Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-90

1079 Az országgyűlés 90. ülése 1948. dasági és kulturális külkapcsolatokkal foglalk r * intézményeknél is. viszont e követelményeknek megfelelő intézmény Magyarországon ma nincs.« T. Országgyűlés! Ha a magyar történelem folyamán a magyar kiitképvisetetek > múltján gondolkozunk. akkor eszünkbe jut a bolognai ós pádovai egyetetm, miajd később a krakói, ahol az egykori kancelláriák, tehát a külképviseletet is ellátó hivatalnokait képezték. Mohács után ez az önálló msgy r külképviselet teljesen belesikjfciadt ;a német-római birodalomba, ami nem jelenti azt, hogy nem akadtak egyes kiváló magyarok, akiket a királyi Magyarország' tehát a német-római császári birodalom ' ami akkor egyet jelentett •— felhasznált diplomáciai küldetésre. A múlt ködén át megjelenik Pázmány alakja, aki Aneonábain odavágja birétumát azzal a mondattal, hogy: »Krisztus helytartója a kereszténység tanai" nak ellenségeivel szövetkezik«. — ami Fraknói Vilmos püspök történelmi művében ép" penúgy olvasható, mint Aesády Ignác Pázmány-bi ográf iá j ában. Az önálló magyar külpolitika 1848/49-ben csillant meg, lamikor Kossuth Lajos elküldi Pulszkyt Bécsbe, Szalayt Frankfurtba, a Páltemplom, inkább szónokló, mint valóban forradalmár gyülekezethez, r Teleki Lászlót Parisba, Andrássy Gyulát Konstantin ápolyba; felveszi!: a kapcsolatot a velencei köztársasággail, Maninnel és Tomas'inivel. Azonban faiz akkor kialakuló magyar külképviselet az 1849. évi világosi katasztrófa után elsorvadt. 1867-ben, mint mondották, a Pragmatica Sanctio alapján lemondott a- nemzet az önálló külképviseletről. Hiába figyelmeztette Kossuth Lajos Oassandr a-le vei ében ,

a 67-eis ki" egyezés iétrehívóiit, hogy ezt az állampolitikai egyezmény elgáncsolja a belső szociális haladás, fejlődés minden lehetőségét, elvágja a nemzetiségekkel való megegyezés útjáig és olyan viszályokba, európai konflagrációkba fogja idővel belesodorni a nemzetet, amely ben mindent veszíthet és semmit sem nyerhet. Az ellenforradalmi Európában történelmileg éji társadalmilag talán elkerülhetetlen volt akkor a kiegyezés. Ausztria és Magyarorsizág. ez a félig reál-, félig personal-uniós kapcsolat, az akkori vezetőosztályoknak kétségkívül előnyösebb megoldást kínált. Kossuth megírta — mint említettem — Cassandra levelében Deák Ferencnek és ezt szeretném szórói-szóra idézni (Olvassa): »A kiegyezési törvények ellentétben állanak a kornak, melyben élünk, irányával, az európai konjunktúrák sugaltmával. szomszédainkat úgy Nyugat' mint Kelet felé ellenségeinkké teszik, a nemzetiségi belkérdés kielégítő megoldását lehetetlenítik, a szemlátomást közelgő európai bonyodalmaknál hazánkat a vetélkedő ambícióknak céltáblájául tűzik ki. A meglepetés" hez, a jelen felett — folytatja Kossuth — agírodalom csatlakoízik a jövendő felől, mert a lemondás logikai következetessége oly politika eszközévé tette a magy2r nemzetet, amely őt vihar felé sodorja, aminővel léte fenyegetve még a múltnak legszomorúbb viszontagságai közt se volt még soha«. Kossuth tehát előre látta, hogy la szlávellene^ség kifelé és befelé múlhatatlanul a német f imperializmus karjaiba kergeti Magyarországot ég a német hódításnak egyik ugróéit december hó 10 én, pénteken. 1080 I deszkájává teszi. Tartós magyar függetlenség csak a dunavölgyi népek szövetségében állhat fenn. Ezt akkor nem tanultuk meg Kossuthtól. Azóta meg kellett tanulnunk az első és második viharból, amelv itt tombolt a fejünk felett és ^aminővel létünk fenyegetve még a múltnak legszomorúbb viszontagságai közt sem volt még soha«. T. Országgyűlés! 1918 rövid önálló külpolitikai pillanata s a rákövetkező 1919- évi ta" nácsköztársaság után a Horthy-korszak huszonötéves intermezzója következett, amikor a magyar külpolitikát nagyban és egészben, jelentékeny részben a 67-es Ballhausplatznak társadalmi és lélektani továbbélése jelentette, élén azokkal az egyéniségekíkel, akik hajlari" dók voltak a Horthy-korszak lényegében népellenes prefasizmusát külpolitikailag először az olasz fasizmushoz, majd mindinkább a hitleri tébolyhoz és mételyhez, teljesein' a német cselédséghez kötni. így jutó ttunk ezután el a rendszer törvénytelen, de természetes gyermekeként egészen Kemény Gábor nyilas külügyminiszter őrjöngéséig. Közbem más külpolitikai viotnal is megcsendült, amely álmodozott a Baltikumtól a Balkánig. Lengyelországtól Szicíliáig t?rtó valamilyen fajta »Z<wisehen-Európáról« a »Mitteleurópa« mellett. Ebből az eszmélkedésből. a hitleri elnyomástól való aggodalom volt kiolvasható, de mindézen eszmélkedések nyomtalanul elmúltak; hol van már a tavalyi hó? T. Országgyűlés! A felszabadulás után a magyar külpolitikát egyértelműéin annak kel" lett volna meghatároznia, hogy egyrészt milyen erő tépte le a hitleri téboly Nessus-ingét népünk testéről, másrészt hogy milyen társadalmi erők jelentkeztek, jogos, de eddig viszszatartott szerepükért? Igazi külpolitikai garnitúrát csak akkor lehet csinálni, amikor a régi rezidiumok helyett ezek az új, az 'őket elküldő társadalmi osztályokhoz hű és szakmailag is kitűnően képzett külpolitikai erők jelentkeznek majd. Kétségtelenül meg kell állapítani, a felszabadulás óta is bizonyos ingadozást a magyar külügyi képviseletben, ami számos esetben dezertálás sá^és árulássá változott. Elég itt a t. Országgyűlés előtt csak az akkori netmzetgyűlés 1946. évi naplójában található és a kommú" nistia párt szónokai részéről elhangzott kritikákra utalnom, amelyek jbggal kifogásolták akkori külképviseletünknek ós egész külügyi adminisztrációnknak hasztalanul és több jószándékkal, mint meggyőződéssel védett apparátusát. »Kinek a követe vagyok én, Aladár ?« — hangzott fel csak nemrégiben egy mimosített hazaárulónak a másikhoz írt levelében, egy olyannak, akd eljutott a bitófáig. Valóban meg lehet kérdezni, hogy kinek a követei voltak a magyar külképviselet tagjai. Vájjon a magvar népnek és a magyar népi demokráciának-e. avagy sajnos, elég jelentékeny részben a felszabadulás után, eMemkezőlieg, az államkasszából fizetett, államköltségen tartott hazaárulásnak, az imperializmusnak, az elomló mo~ nopolkapitalizmusnak szegődött zsoldosaiként? De t Országgyűlés, még a tisztességes jó* szándék is mutatott olykor bizonyos ingadozást, ami abból volt magyarázható, hogy a felszabadulás után hamarosan kitűnt, hogy egy világ helyett kettő van, hogy az Egyesült Nemzetek ólma szétfoszlott. Kinek a hibájából? Legyen saabad e javaslat kapcsán erre felel-