Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-80
725 Az országgyűlés 80. ülése 1948, mitrovot is ő adtai- {Hosszantartó nagy tap s . a dolgozók pártján.) Tizenöt esztendő mu'lt el azóta, hogy Georgij Dimitrov a német fasiszták bírósága előtt állt Lipcsében és amit akkor jósolt- mia már mind bevált. Hol vannak már az akkori hatalmasok? S ennek ©Illemére ma sem lehet izgalom és szívdobogás nélkül oftvaisini, hogy milyen hősiesen képviselte osztályát, pártját ós milyen hősiesen ós méltóságteljesen képviselte a bolgár népet. (10.30.) Georgij Dimitrov, amikor olyan vádakkal illették, amiért halál járt volna, nemcsak osztályát és pártját védte meg, hanem mielőtt rátért volna a vádak megcáfolására, emelt fővel megvédte a bolgár népet. Nem lehet megindulás né'lkül olvasni szavait, amelyekkel visszautasította a pöffeszkedő germán imperialislt'ak lekezelését. ,a bolgáír néip fellé címzett lealázó szavait; viszsztautasította azt, hogy ia német náci sajté barbárnak nevezte a bolgár népet, ós teljes önérzettel mutatott rá arra, hogy lehetséges talán, hogy az anyagi kultúra a balkáni országokban nem áll olyan magas fokon, mint némely nyugati országban, de ami a népi tömegek politikai érettségét, ideológiai színvonalát illeti, az lépést tart bármilyen ország népi tömegeivel. (Lelkes taps.) A kis hősies ós becsületes bolgár nép teljes önérzetévél vágta a német náci bírák szemébe, hogy ugyanalkkor, amikor V. Károly néniét császár csak a lovaival beszéld németül és a német nemesek, az intelligencia szégyelltek németül beszélni, ugyanakkor Cyrill és Method bolgár püspökök megtereuitettéfc és elterjesztették az ó-bolgár írást, ami sokkal, nagyobb ku'ltúrltiett volt; mint minden, amivel ebben a korban a német kultúra dicsekedhetett Ez a Georgij Dimitrov, aki ma a bolgár nép élén áll. ugyanebben a szellemiben vezeti a bolgár népköztársaságot, ugyanebben a szellemben vezeti ós neveli a bolgár népet. Ezen a sok mindenlen kívül közös az is, hogy miután annyit harcoljak a reakció ellen a haladó erők itt isi, ott is, a szabadságot ós a felszabadulást ugyanaz a hatalmas nagy progresszív erő hozta meg számunkra is, amely Bulgária számára: a nagy Szovjetunió, amelynek Vörös Hadseriege fiainak tízezreit áldozta fel mind a bolgár, mint a magyar nép szabadságáért. (Taps.) És ha közös a felszabadulás ténye ós kö. zös az a barát, aki felszabadított bennünket, ugyanúgy közös az is. — náluk is ós nádunk is — hogy a feliszabadulás után sem vesztettük el józan ítélőképességünket hogy a dielsőség nem szállít a fejünkbe. Nagyon jól tudjuk, kinek köszönhetjük szabadságunkat ós nagyon jól tudjuk, hogy csak ezzel a hatalmas progresszív erővel, f ezzel, a szoeiiaflisita nagyhatalommal együtt járva tudjuk ezt a szabadságot továbbra is biztosítani. Ugyanígy közös az, is, hogy a magyar és a bolgár nép is jó sáfárként kezelte a megszerzett! szabadságot, gyarapította, gazdagítottakiépítette, elmélyítette, és az ia munlka, amely mos Bulgáriában folyik, rokon azzal a munkával, amellyel a magyar nép dolgos fiai vannak elfoglalva. Amikor a bolgár kétéves terv keretében a bolgár nép iparosa új üzemeket teremt, új villamos erőtelepekeit épít, kopár területeket fásít, letarolt mezőket füveisít. megszervezi a mezőgazdaság gépesítését, ezzel ugyanúgy évszázados elmaradottságot számol fel, mint a magyar nép a maga hároniévas tervével. Ugyanúgy, mint nálunk, Bülgáriáévi augusztus hó í^én, szerdán. 726 ban újjászületik egy orszáig, újjászületik egy nép. Minit Magyarországon,-úgy Bulgáriában is a nép. amely ezer éven át saizzal volt elfoglalva, hogy létét biztosítsa, végre alkotni isi tud szabadon, végre meg tudja mutatni önmagát az egész világnak, felszínire tudja hozni rejtett kincseit, újjászületik ós végre igazán nemzetté lesz. Ez olyan tény, amely nemcsak Bulgáriát, nemcsak minket és nemcsak a szomszédos országokat érinti, hanem az egész emberiség szempontjából sem lehet közömbös. Az a szerződés, amelyet a két ország kormánya kötött, amelyet nekünk most szentesítenünk kell, nagyon komoly hasznot jelent mindkét ország számára. Amikor ez ai szerződési nagy nemzeti feladatokat tart szem előtt, ugyaniakkor az emberiség békéjének biztosítása szempontjából is fontos tény. Éppen a mai nemzetközi helyzetben, amikor tanúi vagyunk a háíborúra szervezkedő imperialista erők egymást követő provofcációinialk, Rómában és Berlinben, Budapesten ós Tokióban, nem mindegy és nem közömbös, hogy a világ, az emberiség, a világ népei a tanúi annak, hogy nemcsak imperialista erők léteznek, hanem növekszik, gyarapodik a bőké frontja ós a demokratikus országok népei nem adják a békét ingyen, sőt azt meg fogják védeni. Most, amikor a hálborúra készülő erőknek egyik főfegyvere az, hogy atombombás esodafegyvereikkejl rémítik a népeket, nem feHiasleges figyelmükbe ajánlani a rémítőknek ós a rémítendőknelk is, azoknak is, akik talán meg 'akarnak ijedni, éppen ezzel a boilgár-ma^var kölcsönös segélynyújtási szerződéssel kapcsolatban, hogy olvassák el Georgij Dimitrov beszédét 1933-ból. Olvassák el, amit ő akkor mondott az aikkori háborús készülődőkinek, és érezzék meg, mint jelenítenek a demokratikus népek, milyen morális és intellektuális fölényben vannak ők a háborús uszítókkal szemben. Az 1933. évi lipcsei per előjátéka, szimbóluma volt annak a vereségnek, amely 1944-ben a frontokon érte ezeket a háíborús uszítókat. Es ha 1933-ban az egész világ annak volt tanuja, hogy egyetlenegy ember, mint a világ haíiaido népeinek és a miinkásosztálynak képviselője kicsivé, apróvá tette Göringet és Göibbelst és az egész világgal kinevettette őket a maga nagy morális és intellektuális fölényével!, akkor higyjék el, hogy ez a tizenöt _ esz,, tendő nem múlt el hiába, mert ez alatt a tizenöt esztendő alatt a népek ós a munkásosztály is erősebbek, tapasztaltabbak leitek, nagyobb az önbizalmuk és Dimitrov most már nem vasbaverve áll a fasiszta bíróságok előtt, hanem népe élén áll' és országot kormányoz, böLcsen, okosan az emberiség és a saját országa érdekében. (Élénk helyeslés és taps a kormány zópártokon.) A magyar-bolgár barátsági, együitJt'niűködéísi és kölcsönös segélynyújtási szerződés óP" pen ezért fontos kő a békemű épületében. Alkalmas arra s el fogja, végezni azt a munkát, hogy bennünk növelje a biztonság érzetét, biztosítsa számunkra a további nyugodt munkát, növelje ia. békére törekvő népek önbizalmát, hitét laibban, hogy meg tudják védeni a békét. Ez a szerződés megingatja a háborús erők tekintélyét, kisebbíti befolyásukat és éppen ezért mint külpolitikánk mélyen n'euizeti érdekéket célzó s ugyanakkor az embe. riség nagy feladatait előmozdító lépését, ajánlom az országgyűlésnek elfogadásra. (Élénk éljenzés és taps a kormányzópártokon. — Taps a független demokratapárton.) 46*
