Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-82

791 ~Az országgyűlés 82, ülése 1948. évi november hó 17-én, szerdán. 792 dúlva, >a forgalmait rávitte az -amúgyis- megterhelt Bajcsy-Zsilinszky útra, ahelyett, hogy egyenesen a Lánchídihoz 'telrelte volna. így ennek az útnak gyakorlati használása erősen! csökkent. A Városházán elfekvő aktáiból kiderül, hogy az út iránya és szélesítése a telektulajdonosok szempontjait nézte annakidején. Az utóbbi években a Madách-sugárutat tervezte a Fővárosi Közmunkák Tanácsa. Ennek a kapuja már megvan, de a terv szerint — érthetetlenül — ez is megtörik, műszaki szempontból nehezen magyarázható okokból. Egyéb különösebb, a váro,s fejlődésére haszr nos tevékenységet Polónyi úr húszoldalas emlékiratának benyújtása óta nem igen folytatott a Fővárosi Közmunkák Tanácsa. — dehogy épített Duna—Tisza-esatormát ós megfelelő úthálózatot! — arra azonban volt gondja, hogy az 1919-ben eltörölt margitszigeti belépődíjat a forradalom leverése után azonnal visszaállítsa, elzárva ezzel a sziget szépségeit a dolgozók elől, p bár Polónyi úr emlékiratában Károlyi Mihály akkori miniszterelnöknek ezt írja: — most szószerint idézem —: »Forró vágya teljesült a nemzetnek, amikor a Szent Margit-sziget azon törvénybe iktatott rendelkezéssel, hogy örök időkre nyilvános kert gyanánt tartandó fenn az állam által . . .« stb, stb. Ilyen és ehhez hasonló hozsannákat zengett Polónyi, csakhogy ne szüntessék meg az elnöklete alatt álló közhivatalt, die mint annyi mindent, ezt a forró vágyat is a hideg fasisztarend-zer megölte. Kapaszkodtak ehhez a hivatalhoz akkori vezetői, mert részükre bőséges és meg nem érdemelt jövedelmet biztosított Maga a rosszemlékű Horthy-rezsim is látta ennek az intézménynek haszontalanságát és 25 év alatt 19-szer foglalkozott e kérdéssel az országgyűlés is, csak éppen nem szüntette meo- és ne

m oldotta meg a kérdést, tekintettel a Közmunkatanácshoz fűződő egyéni érdekekre. 1945-ben sem felelt meg régi rendszerével, aktatologatásával a Közmunkák Tanácsa. Igen sokszor — magyarán mondva — akadályozta és nehezen végezte mindazt, amit ,a romokban heverő főváros gyors talpraállítása érdekében meg kellett volna csinálnia. Vas Zoltán elvtársamnak, az akkori polgármesternek sokszor kellett a város és a dolgozó nép érdekében á Közmunkák Tanácsát a helyes, tervszerű, gyors munkára szorítani. Mindezt most már megszünteti a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat. Ezentúl az általános rendezési tervet a belügyminiszterrel és a közlekedésügyi miniszterrel egyetértve, az országos építésügyi és városrendezési állandó bizottság meghallgatása után az országos szempontokat figyelembe véve, s a jövő fejlődését előre tervszerűen megállapítva, az _ építés- és közmunkaügyi miniszter hagyja majd jóvá. A törvényjavaslat igen helyesen, a szociális szempontokat figyelembe véve gondoskodik a Főváros

1

! Közmunkák Tanácsának létszámához tartozó személyzetről is. Ezzel a törvényjavaslat, t. Országgyűlés, a jnépi demokrácia az egyik legfontosabb újjáépítési területen tervszerűvé teszi a mvmkát és egyben felszámolja a „múlt haszontalan örökségét. Ezért a benyújtott törvényjavaslatot pártom, a Magyar Dolgozók Pártja nevében és a magam nevében elfogadom. (Élénk taps a kormánypártokon!) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? HEGYEST JÁNOS jegyző: Antall József! ANTALL JÓZSEF (kg): T. Országgyűlés! Előttem szólott t. képviselőtáirsiani beszédének jelentékeny részében a történelem sodraiban mutatta be &gy intézmény működéséit és bebizonyította, hogy ezt az intézményt el kelletit temetni. Én amiíkor ehhez a törvényjavasiLathoz szólok, inkább a kérdés közigazgatási szempontjait kívánnám kidomborítani. Ez a törvényjavaslalt a Közmunkáik Ta. náesának megszüntetéséről és a városrendezési ügyek intézéséről szól. Ha az ember a javaslat címét nézi, az első pillanatban nem következtet arra, hogy itit az egyszerű szavaikkal megfogalmazott cím alatt tulaj dómképpen e^gy nagyhorderejű és (nagyjelentőségű közigazgatási kérdésről van szó. A hangsúly ugyanis nem azon van, hogy egy impériurnmal, tehát hatósági jogkörrel bíró közigazgatási szerv megszűnik és hatásköre átszáll, mert az idők fejlőcfése ezt így hozta magával; nem; is azon van a hangsúly, hogy ezt a hatáskört egy másik közigaz. gatási vagy kormányhatóság-i szerv átveszi, hanem azon, hogy a magyar várospolitikának, a magyar falupolitikának, falurendezési, telepítési politikának és az építésügyi közigazgatásnak van hivatalos felelős közigazgatási szerve, van felelős gazdája T. Országgyűlés! Ebben a konstrukcióban már ez a felelősi szerv, az, építésügyi miniszter úr fog gondoskodni és köteles gondoskodni arról, hogy a városfejlesztés, a falufejlesztés — persze nem a kiválasztott és befolyásos közéleti emberek támogatásait élvező városok és falvak fejlesztése, hanem minden magyar város és falu ^fejlesztése — az építésügy vonalán korszerű szervezési szempontok, egységes, áltfogó elvek szerint történjék, úgy mint ahogyan a demokratikus köztársaság érdekei kívánják, és ahogyan azt a népi demokrácia kormánya a maga szociális, kulturális, gazdasági vagy akár egészségügyi vonalán tervszerűen előírja. Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy a múltban minden rossz volt, hogy a múlt in. líézkedéseiben nem volt semmi tervszerűség. Azt azonban teljesen oíbjektíyein meg kell állapítanunk, hogy az építésügyi közigazgatásban a legtöbb nehézség abból támadt, hogy különösen a városrendezési, a falurendezési politika terén nem volt felsőbb szakirányítás. Hiába voltak igen kiváló mérnökeink, hiába voltak várospolitikusaink, és hiába tanulmányoztak sokan akár a magánéletből, akár pedig bürokratikus vonalion, hivatásos vonalon külföldi példákat: minthogy nem volt egységes szervezeti, közigazgatási irányítás', egészen természetes, hogy a hivatalos magyar építésügyeit nem lehetett iazon a színvonalon tartani, amelyet a korszerűség követelménye megkívánt volna. Éppen ennek az egységes szempontokhoz igazodó felsőbb szakirányításnak a hiánya következtében állt elő az a helyzet, hogy az építés. tudományok fejlődését a hivatalos világ nem tudta követni és amikor 1867 után Magyarországon is bekötveífceizett a városok ugrásszerű növekedése és ezzel kapcsolatban az urbanizáció elnevezés alaítt ismert városbaözönlés, akkor hiába voltak az életre hívott szervek, ezek megfelelő felsőbb szakirányítás hiányában nem tudták ennek a helyzetnek a következményeit lemérni, és nem tudták meghatározni — nem is szólva a végrehajtásról — azokat a feladatokat, amelyeket végre kellett volna hajtani