Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-63

75 Az országgyűlés 63. ülése 1948. hetőségte volt, hogy az államkincstár számára dohányt termeljen és ezúton f jusson olyan mennyiségű természetbeni doháinygyártmány­juttatáshoz, mely n/enicsalk: szeimélyi szükség­letét fedezi, hanem az afeletti szabad rendel­kezési jog folytán, értékálló fizetési esizközt is képezett. Végül azok, kik 1945. évben saját (használatra dohányt nem termeltek ós 1946. évben sem voltaik hajlandók a kincstár szá­miáira! dohányt termelni, az akkor már kielé­gítően működő dohánygyáriniányellátás kere­tében juthattalk korlátozott mennyiségben do­hánygyártimíálnyoikihoz. A kormányzsat az előadottiak figyelembe­vételével arra az álláspontra helyezkedett, hogy az újjáépülő ország pénzügyi lehetősé­gednek fokozásához fűződő érdekek szempont­jából, feltétlenül káró® kihatású saját hjaisizná" latra szolgáló dohlánytermelés engedélyezésé­től elzárkózik és ezt az elhatározását; a rendel­kezésre álló valamennyi eszköz igénybevéte­lével aiz ország egész lakosságának tudoniásária 'hozta. Sajnos, a kormányzat állásfoglalása szembetalálkozott azokkal a megnyilatkozá­sokkal, melyek — netm is szórványosan — a legtágabb nyilvánosság előtt elhangzottak és amelyekben a dolgozó piarasiztság a sajátcélú dohánytermelésre egyenes- biztatást ' iláított. Legí őkép ez a körülmény volt az, amely^ a sa­játcélíú dohánytermelés, úgyszólván áltaDát­iniossá vált elterjedtségét eredményezte. A kor­mányzat olyan jelenséggel állott szemben, me­lyet megtorlással már megszüntetni nem le­hetett éis eizért álláspontjainak részbeni fel­oldása által lehetőséget nyújtott a tilos do­hánytermeilés utólagos törvényesítésére. Az e itárgyhan kiadott 7940^—1946. M. E. számú ren­delet és az ennek végrehajtására vonatkoizó 54.000—1946 P. M. sziáünú rendelet^ a tilos do­hánytermelés utólagos törvényesítését bejeleu­tésii kötelezettséghez és rendkívül csekély ösz­szegű illeték megfizetéséhez kötötte. A beje­len tésii kötelezettség teljesítésének határnapja 1946 július 15. volt. A feltételek enyhesége el­lenére a tiltott dohánytermelés utóliagios en­gedélyezése útján való törvényesítésének le­hetőséigét a megszabott natúridőn belül, fel­tűnően kevesen vették igénybe, ezért a határ­időt még hiáirom esetben meghosszabbítottami, egészen 1946 augusztus 31. napjáig. Ezek sze­rint mindenkinek módjában állott- hogy til­tott cselekményének következiményei alól mai­gát mentesíthesse, Az a tény, hogy a, parasztság egyrésze a dohány jövedéki kihláigások megtorlásában sé­relmet lát, bizonyítja legjobban, hogy nagyon sokan figyelemre sem méltatták a kormány­zat segítő készségét és méltányosságiáit, vala­mint azokat az ismételt és nyomatékos figyel­meztetésekéit', melyek cselekményük súlyos kö­vetkezményeire u taltak. Meg kell állapítanom, hogy az állam­kincstár szempontjából súlyos következuiénye­ket eredményezett a sajláit használatra enge­dély nélküli dohánytermeléssel elkövetett ki­hágások úgyszólván általános elterjedtsége. E következmények közül a legsúlyosabbnak az adómorál mélypontra való süllyedését kell megemlítenem, mely minden vonalon éreztette hatását ós így m pénzügyi közigazgatás, de !kül önösen ia,< pénzügy őrs ég emberfelettii munkája mellett is hosszú időre lesz szükség, annak újbóli felemeléséhez. További súlyos követ­kezmény volt aiz, hogy akit a természetbeni dohánygyártmányjuttatás és az egyéb kedvez­ményeik a kincstár számára való dohányter­évi április hó 27-én, kedden. 76 melésre supkalt, az a közhangulat hatása alatt vállalt kötelezettségének teljesítése elől kitért és dohányszükségletét inkább tilos termelés útján biztosította. Az így keletkezett termei­vénykiesés a dohányjövedék emelkedő telje­sítményének komoly akadálya volt és ezáltal a bevételek nagyfokú csökikenésére vezetett. Figyelembe kell venni azt is> hogy a tilosain termelt diohányniennyiségek használtatta és forgalma a stabilizáció idejére is átterjedt és az akkor már kifogástalanul működő dohány­jövedék gyártmányainak veszélye® verseny­társat jelentve, a stabilizáció sikere szempont­jából is veszélyes volt A csökkent adómorál miatt elterjedt do­iiámycsempészet lehető meggátlása érdekében nem volt kivan a os, hogy bárki is leveles do­hányt tarthasson birtokában, mert ennek leple alatt a kincstár számára termel': dohány nagy mennyisége is tilos forgalomba kerülhetett volna. Ezért a dohányjövedék — anyagi áldo­zatot vállalva — a saját használatra termelt, általában értéktelen minőségű dohánynaki fel­dolgozott, fogyasztásra alkalmas kincstári do­hánygyártmányra való kötelező kicseréléséhez volt kénytelen ragaszkodni. A csere során a be­szolgáltatott dohány fele súlyát kitevő dohány­gyártmányt adott a dohányjövedék a gazdák­nak. A szóbanlevő jövedéki kihágások követ­kezményeit tehát kétféleképpen is el lehetett kerülni: az utólagos engedélyezés igénybevéte­lével és ennek' elmulasztása esetében a ter­melt dohány becserélésére vonatkozó kötelezett­ség teljesítésével. E 7 , utóbbi kötelezettség teljesítésének elmu­lasztására nézve a legmesszebbmenő méltányos­ság szempontjait érvényesítettem, amikor 205.657/1947. XIII. a. számú rendeletemmel az ilyen mulasztásoknak kisebb jövedéki kihágás­ként való elbírálását lehetővé tettem ós az el­fogyasztott dohány után járó fogyasztási ille­téket, továbbá a kiszabható pénzbüntetés össze­gét kilógranimonkénlt 10—10 forintra mérsé­keltem. Más a helyzet azonban ott, ahol a termelő az utólagos engedélyezés rendkívül méltányos feltételeit sem volt najtandó teljesíteni. Hogy ezek a 'feltételek milyen enyhék voltak, legjob­ban az^ mutat ja, hogy a fizetendő illeték összege az inflációst időben egy tojás árának csakfese­kély hányadai vol^. Így; tehát olyaniolrjkál ál­lunk szemben, akik a törvény parancsoló tekin­télyét és. "a ^ kormányzat akaraitut <nle»n r haijlian~ dók tisztelé'hen tartani, csekély anyagi haszon reményében' hajlandók,, sőt hajlamosak azokat az. erőfeszítéseket súlyosbítania amelyeket-az ország minden törvén yüíisztelő polgára- ia stabi­lizáció megteremtése és sikere érdekében áldo­zatként meghozott. Cselekményüknél feltételez­né-ő, sőt kimutatható a kincstár bevételeinek megrövidítésére "irányuló szándék és cselekmé­nyük eredményeJ a, • seánidékon túlmenőlég aps, hogy a törvénytisztelő lakosság előtt kétségessé vált: képes-e a kormány akaratának keresztül­vitelére és;a,'törvény tekintélyének fenntartá­sára. Ezért megbüntetésük nem sérelem, ha­nem indokolt szükségesség. Hangsúlyozom tehát, hogy súlyosabban csak azokat bünitették meg és csak azokat fog' 1 ják megbüntetni, akik nem voltak hajlandók a kormányzat segítőkezet elfogadni és a leg­elemibb kötelességteljesí-éstől is elzárkóztak. Egyébként nincs módom, hogy a márkisza­bott büntetések eltörlésére rendeletet adjak ki, mint ezt a képviselő úr interpellációjában kíván-

Next

/
Oldalképek
Tartalom