Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-85
875 r Áz országgyűlés 85. ülése 1948. tárca szerint érdekelt igazságügyminászter, a miniszterelnök és az iparügyi miniöizter gondoskodik. • *1 Ezekben voltam bátor ismertetni a törvényjavaslat rendelkezéseit. Tisztelettel kérem az országgyűlést, hogy a törvényiavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás (állapjául elfogíadni méltóztassék. ELNÖK: Szólásra következők a kijelölt szónokok közül? SZABÓ PIROSKA jegyző: Keleti Péter István. KELETI PÉTER ISTVÁN (dm): T. Országgyűlés! Az igazságügyminiszter úr 168. szám alatt — az előadó úr ismertetése szerint is — az 1948: XXII. te. hatályának kitérjesztéséről^ és a közjegyzők, valamint ia bírósági végrehajtók elmozdítására vonatkozó átmeneti rendelkezésekről terjesztett elénk tíátrgyalásra törvényjavaslatot, valójában azonban a javaslat által felhívott 1948:XXIL te. — ia továbbiak isorán a rövidség! kedvéért alaptörvénynek kívánom nevezni — és a mostani javaslat egyszerű összevetéséből nyilvánvaló, hogy ez a javaslat nem az alaptörvény egyszerű kiterjesztése hanem az alaptörvénnyel szemben, sőt azontúl sokkal krudélieabb rendelkezés. (11.00.) Az alaptörvénynek ugyanis világosan és nyiltaim, csupán e javaslat első mondatában kinyilatkoztatott^ célja: »a bíróságok demokratikus átszervezése érdek ében« az alaptörvénynek az áthelyezésben és a végelbánásíbían 'meghatározott jogfosztó rendelkezésed közül nyilvánvalóan téves ind okolással még a javaslat 2. §-ban kö; rülírt és az igazságügyi tárca körébe tartozó közszolgálati alkalmazottakra nézve iig csupán a vógelbánás alá vonás jogával kívánja felruházni a miniszter urat. Pedig nyilvánvaló, hogy ezek az igazságügyi tárca körébe tartozó közszolgálati alkalmazottak, jelesül legnagyobbrészben segédszemélyzet és altisztek, nevezetesen irodati'Sztek, kezelők, leírók, tehát a szó szoros értelmében vett dolgozók, fogházőrök télekkönyvvezetők, stb. már az alaptörvény előtt és azóta is a miniszter úr által bármikor áthelyezhetők voltak hivatalból, beleegyezésük nélkül is, tehát már áthelyezésükkel bármikor és akadálytalanul elérhető voltba szükséges^ fegyelmezési, illetőleg az alaptörvénynek s méginkább ia javaslatnak az előbbiek szerint csupán la javaslatban nyíltan kinyilatkoztatott célja, tudniillik a bíróságok demokratikus átszervezése. Ámde htai e célt közelebbről vizsgálom s egyben az előbbiekre, vagyis a 2. §-ában körülírt egyszerű közszolgálati alkalmazottakra és méginkább a 2. §. (2) és (3) bekezdésében éppenséggel tévesen és indokolatlanul kiterjesztő állásfoglalással bevont közjegyzőkre és bírósági végrehaj tokra' vonatkoztatom, azonnal nyilvánvaló, hogy ezek az itt érintett személyek, a, közjegyzők és végrehajtók, de a segédszemélyzet is, nem bírák, tehát nem is bíróságok, és ha már az 1948: XXII. törvénycikkel, az alaptörvénnyel kapcsolatos ellenzésünkből é© érvelésünkből nyilvánvaló volt az akkord tövényjavaslat indokolásának tarthatatlansága, annál inkább nyilvánvaló a mostani javaslatnak az ítélőbíráktól merőben különböző és az előbb^ felsorolt segédszemélyzet, közjegyzők ós végrehajtók, vagyis dolgozók személyére nézve alkalmazni^ kívánt jogfos»ztó rendelkezés, azaz a végielbánás aliá! vonás, illetőleg az elmozdítás tüzetesem meg sem jelölt indokaiéi november hó 23-án, kedden. 876 nak tarthatatlansága. Hiszen ez a segédszemélyzet, m irpdatiszt, a leíró, a kezelő* a kézbesítő, az altiszt, a fogházőr, a telekkönyvvezető, S'tíb., illetőleg a közjegyző és a végrehajtó köztudomás szerint sohasem ítélkezik, nem bíráskodik, tehát nyilvánvalóan nem bíróság, ennélfogva a bíróságok demokratikus átszervezésié érdekében eme bíróságoknak nyilván nem minősülő személyek végeilbánás alá vonása, illetőleg elmozdítása; még abban az esetben % lapoidiktikusan indokolatlan, ha a bíróságok átszervezése érdekéiben a bírák elmozdítása, illetőleg végeilbánás alá vonása indokoltnak volna minősíthető. De a többi szakminiszter úr jogköréhek megszűkítésével is egyenlő az^ ha! egyedül az igazságügyi szakminiszter urat jogosítja fel a törvény arra, hogy irodatisztjeit, 'leíróit, kezelőit, kézbesítőit, telekkönyvvezeitőit és fogházőreit «S'_ csupán .a felügyeleti hatáskörábe tartozó közjegyzőket és végrehajtólkait egyszerűen bármikor hivatalból végeilbánás alá vonhatja, illetve elmozdíthatja, ha ugyanezt a miniszterelnök úr, a pénzügyminiszter úr és B, többi ^ szakminiszter urak, így például az iparügyi miniszter úr vagy a földművelésügyi miniszter úr a Saját irodatisztjeivel, mondjuk, népiesen, a pénzügyminisizter úr a fináncaival, az iparügyi miniszter úr iparfelügyelőivel, a földművelésügyi miniszter úr mondjuk a gazdajegyzőivel nem teheti meg. Elképzelhető, hogy mit érez ai »tied az ország, magadnak építed« igazság megállapítása idején a magyar életben havi 200—400 forintért küszködő, az előbbiekben felsorolt értelmiségi dolgozó, mondjuk az a 'többgyermekes leíró, kezelő, altiszt, vagy akár végrehajtó, ha esetiéig közvetlen feljebbvalójának, vagy elöljárójának nossizindulíata, avagy az állásra i^így és most állástalan honfitársának bényálazása következtében hivatalból, tehát bűnvádi s még csak fegyelmi eljárás nélkül isi ia rendelkezésre álló áthelyezés mellőzésével, végelbánás alá vonható, vagyis magyarul: kirúgható. (Mozgás b dolgozók várt ián.) Ez a javaslatnak már előbb ismételten idézett céljától merőben távoleső jogfosztó rendelkezés valóságos diktatórikus hatalommal ruházzál fel az egyébként is görnyedő, s mindenkor szolgai alázatra neveilit közszolgálati alkalmazottaivail szemben a miniszter urat, márpedig a demokrácia nyülván kizár minden diktatúrát, v»a!gyí s a bíróságok, de bármely más testület demokratikus átszervezése érdekében megjelölt céllal diktatórikus rendelkezést megindokolni fogalmi ellenttmontíáis, tehát képtelenség*. De, ismétlem, itt nem is a bíróságokról, hanem leginkább segédszemélyzetről, a legegyszerűbb értélmiségi dolgozókról van szó, márpedig az emberi természet iismetrtt — a törvényhozás előtt is nyilvánvaló — gyarlóságai mellett vájjon ki és mi biztosítja 'azt, hogy ez a szerény, legtöbbször hősiesen küszködő értelmiségi dolgozó ilyen súlyos és felesleges jogfosztás bevezetésiével nem kényszerül majd legtöbb esetben s as legnagyobb valószínűség szerint jogorvosilat nélkül helyrehozhatatlan hátrányokat elszenvedni és sokszor évtizedes szorgalmas munka után, idő élőitt a legnagyobb nyomorba kerülni. De maguknak a javaslat 1. §"ában körülírt- ítélőbíráknak az alaptörvénytől elütő, át-