Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-88
1017 Az országgyűlés 88. ülése 1948. latos kisebbségi véleményem isineirtetósének. Méltóztassanak megengedni, hogy ezekután, mivel az előadó úr már nagyjából ismertette elgondolásunkat, foglalkozzam a büntetési nemek kapósán beadott módosítás kérdésóval. Azért nem látom ezt önálló indítvány körébe tartozómak, mert hiszen nem önálló indítvány kérdése ez abban a pillanatban, amikor a büntetőnovella a büntetőtörvénykönyv egyes fogyatékosságait kívánja megszüntetni. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben a büntetőtörvénykönyv fogyatékosságainak megszüntetéséhez tartozhatik a kisebbség álláspontja szerint a büntetőtörvénykönyv 20. §-ában a büntetési tételek tekintetében törvénybe foglalt rendelkezés módosításaNemcsak azért, amit az előadó úr mondott, hanem elvi okokból .a halálbüntetés ellen vágyóik. Hónapokkal előbb inkább csak közbeszólásszerűein., a miniszter úr és köztem lefoüyt a probléma vitája azzal az egyező állásponttal, hogy a halálbüntetésről könyvtárakat írtak össze és nincs senki, aki itt új gondolatot tudjon felhozni* amelyeit már régen, fel nem hoztak. Ezsti a gondolatot követve, nem is akaróim a halálbüntetés eltörlését indokolni, csak egypár kuriózumot szeretnék mellette felhozni és ezek közül az első Nagy Katalinnak az akkori igazságügyi bizottsághoz intézett instrukciója, •amelyben ,a ikövetkeziőket mondja (Olvassa) »Normális közállapotok mellett egy állampolgár halála sem nem hasznos, sem nem szükséges.« Csak lázadás esetén koncedálja, de ez csak ott állhat be: »ahol egy nép elvesztette szabadságát, vagy szabadságai elveszítőiélben van. Szabad és el 1 nemi nyomott nép minidig lemondhat a halálbüntetésről.* Talán nem lesz étidéktelen, ha hivatkozom Maxim Gorkijnak, ennek a csodálatosain zseniális orosz írónak »Kót lélek* című munkájában efrről a kérdésről kifejezésre juttatottlt goindoiláítána, amely azt mondja: (Olvassa) »A halálbüntetés barbárság, amely csak az egymás elleni kíméletlen hartera épített osztályállamban helyénvalló, de szociális államban nem.« Hivatkozhatoim Heiiniich Mannra> aíkiiit a _ magyar dolgoizók pártjának egyik vezető tekintélye, Lukács György olyan sokra értékel és aki a »Fej« című regényében azt mondja (olvassa): »A halálbüntetés nem büntetés, hanem a vezető osztály intellektuális vérszonijának vágyva várt kielégítési lehetőségei T. Ház! Ezt a pár idézetet ezer és ezer közül csak azért hoztam fél, hogy rámutassak arra, hogy ^ éppen la haladó gondoláitok képviselői a halálbüntetés ellen vannak. (ELNÖK: MIHÁLYFY ERNŐ. 12.48. — Élénk éljenzés és tarts. — Közbeszólás a független demokrata várton a szónok felé: Nem neked szól!—Derültség') ITudom! Ha nem is nelkem szól. talán szabtad nekem, mint a kisebbségi vélemény előadójának az ellenzék nevében ie őszinte tisztelettel üdvözölnöm iaz elnök urat abban a biztos tud/atban és hitben, hogy munkáját azzal a pártatlansággal fogja ellátni, amely ezt a magfas tisztséget jellemzi ós amely az ő komoly tudásából folyik. Hogy visszatérjek egy egészen más kérdésre, a halálbüntetés kérdésére. (LUKÁCS Vilmos (f): Ez egy ügyes ember! Nem kapsz rendreutasítást! Mondd csak el! — Derültség.) inkább 'azzal a: kérdéssel kellene foglalkoznom* amellyel az előadó úr is _ foglalkozott, amivel az én feladatomat és a kisebbség feladatát is megkönnyítette, hogy időszerű-e a íbalálbünteévi november hó 26 án, pénteken. 1018 tés eltörlése. Annikor (a módosítást úgy szövegeztenn bogy a halálbüntetés eltörlésének időpontját az 1946:1. te. életbelépésétől kérem > abban tényleg kettős célzat vQlt. Az egyik: gondoltam arra,^ hogy a magyar demokrácia, amely végeredményben ezzel a nappal alakult meg törvényszerűen is, a< múlttal kapcsolatban nincs kötelezve egy ilyen visszamenőibatályú törvény elfogadására. De hozzájárul az is> hogy Poriéi, a kiváló svájci filozófus rámutat arra. hogy ai tudomány mai állása szerint gyógy íthatatllain többszörös gyilkosokat, akiknek tette szadisztiikus hajlamukkal hozható kapcsolatba,, <az életből el lehet távolítani még akkor is, ha ez nem büntető célból történik. Végeredményben azok, akik felett ia' múltra visszamenően ítélkezni kell — ebbe a foreli megállapításba tartozik —. akiknek szadisztikus hajlama miatt már nem is büntetésiként adja a halálbüntetést, hanem egyszerűen a Itársadalomból való eltávolítás gondolata alapján, amelyet ez a nagy filozófus, akii a halálbüntetésnek elvi ellensége* maga is megengedhetőnek tart. Felmerül a kérdés, szükséges ós időszerű-e a halálbüntetés eltörlése. Már elmúlt a negyedik esztendeje annak, hogy a magyar nép felszabadult, demokratikus kormányzati rendszerhez folyamodhiatoitlt ós ezen keresztül végigment egy bizonyos forradalmi átalakuláson. Közben — ezt mindenkinek el kell ismernie^— a viszonyok konszolidálódtak, a gengszierizmuslt: büntetjük, de hála Istennek, nem igen gyakran hallunk róla. Az elöltöltő fegyverek helyett géppisztolyok, gépfegyverek és tankok* repülőgépek állanak a kormányzat 'rendelkezésére. Fegyveres ellenfiorr ad alomtól félni, tartani igazán nem kell. Tegyük fel azonban, hogy vannak olyanok, aikik nem tudnak lemondani a maguk múltbeli felfogásáról, azt hiszik, hogy (az ő régi tradícióik a helyesek és ennyiben nyilatkozik meg az úgynevezett reakcó* mint ellenforradalmi gondolat. Van-e ebben a Házbain egyetlen ember is> aki el tudjia kénzelni. hogy ez a megnyilatkozó ellenforradalmi lelkűiéit alkalmas lehet arra, hogy a mai kormányzati rendszert megdöntse? Nem hinném, és éppen ezért csak fantomokkal szemben harcolunk akkor, amikor nem akarjuk iai demokrácia követelményének megfelelően kiirtani törvénykönyveinkből a halálbünteté s ; felesleges, helytelen és mindig helyrehozhatatlan valóságát. A magam részéről nyíltan akarok erről a kérdésről beszélni. A botornál is botorabbnak tartom azt, aki fel tudja tételezni például rólam, hogy sikeresnek tartsak egy r ellenforradalmi megmozdulást. Ezt neon képzelheti el egyetlen józaneszű ember sem. Más az, hogy valakinek lelkében ól bizonyos visszataszító erő a mai kormányzati rendszerrel szemben, de az emberek lelkével nehéz foglalkozni és ezt a lelkületet nem lehet halálbüntetéssel megfélemlíteni, minthogy nem büntethető. • Nincs szükség a halálbüntetésre. Az elmúlt hónapokban végigültem az egyik ilyen ügy tárgyalását. Nem a felett vitatkozom, hogy bűnök vannak-e vagy nincsenek, csak azt kívánom hangsúlyozni, hogy maga a bíróság is megérezte, hogy ezekben az úgynevezett ellenforradalminak látszó megnyilatkozásokban semmiesetre sincs a bűnnek az a, foka, amely a halálbüntetést indokolttá vagy szükségszerűvé tenné. (MÓNUS Illésné (d): Nana! — Felkiáltások a kormánypártokon: Kezdjék
