fel" adat. Nemcsak arról van szó, hogy fásítsunk, a talajt javítsuk, új terményeket vezessünk be, hogy általánossá tegyük a műtrágya hasz­nálatát, hogy gépesítsünk és ezáltal virágzó kertté varázsoljuk az országot, hanem arról van szó, hogy e sok évtizede fennálló célkitűzé­seket, amelyekről a reakció szakemberei év­tizedeken át csak fecsegtek, ma valóban meg­valósítsuk- Ezeket megvalósítani azonban csak a kapitalizmus gyökereinek felszámolá­sával lehet. Arról van szó, hogy a mezőgazdaság újjá­szervezése ugyanúgy össze van kötve a falusi burzsoázia visszaszorításával, a kapitalista út elzárásával a mezőgazdaságban, mint ahogyan össze volt kötve a stabilizáció és a hároméves terv feltételeinek biztosítása a nagytőke gaz­dasági és politikai hatalmának felszámolásá­val. (Ügy van! a dolgozók pártján.) A reakció ugyanolyan reményeket fűz az új feladat csődjéhez mint a stabilizáció, ille­tőleg a hároméves terv bukásához. Nem # két­séges, hogy ugyanúgy csalódni is fog, mint a stabilizációhoz és a hároméves tervhez fűzött reményeivel kapcsolatban­Mi ennek a biztosítéka? Ennek a biztosíté­kai eddig elért eredményeink: az, hogy a ma­gyar demokrácia az elmúlt bárom év alatt megteremtette a következő lépésnek úgy a gaz­dasági, mint politikai feltétöleit. Biztosítéka ennek továbbá az. hogy a magyar demokrácia vezetésében ma döntő és irányító szerepe van a munkásosztály vezető szerepe révén a marx­izmus-leninizmus ideológiájának, Ennek n az elméletnek helyes alkalmazása volt az előfel­tétele 1917-ben az orosz munkásosztály győzel­mének a cári önkényuralom és a vele össze­forrott kapitalista rendszer felett- De ennek évi december hó 10 én, pénteken. 1104 az elméletnek fel nem becsülhető jelentősége van a mi nemzeti katasztrófánk terhétől súj­tott, évszázados szolgaság által hátratartott országunk számára is. Ha az elmúlt száz esztendő két forradal­mának tragikus bukását és az új demokra­tikus Magyarország eredményes fejlődését te­kintjük, nem lehet elfeledkeznünk arról, hogy az 1848/49. és az 1918/19- évi forradalmaink bu­kásában nemesak a társadalmi és politikai el­lentmondásoknak és nemcsak a politikai erők elégtelenségének volt szerepük, hanem ezzel kapcsolatban nem kevésbbe jelentős szerepe volt a -vezetésre hivatott erők ideológiai fej­letlenségánek iis. (ügy van! a dolgozóknál) Nem kevésbbe jelentős szerepe volt annak, hogy a vezetésre hivatott erők nem voltak tudatában, nem látták világosan a forradalom győzelmének társadalmi, és politikai követel­ményeit., 1848/49-ben a márciusi értelmiség csak 1849 tavaszán illetőleg nyarán és akkor sem a maga egészében ismerte fel az agrár­kérdés jelentőségét- Nem kis része volt ebben annak, hogy nem volt ereje más irányt adni az eseményeknek. A márciusi baloldalt forra­dalmi lelkesültség hatotta át, a párizsi forra­dalmat tartotta eszményképének, de nem mé­lyedt el eléggé sem a feudalizmust messzeme­nően felszámoló francia forradalom, sem a magyar viszonyok tanulmányozásába, ahol az elmaradt viszonyoknak megfelelően az agrár­kérdésnek a forradalom szempontjából még nagyobb jelentősége volt. S mert nem mé­lyedt el eléggé, nem ismerte eléggé a forra­dalom győzelmének követelményeit, ezért en­gedett a nemesi opportunizmusnak és a job­bágyság felszámolásának kérdésében átvette a középbirtokos os'ztálypO'ltikát, sőt 1848 nya­rán még maga is szembe fordult a jobbágy­kérdés messzemenő megoldását követelő Tán­csics Mihállyal­De ugyanezt mondhatjuk el 1918/19-ről is, amnkor^ már a munkásosztály állt a forrada­lom élén, de . a munkásosztály fe ugyanúgy nem volt nemesafe politikailag, hanem ideoló­giailag sem felkészülve, mert a« ő veizetőrétege sem mélyedtél eléggé a«új kornak, a marxizmus forradalmi módszerének, a nemzetközi . hala­dás élenjáró elméletének ai magyar viszo­nyokra való alkalmazásában. Ugyanúgy enge­dett a marxizmus külsőleg, formálisan alkal­mazó, a szocializmus jelszavaiban az oppor­tunizmust átmentő szociáldemokrata jobb­ól dalnak, mint 48 márciusának radikális értel­misége annaJöiídeijén a középnemesség opportu­nizmusának. Ha a két veszteséges forradalommal szem­ben az új magy"i» demokrácia győzelmes előre­nyomulását, sikeres fejlődését tekintjük, ha ennek forrására akarunk rámutatni, — b ál­mos-izebbmenően" kedvezőbb belső és nemzet­közi feltételeik mellett is — akkor lehetetlen rá nem mutatnunk arra: abba, hogy a magyar demokrácia z elmúlt három év alatt az utol­sók közül a népi demokratikus országok él­vonalába fejlődött, döntő része van annak, hogy a magyar demokráöia mai képviselői, és elsősorban a munkásosztály tanult a saját múltjából, megtanulta a nemzetközi haladás elméletének a magyar viszonyokra való alkal­mazását. Ez a követelmény acaomban nemcsak a vezetésre áll, hanem áll általában is és ép­pen eaért nem feledkezhetünk meg arról, tuda-

Next

/
Oldalképek
Tartalom