Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-88

lOál Az országgyűlés 88. ülése 1948. nak arra ®

r megállapításaira, hogy ebben az országgyűlésiben erről az oldalról a jogi törvónyáavaslatok ellen valami általa megállanitoitt ellenállás mutatkozik, hogy mi meg alkarjuk akadályozni azt. hogy a törvényeken változtatásokat' eszközöljenek, mert mi azokat örökérvényűeknek tartjuk. Hát igein t. Országgyűlés! Ennek pont az ellenkezője az igaz. Itt semmiféle ellenállás nincsen, hiszen ón magam is a t örvény javaslat mellett iratkoztam fel ós kifejezést adok annak a meggyőz'ó'dósiünlknek, hogy ezt a büntető törvénykönyvet a gyökeres átdolgozásra megérettnek találjuk. Minthogy azonban ez a tárgyalás alatt levő , javaslat nem ilyen, nagyigényű, hanem csak büntetőjogunk egyes kirívó hibáit és fogyatkozásait akarja orvosolni, én annak

1 bírálatában nem terjeszkedem ki az egyébként már eddig is teljesen kimerítően tárgyalt; jogpolitikai elvekre, hanem csak az egyes rendelkezéseik tárgyilagos ós szakszerű tárgyalására szorítkozom. Általánosságban mindenesetre már elöljáróban meg kell állapítanom, a törvény javaslat azt a célt, amelyet el akar érni, naigy mértékben megközelíti. Termésizetes dolog az, hogy egyes részletekben bizonyos^ aggályaim merülhetnek fel és ezeket az aggályokat a t. törvényhozás és az igen t. miniszter úr figyelmébe ajánlom. Áttérve a tör vény javaslat részeinek taglalására, nem mulaszthatom el annalk kijelentését, hogy az első fejezetben foglalt egészen új intézkedések nagyban és egészben nemcsak hogy nem- kifogásolhatók, hanem sok tekintetben hiányit pótolnak és megnyugtatóak. Mikor aizonban aiz elmebeteg bűnöző biztonsági őrizetbe belyezését általában helyesnek tartom, nem hallgathatom el bizonyos kérdésekben aggályaimat. Kezdjük mindjárt az 1. §"o'n. Aggályosnak tartom, hogy biztonsági őrizetbe kelljen helyezni azt az elmebeteg bűnözőt, aki vétséget követ el, miniden megkülönböztetés nélkül, tehát bármilyen vétség esetén, teszem fel, egy szóbeli becsületsértés esetén, mert hiszen ez is vétség. A nem elmebeteg tettes ilyenkor bizonyos (kisebb- pénzbüntetéssel rendszerint megússza a dolgot, az elmebeteg tettest azonban legalább egy esztendőre megfosztjuk szabadságától, mert akárhogyan vesszük is, akármennyire mondjuk is, hogy ez nem büntetés, TÓgeredtoényben szabadságelvonás. (KONDOR Imre (p): Nem kell szimulálni!) A tényleges elmebetegekről beszéltem; azok is követhetnek el vétséget. (KONDOR Imre (P): Azt meg úgyis gyógylkezeltetni kell!) Méltóztassék türelemmel lenni, egészen röviden fogok beszélni: az idő már nagyon előrehaladt, meg méltóztatik látni, hogy igen röviden és a legnagyobb tárgyilagossággal fogom tárgyalni a javaslatot. (E<m hafta a néppárton; Halljuk a szónokot!) Meg kell említenem, hogy az igazságügyi bizottság bizonyos mérvű enyhítést statuált a (2) bekezdés megalkotásával, ez azonban szerintem nem megnyugtató és nem elegendő, mert nem zárja ki teljesen, hogy ilyen csekély súlyú bűncselekményért is ne legyen kimondható a biztonsági őrizetbe helyezés, de egyébként is, ki tudja a«t megnyugtatóan megállapítani, hogy valakinek az elmeállapota való színűvé teszi-e újabb bűntett vagy vétség elkövetését? ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ IV. évi november hó 26 án, pénteken. 1Ö42 * Itt? szerény megítélésem szerint, mindenképpen disztingválni kellene a vétségek között ós a csekélyebb súlyúakat, talán a magánvádasafcat, ki kellen© venni azok köréből, amelyek a biztonsági őrizetbe helyezésre okul szolgálhatnának. Nem tudok egyetérteni ,

a 3. § rendelkezéseivel sem.. Indokolatlannak tartom a biztonsági őrizet legrövidebb tartamának egy évben leendő meghatározását, mert ha a biztonsági őrizet célja,, amint a 2. § kimondja, az őrizetbe helyezett személy ártalmatlanná tétele, gyógyítása, illetőleg újabb bűntett vagy vétség elkövetésének veszélyével járó elmeállapotának, közveszélyes állapotának megszüntetése, akkor nézetem szerint a biztonsági őrizet tartama nem lehet hosstzabb, mint ameddig ez a közveszélyes állapot valóban tart és abban a pillanatban, amikor a szakközegek — bizonyára ! az intézet orvosa — azt állapítják meg és jelentik a bíróságnak, hogy ez a közveszélyes állapot megszűnt, az őrizetben tartást, szerintem, azonnal meg kell szüntetni, függetlenül attól, hogy a gyógyulás mennyi idő alatt következett be. Magam i

s helyééinek tartom viszont, hogy a bíróság ilyen jelentés hiányában egy esztendő leforgása előtt az ügyet újból megvizsgálja és döntsön az őrizetből való el* bocsátás vagy annak meghosszabbítása kérdésében, azonban az elmebetegnek időközben bekövetkezett meggyógyulása a z

w ilyen meghosizszabbítás esetében is az őrizetből való azonnali elbocsátást kell, hogy eredményezze. Nagyon helyesnek tartom, hogy a bíróság az elbocsátást ahhoz a feltételhez kötheti, hogy az elbocsátott felett arra alkalmas személyek felügyeletet gyakoroljanak, azonban feltételezem, hpgy ez csak a nem telj^sien gyógyultak tekintetében foglalhat helyet, mert a teljesen gyógyuitaknál erre semmi szükség nincs, — erre vonatkozólag kérek is kiegésizítést —. de nem tartom mindem esetben helyénvalónak a felügyelet elmulasztása esetén az elbocsátottnak az őrizetbe v'a-ő viss'zahelyezhe'tőségét sem, mert e_z abból az okbó| is történhetik, hogy az illető időközben felgyógyult és a felügyeletre szükség már vagy egyáltalában nincsen, vagy pedig csak csekély mértékben kívánatos. Csak helyeselni tudom, hogy az eljárás egész szakában a védelem kötelező és hogy ellenőrző szakértő alkalmazása is olyan nagyvonalúan lehetővé van téve, úgyszintén a jogorvoslattal élők köre .is olyan tágan van meghatározva. Aggályaim vannak ellenben a Í0. . § utolsó mondatában foglalt azon rendelkezés ellen, amely szerint a

z őrizetbe visszahelyezés kérdésében az elmeorvos meghallgatása mellőzendő, é* aggályaim megokolásául hivatkozom az ide vágóan fentebb már előadott érveimre. A 11. § rendelkezéseit őszintén megvallvanem egészen értem. Helyes és á büntető per* rendtartás 459. §-ával összhangban álló am ügyészség feljogosítása arra, hogy új tény vagy új bizonyítékok alapján az elévülési idő elteít előtt a bűnvádi eljárás folytatását kérheti, azonban hogyan kérheti ugyanazt maga az őrizetbe helyezett, vagy védője, törvényes képviselője, vagy házastársa az elévülési idő eltelte után? Hiszen ezeknél az elévülési idő nincs megemlítve és pedig nyilván szándékosan. Ez a szövegezés nem elég világos. (Elnök: Molnár Imre. — 15.27.) Meg kel! itt említenem azt, hogy a biztonsági őrizetbe helyezésnek két előfeltétele van. 66